11. Fejezet

Adrian nézte a nyugodtan alvó Norat, miközben azon gondolkozott, hogy hogyan mondja el a lánynak a dolgokat anélkül, hogy megijesztené.
Már egy órája annak, hogy sikeresen eljöttek Sirius rejtekhelyéről. Valószínűleg őrjöngött, amikor megtudta, hogy mi a helyzet, és most az összes emberével őket keresteti, azonban a legzavaróbb mégis az volt, hogy a Herceg még mindig nem került elő, és, ha őt elkapja, nem lesznek sokkal előbbre.
Gondolatmenetét halk kopogás zavarta meg, majd Kasszandra nyitott be a szobába. Harci öltözéket viselt, ami fekete volt és bőrből készült. A derekára fegyvertartót erősített, melyben a szokásos fegyverek helyezkedtek el. Ezüstkések, ezüstkarók és egy pisztoly, melyben ezüsttöltény volt betöltve. Ez volt a Rend harci öltözete, melyet akkor viseltek, ha a Hercegnő és a Herceg után kutattak. Ezek szerint Derek ma este is kiküldi a csapatot – vonta le a következtetést Adrian.
Miután a fiú megállapította ezt a tényt, tekintetét a lányra szegezte. Kasszandra arcán harag és sértődöttség tükröződött.
- Adrian, Derek kéri, hogy menj oda hozzá.
- Valami gond van?
- Nincs.
- Nem úgy nézel ki.
- Mondom, hogy nincs semmi – förmedt Kasszandra Adrianra.
- Jól van, na. Akkor én megyek, de itt kéne maradnod, mert ha 5 percnél tovább egyedül hagyom, felébred.
- Tudom. Azért vagyok itt – morogta Kasszandra, majd Nora ágyához sétált.
Adrian összeráncolt homlokkal figyelte a lányt miközben a Hercegnő ágyához sétált, majd hirtelen minden világos lett neki. Mosoly ült ki az arcára.
- Csak nem az a baj, hogy itt kell maradnod, Kasszandra?
- És ha igen?
- Jaj, ne csináld már Kislány. Nem olyan rossz a Hercegnő természete.
- Nem az a baj. Tudod jól, hogy utálok a seggemen ülni, miközben az utcákat is járhatnám a Herceget keresve, és Sirius embereit gyilkolva.
Na, igen. Kasszandra mindig is szerette a kalandokat. Bármilyen akció került szóba az első jelentkező biztos, hogy ő volt. Szerencsére amellett, hogy imádta kockáztatni az életét, hihetetlenül jól harcolt.
- Tudod, az, hogy a Hercegnőre vigyázhatsz, igazán megtisztelő egy feladat.
- Tudom én, de úgy vágyom már egy jó kis akcióra.
A fiú felkacagott.
- Meghiszem azt, de ne aggódj. Hamarosan újra felépítjük a Birodalmat, és akkor végre megint lesz értelme a létezésünknek.
- Hát a próféta szóljon belőled Adrian. Most viszont indulj, mert Derek leszedi a fejed.
- Rendben. Ha netán felébredne a Hercegnő, ne bosszantsd fel és lehetőleg minél előbb próbáld megnyugtatni. Nem szeretném, ha visszaérve egy halom hamut találnék, netán egy halott trónörököst.
- Ígérem, viselkedek.
- Helyes. Akkor majd jövök.
- Oké. Szia.
- Szia.
Adrian távozása után Kasszandra minden figyelmét Norara fordította, majd elmélkedni kezdett. A Rend, melynek tagja volt, már évezredekkel ezelőtt alakult, az uralkodó védelmére. Eleinte rengeteg tagból állt, de miután volt ez a zűrzavar, hogy az uralkodó személye megváltozott, véget értek a toborzások, és a Rend kezdett széthullani. Aztán már csak tizenheten maradtak, akik, amikor kiderült, hogy az előző uralkodónak gyerekei születtek, akik eltűntek, elkezdték keresni a Herceget és a Hercegnőt, reménykedve, hogy leválthatják Siriust. Senki nem gondolta volna, hogy ez ilyen sokáig fog tartani.
Kasszandra gondolatmenetét az ébredező Nora szakította félbe.
Nora lassan nyitotta ki a szemeit, majd azonnal éber lett, amint rájött, hogy fogalma sincs, hol van. Rémülete csak tovább fokozódott, amikor meglátta az ágya mellett ülő idegen vámpírt. Ijedten húzódott az ágy legtávolabbi sarkába.
- Nyugalom Hercegnő – tartotta fel védekezően a kezeit a lány. – Biztonságban van. Nem akarom bántani.
- Ki… ki vagy te?
- A nevem Kasszandra, és testőr vagyok. Pontosabban csak voltam. Most már inkább csak egy katonának mondanám magam.
Nora homlokráncolva nézett körbe.
- Hol vagyok, és hogy kerültem ide?
- Nem emlékszel semmire?
Nora egy darabig maga elé meredt, majd mint akibe villám csapott, megmerevedett. Eszébe jutott az öccse és Alex. A beszélgetése Alexszel, az, hogy eljött a barlangból, és Siriusék elkapták.
Egész testét átjárta a düh, ahogy eszébe jutott az is, hogy mit tett vele Josh.
Érezte, hogy elborítja a tűz, és két tűzgolyó jelenik meg a kezében. Vörös köd telepedett az agyára a harag miatt.
- Hercegnő, kérem… - hallott meg távolról egy kétségbeesett hangot, és elméje azonnal kitisztult.
Valamivel higgadtabban felmérte, hogy hol van. Nyugodtan engedett a merev testtartásán, ahogy rájött, hogy nincs veszélyben.
Azonban amint a düh és az ijedség elpárolgott, azonnal jelentkezett a megalázottság érzése. Undorodott saját magától is minden férfitól. Könny lepte el a szemét, ahogy tudatára ébredt, hogy a legbecsesebb kincsét egy arra nem méltó férfi erőszakkal vette el.
- Hercegnő – szólalt meg hirtelen Kasszandra. – Minden rendben?
- Nem – suttogta maga elé Nora. – Szeretnék lezuhanyozni.
- Rendben. A fürdőszoba arra van, a polcon talál tiszta törölközőt, és amire visszaér, szerzek magának tiszta ruhát.
- Köszönöm.
Kasszandra egy fejbiccentéssel válaszolt, majd elhagyta a szobát.
Nora amint egyedül maradt elindult a fürdő felé. Ledobta magáról a ruháit, és belépett a tus alá. Ahogy a langyos víz érintkezett a bőrével összerezzent, majd jóleső érzés lett úrrá rajta. Behunyta a szemét, és élvezte a víz lágy érintését.
Legalább negyed órát áztatta magát, és már épp törölközött, amikor mozgolódást hallott a szobában. A törölközőt a teste köré csavarta, és a szobába lépett.
- Hamar vissza… - akadt meg Nora mondta közben, és megdermedt.
A szoba ajtajában nem Kasszandra állt, hanem az a férfi, aki megmentette. Ha jól emlékezett Adriannak hívják.
Mind a ketten csak bámultak egymásra, Adrian még lélegezni sem mert. Tudta, hogy illetlenség, amit tesz, de nem tudta levenni a tekintetét a Hercegnőről. Egyszerűen megbabonázta karcsú alakja, gyönyörű arca, és a tény, hogy csak egy törölköző volt a testén.
Próbálta figyelmét másfelé fordítani, de iszonyúan nehezére esett. Végül megköszörülte a torkát, és megszólalt.
- Hercegnő… - de alig, hogy belekezdett, Nora szemei kitágultak, ajkai elnyíltak, és kapkodni kezdte a levegőt.
- Hercegnő – próbálkozott ismét Adrian egy kissé ijedtebben az előbbi reakció miatt, majd egy lépést tett a lány felé, de bár ne tette volna.
Nora most már könnyes szemében tisztán kivehető volt a félelem, és ahogy a fal felé hátrált karját maga köré fonta, és remegett.
- Ne… - suttogta Nora, majd a fal mentén a földre ereszkedett, térdét felhúzta az álláig. – Ne…
Adrian teljesen kétségbeesett. Nem látta még ilyen megtörtnek a Hercegnőt, és maga sem értette, hogy miért, de meg akarta vigasztalni, biztonságban akarta tudni. Megindult hát a lány felé, de amikor meg akarta érinteni Norat, több dolog is történt.
Nora felsikított, hogy „Ne!”, még jobban zokogni kezdett, és a szoba ajtaja kivágódott, amin Kasszandra rontott be.
- Mi az ördög folyik itt? Adrian mit csináltál? – kérdezte enyhe dühvel Kasszandra.
- Én…én semmit – zavarodott össze Adrian. – Nem tudom mi a baj.
Hirtelen Nora könnyáztatta tekintetét Kasszandrára emelte, akit teljesen megdöbbentette a Hercegnő szemében látott fájdalom.
- Kérlek…kérlek, küld el – suttogta Nora, és Kasszandra megértette.
Nem tudta, hogy pontosan mi a baja a Hercegnőnek, de abban biztos volt, hogy Adrian váltotta ki, tehát a legjobb, ha ő most távozik a szobából.
Szemét nem vette le a Hercegnőről, úgy szólt Adrianhoz.
- Adrian, menj ki a szobából!
- De…
- Semmi de! Csak hagyd el a szobát.
- És Nora?
- Nem tudsz most segíteni neki. A jelenléted felzaklatja. Kérlek!
- De…
- Az istenért Adrian! A Hercegnő szenved. Takarodj már ki a szobából! – kelt ki magából Kasszandra.
Már a Hercegnő tekintetében lévő fájdalmat is alig bírta elviselni. Szerencsére Adrian nem kérdezett többet, hanem elment, bár látta, hogy nem ért semmit.
Amint becsukódott az ajtó, Kasszandra a Hercegnő mellé rohant.
Nora minden szó nélkül a lány nyakába vetette magát, és szabad utat engedett a könnyeinek.
Egyikőjük sem figyelte az idő múlását. Kasszandra igyekezett támaszt nyújtani Nora pedig minden ellenkezés nélkül elfogadta. Szüksége is volt rá.
Mikor már úgy érezte, hogy megnyugodott, felpillantott és rekedten megszólalt.
- Sajnálom és köszönöm.
- Ugyan Hercegnő. Örülök, ha segíthettem.
- Kérlek, nem lehetne, hogy tegezz?
- Az nem lenne helyén való.
- De én szeretném, ha tegeznél.
- Rendben. Ha te így szeretnéd.
- Így!
- Jó – bólintott Kasszandra.
- Köszönöm.
- Megnyugodtál már?
- Fogjuk rá.
- El szeretnéd mondani?
Nora maga elé meredt, és nem felelt. Gombóc nőtt a torkában. Tisztában volt azzal, hogy valakinek egyszer úgy is el kell mondania, de vajon készen áll rá?
Már tisztában volt a válasszal. Maga sem értette, hogy miért, de megbízott Kasszandrában. Mély levegőt vett, és elkezdte mesélni a történteket.
Kasszandra szörnyülködve hallgatta végig a történteket. Mire Nora a mesélés végére ért erős késztetést érzett, hogy most rögtön megkeresse azt a Josh nevezetű vámpírt, és megölje. Egyrészt a Hercegnő iránt tanúsított tiszteletlen viselkedés miatt volt ilyen dühös, másrészt pedig a női mivoltából alakuló együttérzés miatt. Ugyan vele még nem történt ilyesmi, de volt már, hogy egy férfi megütötte.
- Annyira sajnálom Nora – szólalt meg végül Kasszandra.
Nora csak bólintani tudott.
- Esküszöm neked, hogy az életem árán is előkerítem azt a szemetet, és megölöm!
- Ne kockáztasd miattam az életed.
Kasszandra felkacagott.
- Nora, ezért élek.
- De Josh nagyon veszélyes. Főleg a mögötte álló emberekkel. Nagyon sokan vannak.
- Hidd el, én is tudok nagyon félelmetes lenni, és persze azért mi sem vagyunk kevesen.
- Hogy? Ti többen is vagytok? Azt hittem, hogy csak te és Adrian.
- Dehogy! A Rendnek, amihez Adrian és én is tartozunk, több tagja is van. Igaz, hogy mára megfogyatkoztunk, de a most tizenhét főből álló csapat nagyon összetartó.
- Tizenhét?! És neked az kevés?
- Hát a korábbi hetven főhöz képest ez igen is kevés.
- Uramisten! És hova lettek a többiek?
- Édesapád halála után és Sirius uralkodásának kezdetén néhányan elmentek élni az életüket a nagyvilágba. Körül-belül ötvenöten maradtunk, és szolgáltuk Siriust. Eleinte nem bizonyult ilyen szívtelennek, de amikor elkezdte kimutatni a foga fehérjét, néhányan fellázadtunk. Nem tudtuk legyőzni Siriust, néhányan meg is haltak közülük és mi tizenheten jobbnak láttuk, ha eljövünk, és meghúzzuk magunkat. Aztán hírt kaptunk, hogy csodával határos módon Richard királynak született egy lánya és egy fia, akik tulajdonképpen a trón jogos utódai. Azonnal a keresésetekre indultunk. Úgy gondoltuk, vagyis reméltük, hogy hamarosan a nyomotokra bukkanunk és akkor végre vége ennek a szörnyű időszaknak, de nem így lett. A hosszú idő alatt sajnos Sirius is nagyon megerősödött, szóval hiába találtunk meg titeket, túl kevesen vagyunk az uralom átvételéhez.
- És ez ellen mit lehetne tenni?
- Fogalmam sincs. A legjobb az lenne, ha újra elkezdhetnénk a toborzásokat, de sajnos eléggé időszűkében állunk. Minél előbb cselekednünk kellene, mert minden egyes nappal Sirius csak erősebbé válik.
- Viszont, ha én is besegítek, akkor nagyon nagy előnyre tehettek szert. Csak Josh-t kell kiiktatni.
- Nem Nora. Ilyenre ne is gondolj. Te vagy a jövőnk. Kizárt, hogy te, vagy az öcséd életét kockáztassuk. Veszélyes.
- Épp ez az Kasszandra. Csak gondolj bele. Biztos, hogy Sirius is úgy gondolja, hogy minket nem áldoztok fel, így mi lehetnénk a meglepetés – lelkesült fel Nora.
- Nem. Akkor sem. Kizárt, hogy ebbe Derek belemenjen.
- De… - Nora további szónoklatát egy halk kopogás zavarta meg.
- Tessék – szólt ki Kasszandra, majd az ajtón Adrian dugta be a fejét.
- Bejöhetek?
- Persze, gyere. Mi már úgy is megbeszéltünk mindent – nézett jelentőségteljesen Norara, majd ismét Adrianra emelte a tekintetét. – Úgy is van mit megbeszlénetek.
Adrian csak bólintott Kasszandra pedig elindult az ajtó felé, de mielőtt még kitette volna a lábát odasuttogott Adriannak.
- Itt leszek a közelben, ha kellek, szólj. És kérlek, válogasd meg a szavaidat.
Adrian bólintott, de nem vette le a tekintetét Noraról. Megvárta, míg Kasszandra elhagyja a szobát, és csak utána indult meg a Hercegnő felé.
Az ágy mellé érve, melyen a Hercegnő ült, halkan megkérdezte.
- Leülhetek?
- Persze – felelte a lány és közben ő is Adriant nézte.
- Jól vagy? – szólalt meg ismét Adrian.
- Igen, köszönöm.
- És tulajdonképpen mi történt? Mert ez az egészet nem értem.
- Ne haragudj, de nem szeretnék róla beszélni. Amúgy is fáradt vagyok, ezért szeretnék egyedül lenni.
- Rendben. Ha bármire szükséged lenne, én a közelben leszek. Jut eszembe, holnap találkozol a csapat többi tagjával is. Ez Derek utasítása, jobban mondva kérése.
Nora bólintott. Nem igazán vágyott a társaságra, de nem kereshetett kibúvót.
Adrian távozását az ajtó halk kattanása jelezte, és Nora teste ellazult. Ő se értette, de valamiért feszült lett a fiú társaságában.
Igazából nem tudott magával mit kezdeni egyedül, csak Adrian társaságára nem vágyott.
Miután úgy gondolta, hogy a fiú már nincs a szoba közelében, elindult, hogy megkeresse Kasszandrát. A folyosón haladva, két-három sarok után meg is találta a lányt. Épp egy korabeli sráccal beszélgetett. Szinte egyszerre találkozott a három szempár, és amint az ismeretlen fiú észrevette Norat fél térdre ereszkedett és lehajtotta a fejét.
- Hercegnő!
Nora ledermedt. Nem volt még hozzászokva ehhez a bánásmódhoz.
- Kérem, álljon fel. Zavarba hoz.
A fiú Norara emelte a tekintetét, bólintott, majd felállt.
- Nora, mit keresel te itt?
- Beszélni szerettem volna veled.
- Hallgatlak.
- Nem tudom, hogy mennyi ideje vagyok itt, de lassan táplálkoznom kellene.
- Elnézést, elfelejtettem. Ne haragudj. Máris orvosoljuk a problémát. Brian! Hozz a Hercegnőnek a tartalékból. Most!
- Rendben. Hercegnő – hajolt meg még egyszer Brian, majd elsietett volna, de Nora megállította.
- Várj! – szólt, majd Kasszandrára nézett. – Nem lehetne, hogy kimegyek vadászni? Friss vérre van szükségem, és még akár az állatvér is jó lesz csak ne azt a zacskós trutymót kelljen meginnom.
- Nem Nora. Az teljesen kizárt, hogy te elmenj a rejtekhelyről.
- Én elkísérem – szólt közbe Brian. – Úgy is ennem kell nekem is.
- De Derek…
- Derek nem fog szólni, de ha ennyire félsz, gyere velünk te is.
- Hát…
- Kérlek, Kasszandra. Szükségem van vérre. Na meg egy kis friss levegőre.
- Rendben. De sietünk. És Brian, biztos, ami biztos, fegyverkezz fel! Öt perc múlva itt. Nora, te velem jössz.
- Oké – szólt egyszerre Nora és Brian, majd mindhárman elindultak.
Öt perc múlva indulásra készen találkoztak a megbeszélt helyen, majd Nora legnagyobb örömére bevetették magukat a sötét erdő sűrűjébe. Egyikük se gondolta volna, hogy valakik nem messze pont ezt a pillanatot várták.

Ízelítő a 11. fejezetből

"...Nora amint egyedül maradt elindult a fürdő felé. Ledobta magáról a ruháit, és belépett a tus alá. Ahogy a langyos víz érintkezett a bőrével összerezzent, majd jóleső érzés lett úrrá rajta. Behunyta a szemét, és élvezte a víz lágy érintését.
Legalább negyed órát áztatta magát, és már épp törölközött, amikor mozgolódást hallott a szobában. A törölközőt a teste köré csavarta, és a szobába lépett.
- Hamar vissza… - akadt meg Nora mondta közben, és megdermedt.
A szoba ajtajában nem Kasszandra állt, hanem az a férfi, aki megmentette. Ha jól emlékezett Adriannak hívják.
..."

Mikulás :)

Ezzel a kis képpel és idézettel szeretnék minden kedves olvasómnak nagyon Boldog Mikulást kívánni!!! :)

"- Te, Mikulás! - szólt nagyot ásítva, miután szárnyra keltek egy újabb város felé. - Mondd, te kitől kapsz ajándékot!?

- Az én ajándékom a gyermekek mosolya..."

/Zeke László/

Pár szó az egész...

"Ezzel a kis képpel szeretném felhívni mindazok figyelmét, akik vagy hasonló helyzetben vannak, mint én magam (azaz, nem díjazzák a munkájukat kritikával) vagy csak elegük van abból, hogy nem tudnak elolvasni egy-egy fejezetet, mivel nincs meg az elegendő komment határ.
Arra kérek mindenkit, akinek van saját blogja, hogy tegye ki ezt a képet az oldalára, és tüntessünk az ellen, hogy az általunk szerkesztett és rengeteg munkával fenntartott blogjainkat ne kelljen felfüggeszteni, szüneteltetni vagy éppen bezárni! Bírjuk rá a névtelen és nevüket felvállaló olvasóinkat arra, hogy egyetlen percet rászánjanak még az idejükből arra, hogy kritikájukkal javítsák a blog fejlődését."

/Szozsa914 (Zsani)/

Ha valaki ír tisztában van azzal, hogy milyen fontos néhány szó. Nem kell kisregényt írni, és nem kell mindig dicsérni. Mindenkinek van annyi ideje, hogy 5 percet rászánjon egy rövid véleményre. Legalább is szerintem.

Egy írónak, ahogy nekem is, fontos, hogy kapjon visszajelzést az olvasóitól. Pláne ha mondjuk valami nem jó a történetben. Csak akkor fogjuk tudni kijavítani, jobbá tenni, ha elmondjátok, hogy mi a gond.

Kérek mindenkit ezzel a kis bejegyzéssel, hogy vegye a fáradtságot, és legalább egy mondatot osszon meg velünk...

10. fejezet

Drága Olvasóim!

Dia's-nak tettem egy olyan ígéretet, hogy ezt a fejezetet egy kegyetlen függővéggel fogom befejezni. Nos, ezt az ígéretemet nem tartottam be, aminek egy egyszerű oka van. Egy regénynek a 4. része még nem jelent meg magyarul, de az írónő elég kegyetlenül fejezte be a 3. részt, és ez ráébresztett, hogy milyen kiszúrás egy kétségeket ébresztő résszel (vagy mondattal) befejezni egy részt, így ennek köszönhetően nem kaptok függővéget. (Legalább is nem kegyetlent)

De! persze ez nem jelenti azt, hogy soha többé nem lesz függő vég, szóval ne reménykedjetek :D

Nem szaporítom tovább a szót, jó olvasást, és puszi mindenkinek! :)

Az engem megihlető kép, amit ígértem:

Eric távozása után Nora mély levegőt vett, és elindult Alex felé. Egészen addig, míg bele nem pillantott a fiú zöld szemébe, biztos volt a dolgában, de már nem. Azonban erősnek kellett maradnia, ezt ő nagyon jól tudta.

A csend ólomsúlyként telepedett a lányra és a fiúra. Egyikük sem tudta, hogy kezdjen neki a mondandójához, de végül Alex törte meg a csendet.
• Merre jártál?
• Csak a közelben folydogáló pataknál.
• Eric-kel aggódtunk érted.
• Nem kellett volna. Tudok magamra vigyázni.
• Tudom, de attól még féltettünk. Elég zaklatott állapotban voltál.
• Alex, meg kéne beszélnünk a történteket.
• Igen, egyetértek. Figyelj, én…
• Ez nem ismétlődhet meg! – szúrta közbe hirtelen Nora.
Néma csend lett. Alex nem erre számított. Visszakozhatott volna, de nem tette.
• Én is úgy gondolom – rendezte vonásait.
• Akkor jó. Kicsit, sőt talán inkább nagyon szétestem az utóbbi napokban, és a csók csak egy pillanatnyi elmezavar volt. Éppen ezért úgy döntöttem, hogy egy-két napra elszakadok tőled és Erictől. Vadászni megyek valahova messzebb – mondta el döntését Nora, majd várt.
Igazság szerint az első kijelentése, miszerint a csók nem ismétlődhet meg, csak egy próba volt. Reménykedett, hogy Alex mást mond. Csak kíváncsi volt, hogy jelent-e neki valamit a lány, de amikor csak helyeselt, Nora véglegesítette a döntését. Muszáj elmennie pár napra.
• Rendben, ha így látod jónak.
• Így. Megtennéd, hogy elmondod Ericnek a dolgokat?
• Nem várod meg?
• Nem. Csak visszatartana. Indulok.
• Vigyázz magadra.
• Majd igyekszem. Te pedig kérlek, figyelj az öcsémre.
• Meglesz.
• Köszönöm. Akkor, szia.
• Szia.
Nora hátat fordítva a barlangnak, futásnak eredt. A bensőjét fájdalom mardosta. Tudta, hogy, amit Alex iránt táplál, veszélyes lehet, ezért próbálta elnyomni.
Már messze járt a vámpírsebességnek köszönhetően, ám annyira elmerült a gondolataiban, hogy későn vette észre a veszélyt.
Nora mellkasából vad morgás tört fel, de már késő volt, hiszen körbe vették. Nem kellett találgatnia, hogy ki áll a dolog mögött.
• Nora! Mily kedves meglepetés. Jó téged újra látni.
• Sirius! – morogta Nora. – Én valahogy nem tudok örülni neked.
• Ejnye! Anyád nem tanított meg a jó modorra? Jaj, hát miket is beszélek. Neked nem is volt anyád!
• Vigyázz a szádra, Sirius! Már nincs itt a te Russeled, hogy megvédjen. Tulajdonképpen nem is értem, hogy mertél bekeríteni, hisz ez egy öngyilkos küldetés – felelte Nora kemény hangon, majd érezte, hogy szokás szerint vörös lesz a szeme, megnyúlik a szemfoga, és a testét átjárja a tűz, de semmi nem történt.
Összességében csak a szemében lehetett látni a bensőjében tomboló tüzet, de semmi több.
• Gyönyörű – szólalt meg Sirius álmélkodó hangon, felsóhajtva, de hamar összeszedte magát, és arcán gúnyos vigyor terült el. – Csak kár, hogy használhatatlan.
• Mi? – lepődött meg Nora.
Sirius kacagása visszhangzott a kihalt, sötét erdőben.
• Jaj, drága Nora! Csak nem gondoltad, hogy felkészületlenül jövök hozzád? Ilyen naiv te sem lehetsz.
• De…hogyan?
• Mivel ismerem a képességed, ezért az egyik emberemet elvittem a Tudás termébe, és felruháztam egy olyan képességgel, melynek segítségével a benned lévő tüzet a testeden belül tudja tartani, így bármikor bárki a közeledbe férhet. Hát nem csodálatos?
• És honnan tudod, hogy működik?
• Drágám, az előbb tapasztalhattuk veled együtt. Bár azt be kell vallanom, hogy gyönyörű vagy, amikor az erődet akarod használni, de nem tudod. A tűz a szemedben tükröződik. Nem hiába mondják, hogy a szem a lélek tükre.
• Ilyen könnyen nem kapsz el Sirius. Lehet, hogy az erőmet nem tudom használni, de nem vagyok egy szívbajos, gyenge virágszál.
Nora mondatára csak egy kacagás volt a válasz.
• Az lehet, de ha nem vetted volna észre, be vagy kerítve – szólalt meg egy ismeretlen, de mégis ismerős hang Sirius jobbján.
Noranak kellett egy kis idő, míg azonosította a hangot, majd dermedten, aztán dühösen meredt a vámpírra.
• Josh!
• Szia Nora! Régen láttalak. A legutóbbi találkozásunk nem sikerült valami jól. Eléggé belegázoltál a férfiúi büszkeségembe.
• Meg kellett volna ölnöm téged – vicsorogta a lány.
• Késő bánat szivi. Viszont kölcsön kenyér visszajár. Mester! – fordult a fiú Sirius felé. – Most már az enyém?
• Türelem Josh. Először is térjünk vissza az otthonunkba. Nem szeretnék összefutni senki illetéktelennel.
• Rendben.
• Induljunk. Josh, te Nora mellett fogsz jönni, négy őr kíséretében. Nem akarom, hogy a mi kis sárkányunk valamivel is próbálkozzon.
Sirius szavaira félhangos kacagás futott végig a tömegen, amitől Nora csak dühösebb lett.
• Nem megyek sehova!
• Szivi, látom nem érted. Nem igazán vagy alkuhelyzetben. Jobban teszed, ha azt csinálod, amit Sirius mester mond, különben megütheted a bokádat.
• Ne fenyegess! – morogta Nora, majd támadóállásba helyezkedett, de mielőtt mozdulhatott volna, ketten lefogták.
Josh vérfagyasztó vigyorral az arcán sétált oda a lányhoz.
• Vigyázz magadra gyönyörűm, mert még pórul jársz – suttogta Josh Nora fülébe, miközben egyik ujját óvatosan végighúzta a lány állán, majd lágy csókot lehelt az arcára, mitől Nora horkant egyet, és undorodva kapta el a fejét.
• Ne. Érj. Hozzám. – sziszegte Nora a fogain keresztül, mire Josh csak kacagott.
• Mert mi lesz? Tudod, drága az a baj, hogy az égvilágon semmit nem tehetsz.
• Rohadj meg!
Josh arca dühében eltorzult, és már ütésre emelte a kezét, mikor Sirius hangja megállította.
• Josh! Ha kiszórakoztad magad, ideje indulni!
• Értettem.
• Helyes. Akkor csak utánam – felelte Sirius, majd elindult.
Nora nem tudott mit tenni, így követte fogva tartóit. Érezte, hogy hatalmas bajban van, de azért még reménykedett, hogy valamikor meg tud lépni.
Azonban a remény utolsó szikrája is meghalt fél órával később, amikor Sirius egy földalatti bunkerba vezette a társaságot, majd Norat egy kőcellába vitette, és a falból kilógó láncokhoz bilincseltette. A lányban a remény helyét ebben a pillanatban az elszántság vette át, miszerint akár mit is tesznek vele, büszkén fogja tűrni, és fogva tartói nem látják megtörni.
• Nos Nora, üdvözöllek az új otthonodban. Remélem kényelmes – vigyorgott Sirius.
• Menj a pokolba!
• Hát sajnos az nem fog összejönni. Te viszont érezd jól magad. Josh!
• Igen, Mester?
• A tiéd.
• Köszönöm – hajolt meg a szólított, majd kivillantotta tűhegyes fogait Norara.
A cella faajtajának halk kattanása jelezte Nora számára, hogy mindenki elhagyta a helyiséget rajta és Joshon kívül. Szemeit a vámpírférfira függesztette, és minden mozdulatát figyelte.
• Kettesben maradtunk – törte meg a csendet Josh vészjóslóan mosolyogva.
• Ha nem haragszol, nem ugrálok az örömtől. Ami azt illeti nem is igazán tudnék.
• Ami nem is baj. A végén még arra kényszerítenél, hogy erőszakhoz folyamodjak.
• Hah. Szerintem inkább csak attól félsz, hogy erősebb lennék nálad.
Nora alig ejtette ki a száján a szavakat, a torkára máris egy kéz fonódott.
• Ne feszítsd túl a húrt Nora! A végén még kihúzod a gyufát, de akkor esküszöm, hogy nem állok jót magamért.
• Miért mit csinálsz? Megütsz?
• Hidd el, van hatásosabb fegyverem is.
• Végül is igazad lehet. A te harcképességednél minden hatásosabb. Ezt múltkor be is bizonyítottad.
Nora nyakán erősödött a szorítás egy vad morgás kíséretében.
• Ennyire unod az életed, kislány? Mert, ha igen, könnyen segíthetek rajta. Csak pár szavadba kerül.
• Vedd le a mocskos kezed a torkomról.
• Ennyire irritál a közelségem? Jaj, mi jutott eszembe! Még nem is viszonoztam a becsületemet ért támadást. Azt hiszem, pont itt lenne az ideje.
A lánynak fogalma sem volt, hogy Josh mit is tervez, de mikor a férfi nadrágja övcsatjához nyúlt, és elkezdett vetkőzni minden megvilágosodott előtte. Enyhén megremegett a rémülettől, de hogy palástolja az érzéseit, vadul harcolni kezdett az őt fogva tartó láncok ellen. Josh felkacagott.
• Nyugalom szépségem! Élvezni fogod.
Norat ismét átjárta a tűz és a lángok a szemében jelentek meg.
• Hozzám ne merj érni!
• Mert mi lesz? Semmit nem tudsz tenni, szóval csak élvezd – felelte önelégülten a férfi, majd elkezdte levetkőztetni Norat, és belekezdett érzéki, Nora számára undorító játékába.

Eközben Alex testét, lelkét a félelem töltötte ki. Már vagy két órája folyamatosan Norat keresik, de semmi. Átkozta magát, amiért elengedte. Vissza kellett volna tartania, elmondania neki az érzéseit, még ha elutasítja is. Valamit csinálnia kellett volna. De most már lehet, hogy késő.
Nora távozása után öt-tíz perccel jött Eric, hogy érzi Sirius szagát az erdőben méghozzá viszonylag közel. Alex a hír hallatára teljesen kétségbeesett. Alig bírta elmondani Ericnek, hogy Nora egyedül elindult valamerre. Mikor sikerült neki elnyökögnie a mondatot Eric arcára is rémület költözött, majd azonnal elindultak megkeresni a lálnyt.
De semmi. Az égvilágon semmi.
• Alex! Érzem Nora illatát – kiáltott fel Eric.
• Hol?
• Erre. Viszont nem csak őt lehet érezni. Sirius is itt volt. Valószínűleg elkapták.
• Hogy az a… Merre vezetnek a nyomok? Azonnal utánuk kell indulnunk – felelte ingerülten Alex, majd el is indult, de Eric visszatartotta.
• Alex, állj le! Nem ugorhatunk neki csak úgy. Át kéne beszélni a dolgokat.
• De nem érünk rá! Lehet, hogy már nem is él vagy pedig nagyon megkínozták.
• Ugyan miből gondolod te ezeket?
• Ha minden rendben lenne vele, már rég itt lenne. Gondolj csak bele Eric. A képessége sebezhetetlenné teszi, hacsak nem csináltak vele valamit.
• Van valami igazság a szavaidban, de talán pont ezért óvatosnak is kell lennünk. Na gyere, találjunk ki valamit minél előbb.
Alex egy ideges sóhaj kíséretében tette, amit Nora öccse mond.

Nora szaggatottan lélegezve, a megalázottságtól remegve állt a falhoz láncolva.
Legszívesebben a lehető legkisebbre húzta volna össze magát.
Nyoma sem maradt az erős, halhatatlan vámpírnőnek a bensőjében, helyét az az emberlány vette át, aki volt. Akit minden férfi kihasznált.
Összerezzent, mikor egy kéz ért hozzá.
Josh az álla alá nyúlva emelte fel a fejét. Nem ellenkezett, csak tűrt.
• No lám, milyen kezes bárány lett valaki.
• Kérlek, engedj el – csuklott el a lány hangja.
• És még kérni is meg tanult. Most már legalább tudom, hogy mivel bírhatlak rá, hogy engedelmeskedj – vigyorgott Josh.
• Kérlek…
Josh tovább vigyorgott Nora láttán, majd az ajtó felé kapta a tekintetét, mivel lépteket hallott. Nem sokára ki is nyílt az ajtó, és még két vámpírőr jelent meg. Josh vigyora, ha lehet még szélesebb lett.
• Azt hittem már soha nem jöttök – szólalt meg Josh.
• Mi meg azt hittük, hogy már el is felejtetted az egyezségünket – felelt a magasabbik vámpír.
• Vigyázz a szádra, Daniel, vagy úgy kipenderítelek innen, hogy csak nézel. Egyelőre még én mondom meg, hogy mi lesz, mikor lesz, és hogyan lesz. Örülnötök kéne, hogy egyáltalán megengedem, hogy elszórakozzatok a lánnyal.
• Persze Josh, ezt tudjuk, és köszönjük.
• Látod Dani? Bernard tudja, hogy mi a helyzet. Te is megértetted vagy szeretnél távozni?
• Megértettem – morogta Daniel.
• Helyes. Akkor tiétek a pálya.
Hirtelen mind a két őr arcán hatalmas vigyor terült el, és megindultak Nora felé. A lány, hála a láncoknak, nem tudott semmit tenni csak könyörögni.
• Kérlek, ne.
• Nyugi kislány. Élvezni fogod – felelte mosolyogva Bernard, majd fogdosni, és csókolni kezdte Norat.
• Ne – zokogott fel Nora, de semmit nem tehetett.
Teljesen kiszolgáltatott lett. Már szinte semmit nem tudott. Nem tudta hol van, miért van itt és hogy ki is ő valójában.
A Bernard nevezetű férfi épp meg akarta csókolni Norat, mikor az ajtó hirtelen kivágódott, és egy újabb ismeretlen férfi jelent meg.
• Mi a… - pattant fel a helyéről Josh. – Adrian! Mi a fenét keresel itt?
Az érkező meg se szólalva tekintetét Joshra, majd Danielre és Bernardra emelte, mire a három férfi összeesett.
Nora kitágult szemekkel nézte a három földön fekvő alakot, majd az érkezőre pillantott. A férfi is őt nézte.
• Ki maga, és mit akar tőlem? – szólalt meg remegő hangon Nora.
• Adrian a nevem, és azért jöttem, hogy kiszabadítsam magát, Hercegnő – felelte a férfi, és az utolsó szó után fél térdre ereszkedett Nora előtt, és lehajtotta a fejét.
És akkor Noranak eszébe jutott minden. Tekintetét a földön eszméletlenül fekvő Joshra emelte, és érezte, hogy a harag és a gyűlölet birtokba veszi a testét.
Mivel Josh eszméletlen volt, nem tudta blokkolni Nora képességét. A tűz szétáradt a testében, majd a tenyereiben összpontosult egy tűzgolyó képében, de nem volt képes szabadon engedni őket, mivel a láncok a falhoz szegezték. Ennek hatására csak még dühösebb lett.
• Hercegnő!
Nora Adrianra kapta a tekintetét, és a lánggolyók eltűntek a kezéből.
• Kiviszem innen – felelte, majd lassan, óvatosan elkezdett közelíteni.
Nora minden mozdulatát követte a férfinak, de hagyta, hogy kinyissa a bilincseket. Mikor szabad lett, elvesztette az egyensúlyát, és majdnem elesett, de Adrian időben elkapta. Az arcuk nagyon közel volt egymáshoz, amitől Noranak eszébe jutott, minden, amit Josh tett vele. Hirtelen Adrianban sem látott mást, csak a férfit, aki bántani akarja.
• Engedjen el – lökte el magától a megszeppent férfit Nora.
• Hercegnő, segíteni akarok.
• Ne jöjjön közelebb!
• De…
• Maradjon távol tőlem vagy megölöm – sziszegte Nora a megnyúlt szemfogain keresztül, és a kezében egy új tűzgömb jelent meg.
Adrian sem volt hülye, megállt ahol volt, és nyugtatni próbálta a lányt.
• Hercegnő, nem akarom bántani. Nyugodjon meg.
Nora egyszerűen képtelen volt közel engedni magához Adriant. Hiába tudta, hogy ő nem akar rosszat, meg akarja menteni, minden porcikája tiltakozott a férfi ellen. A teste veszélyt látott benne.
Közben persze Adrian is rájött, hogy nincs értelme próbálkoznia, mert Nora nem fogja odaengedni magához. Csak egy választása maradt. El kell altatnia.
Erősen koncentrálva, mélyen Nora szemeibe nézve bevetette a képességét, és Nora álomba merült. Nem tétlenkedett, hisz nem volt sok ideje. A karjaiba kapta a lányt, és a kijárat felé indult vele.
Mikor a szabadba ért, bevetette vámpírsebességét, és a Menedékhez indult vele. Boldog volt, és tudta, hogy a többiek is boldogok lesznek, hogy végre megtalálták a Hercegnőt. Bár a Herceg még nem került elő, de legalább kezdett beigazolódni, hogy fáradozásuk nem volt felesleges, és így új erőre kapva dolgozhatnak a Birodalom felépítésén.

Ízelítő képekben :)

Halihó!

Hoztam nektek pár képet ízelítőnek, hogy mi is várható a 10. fejezetben (ami nagyon remélem, hogy legkésőbb jövő hétvégére elkészül)

Íme a képek:

(Ehelyett kaptok majd egy másik képet a fejezet elején. Amúgy az a kép ihletett meg, de nem akarom lelőni a poént :P)

Remélem felcsigáztam az érdeklődéseteket :P :D

Hamarosan hozom a frisset (remélhetőleg)

Puszi

Hírek

Drága Egyetlen Olvasóim!

Sajnos fogalmam sincs, hogy mikor tudom hozni nektek a frisset, mivel, egy nagyon megtisztelő feladatot kaptam, és nem szeretném cserben hagyni azt, akinek megígértem.

Megkértek, hogy egy falunak a színjátszótársulatának írjak karácsonyra egy színdarabot :)

Soha életemben nem írtam még színdarabot szóval ez egy nagyon nagy falat számomra, de megpróbálom teljesíteni.

Tudom, karácsony még messze van, de egy-két max három héten belül meg kéne írnom a darabot, mert próbálniuk kell az embereknek, és sajnos ennek az az ára, hogy ide most nem tudok frisset hozni.

Remélem megértitek, és továbbra is hű olvasóim maradtok.

Ígérem, kicsit megpróbálom összekapni magam, és közbe-közbe írni egy pár sort, hogy minél előbb elkészüljön a 10. fejezet, de biztosat nem garantálok.

Köszönöm a megértéseteket, és türelmeteket.

Milliószor puszilok mindenkit!

Hugi

9. fejezet

A Davis testvérpár és Alex mindent maguk mögött hagyva rohantak a rengetegben. Nem tudták, hogy tulajdonképpen hova is tartanak, de nem érdekelte őket.
Már legalább egy napja meg sem álltak, de Nora, mivel ő vezette a fiúkat, még nem érezte biztonságban magukat.
Hiába tudta, hogy legyőzhetetlen képessége van, és most már a jelek szerint az öccse is kapott valami képességet, nem akart kockáztatni.
Csak és kizárólag akkor álltak meg, amikor táplálkozniuk kellett. Alex és Eric minden gond nélkül fogyasztotta el állati táplálékát, Nora pedig fanyalgott, de hát nem tudott mit tenni.
Veszélyes lett volna most beállítani egy faluba vagy városba, hiszen abból kiindulva, hogy Siriusnak emberi testőrei vannak, kitudja, hogy ki a szövetségese, kit tart rettegésben. Bár az emberőrökön nem mutatkozott a félelem jele.
Egyik nap Nora és a fiúk éppen vacsorájukat fogyasztották egy kisebb tisztás mellett, mikor Nora léptek zajára rezzent össze.
A fejét egyből a hang irányába kapta, és mozdulatlanná dermedt.
Nem kellett sok idő, hogy megérezze a feléjük közeledő vámpírok szagát.
• Futás, jönnek! – ordította azonnal a fiúknak, akik semmit se kérdeztek, csak futásnak eredtek.
Nora pedig egy hirtelen ötlettől vezérelve, erejét felhasználva, tüzet szított az erdőben egy egyenes vonalban, ezzel elzárva üldözőik útját, majd testvére, és Alex után futott.
Hiába volt csend a hátuk mögött, ami azt jelentette, hogy Nora módszere hatásos volt, nem mertek megállni. Az egyetlen hely, ahol mégis „pihenésre” szánták el magukat, egy kisebb barlang volt.
Nora a biztonság kedvéért egyszer még körbe futotta a környéket, majd csatlakozott a fiúkhoz, akik már nagyban beszélgettek, és a körülményekhez képest jól érezték magukat.
• Á, nővérkém, csak hogy megérkeztél – üdvözölte Eric Norat. – Alexszel már nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy hogyan is történtek a dolgok, amíg én távol voltam tőled. A lényeget nagy vonalakban elmondtam már neki, szóval neked csak mesélned kéne.
Nora egy sóhaj kíséretében csatlakozott a két fiú társaságához. Tisztában volt vele, hogy ezt a beszélgetést nem úszhatja meg, de szerette volna egy kicsit eltolni.
Helyet foglalt a földön, törökülésben, majd a mondandójához látott.
• Azon a napon, amikor Sirius elkapott minket, nem vadásztunk. Eleinte nem is voltam elfoglalva a szomjammal, hiszen a te életed forgott kockán, Eric. azonban, miután elvittek, majdnem megtámadtam egy őrt, kimutatva szomjúságomat, melyet Sirius azonnal észrevett. Mutatva kedvességét, és önzetlenségét azonnal el is küldte az egyik szolgáját táplálékért a számomra, és itt kerültél be a képbe te, Alex. Amikor megláttalak, valami furcsa érzés kerített a hatalmába, amely képes volt elnyomni a szomjúságomat. Soha nem éreztem még ilyet – halkult le Nora hangja, és tekintetét zavartan a földre szegezte, de nem tartotta ott sokáig, hiszen nem akarta a fiúk figyelmét magára vonni. Folytatta a mesélést. – Próbáltam távolt tartani magam tőled, hiszen vámpír vagyok, de amikor odajöttél hozzám, mert azt hitted valami bajom van, teljesen elvesztem. És persze megtörtént a baj. Irtózatosan utálom magam, már csak azért is, hogy ilyenné tettelek, - mutatott végig magán – de sokkal rosszabbul lennék, ha megöltelek volna. Aztán Alex átváltozása után nem sokkal belépett a szobába Sirius, aki eleinte meglepett arcot vágott, majd elmosolyodott, és közölte velem, hogy teremtettem magamnak egy testőrt, de büntetést ettől függetlenül kapok, ugyanis nem a teremtés volt a cél. Ekkor teljesen bepánikoltam, és el is szabadult a pokol. Innentől már ti is ismeritek a történetet.
Miután a lány elhallgatott, némaságba burkolózott az egész barlang.
Végül a csendet Eric törte meg.• Akkor most hogyan tovább?
• Nem tudom. Egyenlőre itt kell maradnunk, mivel Siriusék keresnek minket, bár egy helyen sem tanácsos egy hétnél tovább maradni. Az pedig, hogy velünk mi lesz, egyszerű kérdés. Mivel az öcsém vagy, mellettem maradsz, amíg ez az egész ügy le nem záródik. Nem akarlak elveszíteni. Alex pedig már nagyfiú, eltudja dönteni, hogy mit akar. Természetesen velünk maradhat, de csak és kizárólag saját felelősségre, hiszen nem garantálhatom, hogy a holnapot megérjük.
• Természetesen veletek maradok – határozta el magát az említett.
Nora csak egy bólintással, míg Eric egy hatalmas vigyorral nyugtázta a hallottakat. Megbeszélték, hogy a napokban, míg a barlangnál tartózkodnak, két óránként felváltva futnak egy kört a barlang körül a biztonság kedvéért.
Alex elmondta, hogy Sirius elvitte őt a Tudás termébe, hogy felruházza egy képességgel. Övé lett a befolyásolás hatalma, aminek segítségével bárkit irányítani tudott. Eric vállalta a kísérleti nyúl szerepét, így a lány és a fiú élvezettel tesztelhették rajta a képességet.
Most, hogy tudták mire képes Alex, Nora egy kicsit megkönnyebbült. Azt nem tudták, hogy hány vámpír irányítására képes, vagy az emberekre milyen hatással van, mégis felcsillant a szívükben a remény, hogy mégse kell örökké bujkálniuk.
Aznap is éppen őrjáratra indult Nora, mikor az öccse a semmiből ott termett előtte, és komoly tekintettel meredt nővérére.
• Beszélhetnénk?
• Nem ér rá később, Eric? Őrjáratoznom kell.
• Szeretnék minél előbb tisztán látni. Elmegyek veled.
• Ha akarod – vonta meg a vállát Nora, hiszen tudta, hogy ha az öccse valamit akar, azt véghez is viszi.
A lány kikerülte testvérét, elindult, majd hallotta, hogy Eric csatlakozik hozzá.
Egy darabig egymás mellett futottak csendben, majd egyszer csak Eric megszólalt.
• Már napok óta gondolkozom rajta, hogy mi lehet ez, de nem tudom – monda a fiú, majd Nora felé fordította a jobb kézfejét, amin egy gyűrű díszelgett.
Látszott rajta, hogy családi örökség, hiszen nagy és régi volt.
Nora kővé dermedt, amint rájött, mit is lát.
Az ékszer egy plakettet ábrázolt, amit egyik oldalról egy sárkány, a másikról egy oroszlán fogott közre, a tetején pedig egy korona volt látható.
Pontosan megegyezett a minta a lány nyakában lógó amulett képével.
Ez a kép nem volt más, mint a királyi -, azaz a Davis család címere.
• Ez a családi címerünk – felelte szűkszavúan a lány, majd sarkon fordult, és tovább indult.
• Nora! – állította meg ismét a lányt Eric. – Várj már. Hogy érted azt, hogy ez a családi címerünk? Azt nem csak a gazdagok engedhették meg maguknak régebben?
A kérdezett csak bólintott.
• Akkor nem értem.
• Mit nem értesz? – fakadt ki végül Nora.
• Ezt a címer dolgot. Hogyan lehet nekünk címerünk, mikor mindig is árvák voltunk?!
• Hogy-hogy hogyan? Eric, nem emlékszel Sirius szavaira? Mesélt a szüleinkről.
Ericnek még a lélegzete is leakadt.
• Valami, mintha rémlene, de mégse tudom, hogy mi.
Nora mély lélegzetet vett, és mondta, amit tudott.
• Sirius azt állította, hogy apánk vámpír volt, ráadásul uralkodó a fajtája közt. Apa állítólag mindig is erőskezű uralkodó volt, de mikor megismerte anyát, aki ember volt, és megszülettünk mi, engedékenyebbé vált. Sirius ölte meg mindkettejüket, bár az elsődleges célpontos mi voltunk, mert a trónon az uralkodót a tanácsadója követi, ha nincs utód. Már pedig vámpíroknál hogy is lehetne ugyebár, de aztán jöttünk mi. Sirius dühös lett, mert veszélybe került a hatalma, de mivel hozzánk nem tudott közel férkőzni a szüleink miatt, elintézte először őket. Pontosabban csak apát, mert mi rejtélyes módon eltűntünk anyával együtt. Egyből a keresésünkre eredt, és minket, anyának köszönhetően nem is talált meg mostanáig. Sajnos anya csak az élete árán tudott minket megvédeni. Aznap, mikor a bárban vártam valakire, és te haza küldtél, a parkban megtámadtak, és akkor változtam át. Igazság szerint azon az éjjelen nekem meg kellett volna halnom, de mivel a támadómat megzavarta valaki, átváltoztam. A te átváltozásod pedig azon az estén történt, amikor Sirius elmondta a családunk történetét. Akkor mutatkozott meg a képességem is. Tulajdonképpen annak köszönhető, hogy még élsz. Sajnálom, hogy nem tudtam előbb közbe avatkozni, de legalább még itt vagy.
Nora a mesélés befejeztével némán és szomorúan maga elé meredt, míg Eric a hallottakat próbálta feldolgozni. Kellett egy kis idő, míg minden információ a helyére került.
• Szóval a lényeg, hogy Sirius ölte meg az igazi szüleinket, és a trón minket illet. Igaz? – elmélkedett Eric.
• Igen.
• Akkor vissza fogjuk szerezni!
A fiú arca elszántságot tükrözött, amin végre Nora is elmosolyodott.
• Hidd el, én is azon vagyok – vallotta be a lány. – Csak kellene valami terv.
• Majd kitalálunk valamit. De ahhoz Alex is kell.
• Sajnos ő is kell. Nem szívesen sodrom veszélybe.
• Azt elhiszem – mosolygott sejtelmesen Eric. – Elmegyek vadászni, szóval légy szíves szólj Alexnek, és ha vissza értem, akkor beszélhetünk.
• Oké. Akkor a barlangnál találkozunk.
Eric egy bólintással tudomásul vette nővére szavait, majd a fák közé vetette magát, Nora pedig elindult, hogy befejezze a járőrözést, majd beszéljen Alexszel. Szerencsére minden rendben volt, idegen vámpírra utaló nyomot nem talált, így nyugodtan ment vissza a barlanghoz.
Azonban mikor visszaért, döbbenten megmerevedett a bejáratban.
A barlang közepén egy kisebb tábortűz égett, körülötte pedig három farönk volt elhelyezve. Az egyik rönkön Alex ült, ruhájából és a hajából csöpögött a víz.
• Veled meg mi történt? – találta meg Nora a hangját.
• Szia Nora. Hamar visszaértél. Mire gondolsz?
• Miért vagy tiszta víz?
• Ja, hogy az! Találtam nem messze egy kisebb vízesést, és úgy gondoltam megmártózom egyet – felelte, közben a kezével hátra fésülte a haját, ami felkeltette Nora figyelmét.
Mint aki transzba esett, úgy figyelte Alex kócos, vizes tincseit, majd tekintete egyre lejjebb kalandozott. Lélegezni is elfelejtett, bár neki nem volt szüksége levegőre.
A kontrolt viszont akkor veszítette el teljesen, mikor Alex pólója rátapadt a testére, és így kirajzolódtak az izmok.
Nora lábai önkéntelenül indultak meg a fiú felé, majd közvetlenül előtte megállt.
Kezét lassan felemelve kisimított egy tincset Alex arcából.
• Nora, mit… - a lány ujját Alex szájára téve belé fojtotta a szót, majd közelíteni kezdett.
Erre a mozzanatra Alex a kezeit óvatosan Nora dereka köré fonta, majd enyhén maga felé kezdte húzni. Mind a ketten elvesztek egymásban, és elveszítették a kontroljukat.
Azonban mielőtt ajkuk összeért volna, Eric toppant be.
• Megjöttem.
Nora és Alex ijedten rebbentek szét.
• Hupsz. Zavarok? – vigyorgott az érkezett.
• Nem! – vágta rá egyből Alex és Nora egyszerre.
A lány rettentő zavarban volt, hiszen tudta, hogy Alex nem szereti. Az egyetlen, amit érezhet iránta, az gyűlölet, hiszen elvette az életét, de már csak a gondolat, hogy Alex megvet, elképesztően fájt neki.
• Bocsánat – mondta hirtelen fojtott hangon, majd kiviharzott a barlangból.
Hallotta, hogy Alex és Eric utána kiabálnak, de nem állt meg és nem fordult hátra. Csak futott, futott, és futott.
Eközben a barlangban Eric próbálta visszatartani Alexet, aki Nora után akart menni, de Eric jól tudta, hogy nővérének most időre van szüksége.
• Haver, nyugi! Majd visszajön. Tulajdonképpen mi történt?
• Nekem se minden tiszta. Amikor megjött, egyik pillanatról a másikra teljesen megváltozott. Nem tudtam követni már az elején, hát még később. Már ő maga elveszi az eszem, de az, hogy majdnem megcsókolt, megőrjített. Nem értem, hogy miért rohant el. Eric, mit csináljak? Ennyire még soha nem voltam tanácstalan egy lánnyal. Tudom, hogy azt mondtad, hogy vigyáznom kell Noraval, mert túl sok fiú törte már össze a szívét, és eddig nem is mutattam felé, hogy valamit is érzek iránta, de nem bírom. Akárhányszor csak meglátom, úgy érzem egy kötél húz felé. Eric, kérlek légy okos helyettem.
• Őszintén haver, nem tudom, hogy mit tegyél. Bonyolult lélek a nővérem, az egyszer fix.
• Utána megyek!
• Na, azt biztos ne.
• De… mi van, ha történik vele valami?
• Alex, nyugi van. Nora tud magára vigyázni. Amikor még picik voltunk, na és persze emberek…
• Fogd be, Eric!
• Nora! – kiáltott fel a két fiú egyszerre.
Alex hangja megkönnyebbülten csengett, míg Ericé meglepetten.
• Csakhogy végre előkerültél. Már épp utánad akartunk indulni – terelte a témát Eric, hisz Nora mindig is erősebb volt nála, nem akarta, hogy megint kapjon tőle. Bár most talán valamelyest egyenlő felek voltak.
• Persze, persze. Magunkra hagynál minket Eric? – kérte Nora öccsét miközben tekintetét le nem vette a háttérbe húzódó, lehajtott fejű Alexről.
Legszívesebben odament volna hozzá, és átölelte volna, de nem tehette. Megvolt az elhatározása, amihez tartania kellett magát, és amit hamarosan a másik féllel is meg fog osztani. Csak remélni merte, hogy döntését Alex is elfogadja, majd.

A Davis család címere:

Elutazom

Kedves Olvasóim!
Ma vagy holnap ismételten megyek a Balatonra vasárnapig, ami ugyebár azt jelenti, hogy nem tudok nektek most frissel szolgálni.
Jelentem, hogy a fejezet már javában készül, viszonylag sok meg is van már belőle, és a füzetemet, melyben a vázlatot írom, természetesen magammal viszem, és igyekszem befejezni. :)
Ameddig távol leszek remélem nem hagytok cserben, és egy két véleménnyel megtiszteltek a dupla fejezetnél. :)
Sokszor puszillak benneteket!

Nagyon szépen köszönöm! :)

Nagyon nagy hálával tartozom Joinnak, mivel úgy gondolta, hogy megajándékoz két díjjal.
Köszönöm :)

























Nagyon sok olyan ember van, aki szerintem megérdemli, sőt akiket én olvasok azok biztosan megérdemlik, de remélem nem haragszanak meg rám túlságosan, ha nem küldöm el nekik.

Köszönöm szépen még egyszer Joinnak a díjakat :)

Dupla fejezet :D

Drága Olvasótáborom! :)
Eléggé fáradt vagyok, úgyhogy ha nem haragszotok nem szaporítom a szót. Megérkezett az új fejezet, ráadásul most dupla résszel! :)
Remélem tetszeni fog, a véleményeket várom, jó olvasást! :)
Puszi: Hugi

7. Fejezet

Sirius lassú léptekkel indult meg Nora felé. A lány undora egyre nőtt, ahogy a vámpírférfi közeledett. Sirius mellé érve átkarolta a derekát. Legszívesebben rámorgott volna, de nem tehette. Vigyáznia kellett minden lépésére az öccse érdekében.
• Meglátod, jól fogod érezni magad – szólalt meg Sirius.
• Tudni akarom, hogy hol van az öcsém!
• Az sajnos nem lehetséges. Bíznod kell bennem – vigyorgott a férfi.
Nora már épp egy epésebb megjegyzést akart mondani, de az ajtón belépő őrök meggátolták benne. Azonnal megmerevedett, amikor rájött, hogy emberek érkeztek. Teste azonnal reagált. Igyekezett visszafogni magát, de az ösztönök erősebbek voltak. A vörös köd teljesen ellepte az agyát. Már rontott volna neki az őröknek, de Sirius idejében lépve szorosan átfogta derekát.
• Kifelé! – ordította a férfi az őröknek, akik azonnal elhagyták a termet.
Noranak az emberek távozása után kellett még egy kis idő, hogy lenyugodjon. Miután ez megtörtént, kibontakozott Sirius karjaiból, és háttal neki lehajtott fejjel magát hibáztatta. Nem akart rátámadni az emberekre mégis megtette. Csalódott magában.
Az önsajnálatból a vámpírférfi hangja térítette vissza a jelenbe.
• Látom megszomjaztál. Sajnálom, hogy lefogtalak, de tudod ezek az emberek túl értékesek ahhoz, hogy vacsorák legyenek. Persze a problémádat azonnal orvosoljuk. Russel! – szólította halkan egyik katonáját a férfi, aki pár másodpercen belül meg is jelent a teremben.
• Tessék, Uram!
• Kerítsd elő Benjamint azonnal!
• Máris – azzal a fiú meghajolt, és távozott.
Nora nem értett semmit a helyzetből, ezért meglepődött, amikor az ajtó ismételten kitárult, és egy nála fiatalabb fiú lépett be. Kétség sem férhetett hozzá, hogy vámpír, hiszen fakó bőre egyértelműen ezt mutatta.
Barna haja rövidre volt nyírva, szeme pár árnyalattal volt sötétebb a hajánál. Nora szemei, ha lehet még tágabbra nyíltak, amikor a fiú elé érve mélyen meghajolt, majd ugyan ezt tette Siris előtt is.
• Miben lehetek a szolgálatára, Uram? – szólalt meg bársonyos hangján a vámpír.
• Szükség lenne egy emberre, méghozzá sűrgősen.
• Értettem, Uram. Azonnal indulok.
• Köszönöm, Benjamin.
A fiú ismét meghajolt mindkettejük előtt, majd vámpírgyorsasággal távozott.
Körülbelül fél óra múlva a fiú ismételten megjelent, de nem egyedül. Egy fiút hozott magával, aki valamivel idősebb lehetett Nora-nál.
A lány reflexszerűen mélyet szippantott a levegőből, majd megvárta, amíg szemfogai megnyúlnak, és utána halk morgás hagyta el az ajkait. Nem volt ura önmagának, ösztönei kezdték átvenni az irányítást a teste, és az elméje felett. Azt is csak nagyon távolian érzékelte, hogy Benjamin és Sirius között párbeszéd zajlik, majd ezután az embert és Nora-t kettesben hagyva távoznak a teremből.
Nora minden figyelmével a fiút tüntette ki. Lassan közeledett az előtte kuporgó fiúhoz, azonban amikor a szemeibe nézett, viselkedése teljesen megváltozott. Már nem a szomjúság töltötte ki a gondolatait, hanem a fiú szemeiben látott félelem miatt már csak meg akarta védeni. Semmi más nem számított neki, csak az, hogy a fiú biztonságban legyen.
Tett felé egy bátortalan lépést, de ez ember ekkor hátrálni kezdett, és hangosan zihált.
• Nem akarlak bántani – szólalt meg Nora fojtott hangon.
• Mi vagy te? – A fiú hangja bársonyos és dallamos volt.
• A nevem Nora – felelte a lány, direkt figyelmen kívül hagyva a fiú kérdését. – Nem akarlak bántani, ne félj.
• De … a szemed … és a fogad…
Nora ekkor döbbent rá, hogy a fiú a vámpírt látja éppen, nem pedig a viszonylag emberi külsejét.
Szemmel alig követhető gyorsasággal elfordult, és igyekezett rendezni a vonásait.
Mikor érezte, hogy szemfogai visszahúzódnak, bár ez jelen pillanatban nehézkesen ment a szomjúsága miatt, majd visszafordult a fiúhoz.
• Mi a neved?
• Alex. Alex Smith.
• Alex, mivel már mondtam, hogy nem szeretnélek bántani, ezért nagyon fontos, hogy minél távolabb maradj tőlem. Megértetted?
• De, miért?
• Mert veszélyes lennék rád – felelte Nora, majd a lehető legtávolabbi sarokba húzódva, becsukott szemmel próbált minél kevesebbet lélegezni.
• Miért vagyok itt? – törte meg a csendet Alex alig hallhatóan.
Nora a hangjában nyugalmat vélt felfedezni, ezért kinyitotta a szemét. Látta, hogy a fiú érdeklődve tekint körbe a helyiségben, testtartása már nem félelemről árulkodott.
• Ez bonyolult – felelte a lány, de bár ne tette volna.
A beszédhez friss levegőre volt szüksége. A tüdejébe beáramlott levegővel együtt a fiú illata is bekúszott, ami befészkelte magát a tudatába.
Arca fintorba torzult, és kezeit a szája elé kapta, mintha ez visszatartaná a vérszomjas szörnyet, ami benne lakozik.
Alex észrevette, hogy a lány viselkedése megváltozik, és azonnal Nora felé indult, hogy segítsen neki.
• Jól vagy?
• Ne gyere közelebb – préselte ki a fogai között a lány nagy nehézségek árán.
Érezte, hogy a szemfoga ismét megnő, és agyát elborította a vörös köd. A fiú a tiltás ellenére közeledett a lányhoz, félelmei teljesen megszűntek, csak szerette volna látni, hogy jól van – e. Mikor letérdelt mellé, Nora teljesen elvesztette a fejét, és a fiú torkának ugrott.
Könnyedén átharapta a vékony bőrt, és mohón inni kezdett. Vámpír énje tombolt az örömtől, teljesen uralma alá vonta, csak a vér mámora létezett számára.
A tudata csak akkor tisztult ki valamelyest, amikor a mellkasában lévő enyhe nyomás teljesen megszűnt. Ekkor vette tudomásul, hogy mit is tesz.
Undorodva a tettétől és saját magától, ellökte Alex ájult testét és magát átkarolva hátrébb húzódott. Szégyellte, és megvetette magát a tette miatt.
Hirtelen Alex teste megfeszült, majd dobálni kezdte magát és ordibált a fájdalomtól. Nora, ha lehetett még jobban elfehéredett. Nem elég, hogy átverte a fiút, és bántotta, most még akaratán kívül át is változtatja.
Sajnos a folyamatot már nem fordíthatta vissza, ezért Alex mellé térdelt, erősen magához vonta, miközben könnyek nélkül zokogott.
A fiú életét teljesen elrontotta, már soha nem élhet teljes értékű életet. A legkevesebb, amit megtehet érte, hogy mellette marad, amíg a testében véghez megy ez a pokoli változás, és ha igényli, akkor még tovább.
Az idő csigalassúsággal telt. Alex a vasmarkok között nem tudta magát dobálni, de fájdalomtól ordítozott. A lány mozdulatlanul tűrte a lelkébe maró sikolyokat, amelyek rövidesen halkulni kezdtek, majd pedig a fiú teste is kicsit megnyugodott.
Nem kellett sokat várni, hogy Alex teljesen mozdulatlanná váljon, majd pedig, hogy egy utolsót dobbanjon a szíve.
A fiú lassan nyitotta ki a szemét, Nora pedig halványan rámosolygott, bár rettenetes lelkiismeret furdalása volt.
Eddig még meg sem nézte a fiút, úgy igazán. Barna, kissé hosszú haja kócosan meredezett minden felé, régebben zöld szemei most vörösen parázslottak. Arcélei szabályosak, fogsora ragyogóan fehér. Teste kisportolt és izmos, de mégis vékony testalkat volt. Ajkai teltek, hibátlanok voltak, melyek most kissé elnyíltak a meglepetéstől.
Nora-t teljesen elbűvölte a látvány. Egész teste bizseregni kezdett, mikor rájött, hogy még mindig a karjaiban tartja a fiút, és hogy Alex őt fürkészi.
• Szia – törte meg a csendet végül Nora.
• Szia – suttogta Alex meglepődve, hiszen őt is meglepte a saját hangja. Nora-nak is feltűnt a változás, de neki határozottan tetszett. Erőteljesebb, elbűvölőbb, dallamosabb és félelmetesebb lett.
• Mi történt velem?
• Vámpír lettél – közölte nemes egyszerűséggel a lány. Úgy érezte, hogy a kertelésnek most semmi helye. A teremben vágni lehetett a csendet, majd hirtelen erőltetett kacagás verődött vissza a falakról.
• Ugyan, vámpírok nem léteznek – nevetett még mindig Alex.
• Nézz magadra! A bőröd fehérebb, mint volt, a szemfogad nagy és hegyes. A szemed vörös. Erősebb lettél, gyorsabb, mint egy igazi ragadozó. Amúgy a torkod is kapar, ugye?
Alex hirtelen a torkához kapott, majd a szájához emelte a kezét, megrémülve saját magától.
• Mit tettél velem?
• Sajnálom, nem így akartam. Én csak …
Azonban mielőtt Nora folytathatta volna a magyarázatot, váratlanul kinyílt az ajtó, és Sirius lépett be rajta két őr kíséretében. Alex ösztönösen támadóállásba helyezkedett. Nora most hálás volt azért, hogy nem emberőrök jöttek Siriussal.
• Lám, lám. Úgy látom, a táplálkozás érdekes alakult – mosolygott gúnyosan Sirius.
• Baleset történt – suttogta Nora.
• Hát persze, kedvesem. Balesetek mindig vannak. Mit csináljak veled, fiam? – sóhajtotta a férfi Alex felé fordulva.
• Kérlek, hagyd őt, Én tehetek róla, hogy … - Mielőtt folytathatta volna, Sirius csendre intette őt.
• Eszem ágában sincs megölni. Most legalább megoldódott a testőrkérdés. Ő lesz az, aki téged fog védelmezni, Nora. Te változtattad át, a tiéd. Holnap a Tudás Termébe viszem, ahol megkapja azt a képességet, ami leginkább illik hozzá. De először is, táplálkoznia kell, és el kell mondanod neki, hogy mi történt vele, mert ahogy látom, erre nem volt időtök. – Sirius a fiú felé fordult, aki gyanúsan méregette a vámpírt. – Mi a neved?
• Alex – szólalt meg az újszülött halkan.
• Gyere velem, fiam. Táplálkoznod kell. Te pedig – mutatott elkomoruló arccal Nora felé, - sajnos meg kell, hogy büntesselek. Nem kivételezhetek veled. A baleseteket mindig meg kell előzni. Legközelebb teljes munkát végezz, vagy te takarítod el a mocskot magad után.
Sirius Alex társaságában elhagyta a szobát, a két testőr megindult felé. A lányon félelem lett úrrá, mert mozdulatlanná vált a teste. Dühösen kapkodta a tekintetét, mikor az ajtóban megjelent az önelégülten vigyorgó Russel.

8. Fejezet

Nora-nak fogalma sem volt, hogy fogva tartói hova viszik, és milyen büntetést kap. Eleinte a testét rázta a félelem és az aggódás, de mikor megérzett egy jellegzetes illatot, melyet semmivel nem tudott összehasonlítani, iszonyatos düh uralkodott el rajta. Eric illata, ahogy közeledtek, egyre jobban kúszott az orrába. Nora már izzott a haragtól. Kezeiben ismét megjelentek a tűzgolyók, de Russel képessége miatt nem tudta használni, így érezte, amint a két gömb eltűnik és helyette az egész lénye égni kezd. Ezt mind csukott szemmel tapasztalta, és amikor kinyitotta szemeit meglepetten nézte, hogy fogva tartói tág szemekkel, rémülten figyelik, Russellel együtt. Nem értette, hogy miért, de mikor végig pillantott magán, látta, hogy az egész testét körbe öleli a tűz. Ő maga volt a tűz.
Russelt a látvány annyira megijesztette, hogy elfelejtette mozdulatlanul tartani Nora-t, és ennek meg is lett a következménye.
Nora a tenyerébe összpontosítva a tüzet ismét lánggolyókat formált, és habozás nélkül Russelre dobta az egyiket, aki egy sikoly kíséretében hamuvá vált.
Nora dühe olyan mértékű volt, hogy még két vámpírt megölt, viszont a negyediknek megkegyelmezett, mert még szüksége lehet rá.
A vámpír szemében félelmet látott, és emiatt kicsit bűntudata támadt. Nem akart ő senkit bántani vagy megfélemlíteni.
• Állj fel! – szólt rá. – Mi a neved?
• Josh.
• Rendben Josh. Csak hogy tudd, nem áll szándékomban bántani téged. Azt akarom, hogy vezess az öcsémhez, és akkor élve megúszod. Azonban, ha bármiféle trükkel próbálkozol, véged. Remélem megértettél.
• Meg – bólintott félénken a vámpír.
• Csodálatos. Akkor induljunk.
Josh elindult abba az irányba, amerre eddig is tartottak.
Nem kellett sok idő es egy fa ajtóhoz érkeztek. Belülről áradt a legerősebben Eric illata.
Amint az ajtó kinyílt, Josh hirtelen ráugrott hátulról Nora-ra, és a földre szorítva őt harcolni kezdtek. A helyiségben tartózkodó vámpírok fele Josh segítségére sietett, a másik fele, azonban Erichez rohant, aki hamar felfogta, hogy mi történik, és igyekezett nővérének segíteni.
Az őrök fölényben voltak, és nagyon úgy nézett ki, hogy Nora és Eric életének vége, de ekkor a lánynak sikerült kicsusszannia az őt szorító karokból, és öccse segítségére sietett.
Mikor Eric már mellette állt, tűzgolyók jelentek meg a tenyereiben ajkait pedig gonosz mosolyra húzta. A vörös szemeivel, hosszú, hegyes szemfogaival, ördögi vigyorával és a tűzgömbökkel határozottan egy veszélyes vámpír képét festette.
Ezt ellenfelei is látták, hiszen automatikusan hátrálni kezdtek a bejárat felé.
Nora már éppen használni akarta az egyik tűzgolyót, amikor egy erélyes hang feltartóztatta.
• Mi folyik itt?
Sirius döbbenten lépett a szobába.
• Mi a fenét műveltek, - nézett mérgesen az őrökre, majd a testvérpárra. – és hol van Russel?
• Megöltem – vallotta be egyszerűen egy halvány mosollyal Nora.
Sirius azonban mérhetetlenül dühös lett, hiszen Russel volt a kedvenc és legjobb katonája. Gondolkozás nélkül Nora-ra vetette magát, a falhoz szorította, kezét a torkára fonta, fogait kivillantotta.
• Ami sok, az már sok. Te se úszhatsz meg mindent büntetlenül – hörögte a dühtől.
Szabad kezét már ütésre emelte, amikor Eric kiáltása állította meg mozdulat közben.
• Ne! – kiáltotta a fiú, majd zihálni és remegni kezdett.
Pár másodperc múlva pedig testét körbeölelték a hullámok, majd a tenyerében összpontosult épp úgy, mint Nora-nak. Siriust annyira meglepte ez a dolog, hogy elfelejtette felhúzni a védőpajzsát, így Ericnek könnyű célpontot nyújtott.
A vízsugárnak akkora ereje volt, hogy egyenesen a szemközti falnak csapta Siriust, melytől fél percig kábult volt, de ez az idő éppen elég volt, hogy Eric és Nora elmenekülhessen, bár a fiúnak kellett észhez térítenie nővérét.
• Nora, fuss!
Vámpírsebességüknek köszönhetően hamar a bejárat előtt találták magukat, ám ekkor Nora-nak eszébe jutott Alex. Nem hagyhatja itt, hiszen csak rossz dolgok várnának rá, és Nora még tartozik neki egy magyarázattal.
Eric már az ajtón kívül volt, és értetlenül meredt testvérére.
• Nora, gyere már! Mindjárt itt vannak.
• Nem lehet...
Csak ennyit tudott odanyögni öccsének, és már rohant is vissza a fiúért. Felelősséget érzett érte. Muszáj volt legalább megpróbálnia.
Öccse kiáltását elengedte a füle mellet, és igyekezett emlékezetében felidézni Alex illatát.
Szerencséjére ez hamar sikerült is, és még keresnie sem kellett, hiszen Alex épp Nora felé tartott. A gond csak az volt, hogy egy csapat vámpír kíséretében tette ezt.
Hamar szembe találta magát ellenségeivel, de félelem nem volt benne. Semmi mást nem akart csak Alex-et kiszabadítani.
Szemeivel a fiút kereste, és amikor megtalálta, elméjének segítségével két tüzes gömb jelent meg tenyereiben. Nem tétovázott, azonnal a vámpírőröknek rontott. Nem volt sok reménye a győzelemre, de ő igyekezett.
Kemény harc volt. A tűz nagy segítség volt számára, de azért így is kapott egy-két harapást.
Végül csak sikerült elérne a fiút.
• Alex, gyere – nyújtotta felé a kezét. – Bízz bennem! Segíthetek neked.
Nora próbálta meggyőzni a fiút, de az nagyon rémült volt.
Lassan azért elfogadta a felé nyújtott női kezet, az pedig azonnal megmarkolta, és a kijárat felé húzta.
Éppen hogy ki tudtak jutni, és meg tudtak lógni az őrök elől, de sikerült.
Mikor már a szabad levegőn voltak nem lassítottak a tempón. Nora öccse illatát kezdte el követni, mely egy kisebb barlanghoz vezetett.
Amint Eric meglátta nővérét a nyakába borult, szorosan magához ölelte, majd eltolta és ordítani kezdett vele.
• A francba Nora! Hol a pokolban voltál?! Elment az eszed? Majd megőrültem, mert nem tudtam, hogy mi van veled. Többet ilyet ne csinálj! Megértetted?
Nora csilingelően felkacagott, majd bólintott.
• Rendben, és sajnálom. Viszont most indulnunk kéne, mert ránk találhatnak. Amúgy ő itt Alex. Elég hosszú történet, szóval majd máskor mesélek.
• Okés. Helló haver! A nevem Eric. Nora öccse vagyok – fordult végül Alexhez Eric.
Alex csak bólintott. Látszott rajta, hogy semmit nem ért, de a magyarázkodás ideje még nem jött el. Most egyelőre az volt a fontos, hogy mind a hárman a lehető legmesszebb jussanak ettől a helytől, így északnak indulva mind a hárman futásnak eredtek.

Üdv! :)

Ha már a másik blogom csak a rossz hírek fogadnak, itt legalább van némi okom az örömre :)
Üdvözlöm az új olvasóimat! :)
És mivel elfelejtettem megírni a másikon, de itt most bepótolom, Rikush Téged a másik blogon is üdvözöllek :)
Köszönöm, hogy olvastok! :)

Kérés...

Kedves olvasóim!
Jelentkeztem egy novellaíró pályázatra, és most szeretnélek kérni titeket, ha van egy kis időtök, nézzétek meg és szavazzatok!
Előre is köszi, hogy szántok rá egy kis időt :)
Millió puszi mindenkinek

http://palyazatiroverseny2010.blogspot.com/

6. fejezet

Szóval itt az új fejezet, amelyben sok titokra fény derül. Kérlek Titeket, hogy ha elolvastátok, akkor írjatok a végére pár sort. Szeretnék kapni HÁROM kommentet, különben tényleg nem lesz több új fejezet. Érdekel, hogy mit gondoltok róla, ezért is kérem, hogy írjatok! Előre is köszönöm, és jó olvasást :)

A fiú gyanúsan méregette a testvérpárt, akiknek a torkából hangos morgás tört fel, de mozdulni nem tudtak.
• Ne is próbálkozzatok – szólalt meg a fiú. – Higgyétek el, hogy felesleges. - Közelebb lépett hozzájuk, barna szemében a pokol tüze lángolt.
• Hadd mutatkozzam be. Russel vagyok, Urunk elsőszámú testőre. Ahogy már rájöhettetek, én tartalak titeket mozdulatlanság alatt. – Nora érezte, ahogy a szemfoga megnő, belül már tombolt benne a féktelen düh. – Elengedlek titeket a képességem hatásköre alól, de csak egy rossz mozdulat és a tesókád fejét elválasztom a testétől. Megértettük egymást?
A testvérek érezték, hogy felenged a testük, bizonytalanul léptek egyet előre. Nora vérvörös szemmel meredt a fiú, de fejét kissé meghajtva megszólalt.
• Tökéletesen megértettük. Azt tesszük, amit mondatok.
• Rendben. Kérlek, kövessetek – az angyalarcú démon színpadiasan meghajolt, majd elindult az erdő mélyébe.
Az őrök körülvették őket, esély sem volt arra, hogy elfussanak. Sajnos csak ketten voltak, míg felvigyázóik tízen, plusz az ördögi fiú. Nora egyszerűen képtelen volt felfogni, hogy lehet egy ilyen kisfiú ennyire gonosz. Mintha egész éne olyan lenne, egy cseppnyi jóságot nem látott benne. Töprengéséből Russel hangja rázta fel.
• Remélem egyiktőknek sem fog gondot okozni, ha futunk - hangja maró gúnnyal volt tele, Eric mély gyűlöletet érzett iránta. Ha egyedül lenne már rég nekiugrott volna a kis szörnyetegnek, de féltette a nővérét.
Russel szánalmasan mérte végig a testvérpárt, nem igazán értette, hogy Ura mit akarhat ezektől a vámpíroktól. Ránézésre nincs bennük semmi különös, bár a nőstény igen csinos volt. Alig láthatóan megrázta a fejét, majd újra feléjük fordult.
• Nos, akkor induljunk.
A vámpírok nesztelenül suhantak a fák között. A természetre mintha mozdulatlanság burka telepedett volna. Norában a félelem egyre nőtt, nem tudta, hogy hogyan fognak kikerülni ebből a helyzetből. Erősnek kell mutatkoznia az öccse miatt.
Ericet hasonló gondolatok foglalkoztatták. Nem magát féltette, hanem Norát. Most, hogy vámpír lett, erős és legyőzhetetlen, mégsem tehet semmi. Sajnos többen voltak, a fiú pedig különös képességgel volt megáldva. Vajon neki is lehetett valamilyen képessége? Annyira belemerült a gondolataiba, hogy majdnem belefutott az előtte álló őrbe. Fel sem tűnt neki, hogy megálltak.
Egy hatalmas, erődítményszerű épülettel szemben álltak. A bejárat előtt csuklyás őrök álltak, de illatuk nem vámpírra emlékeztetően édeskés volt, hanem nagyon is emberi. Nora félve pillantott a testvérére, hiszen Eric még nem volt emberek közelében rövid vámpírléte alatt. Öccse meg sem mozdult, csak dühösen meredt Russelre. Abszolút nem érdekelték az emberek, míg Norában tomboltak az ösztönök. Legszívesebben a fogát belemélyesztette volna a vékony bőrbe és addig szívta volna a vért, amíg el nem fogy a testből. Az emberőrök arrébb álltak, utat engedve a vámpíroknak. Szemükben a félelem legkisebb szikrája sem volt látható. Russel haladt elől, utána Nora és Eric, majd jöttek az őrök. Az épületben sötétség volt, de ők tökéletesen láttak. Egy hosszú folyósón mentek végig, Norát jeges félelem járta át, hogy nem élik túl ezt a látogatást. Az út egy tágas terembe vezetett, melynek falain fáklyák tüze világított. A szemben lévő falnál volt egy hatalmas trónszék, mely fölött egy címer díszelgett. Szemét marták a láthatatlan könnyek, mert a családjuk címerét láttam maga előtt. A tehetetlenség miatt hatalmas düh járta át a testét, úgy érezte, hogy a fájdalomtól majd felrobban. Ránézett a testvérére, aki a nyugalom álarcát erőltette magára. Eric belül legalább annyira tombolt, mint a nővére, de nem akarta kimutatni. Töprengésükből a nyíló ajtó hangja rázta fel. A belépő vámpír három őr kísérte, akikhez csatlakozott Russel is. A magas fekete hajú férfi leült a székre, majd négyen körülállták. Eric értetlenül meredt rá, nem ismerte fel. Nora nagyon dühös volt, hiszen a szülei gyilkosával nézett farkasszemet. Érezte, ahogy a tűz tombol benne, de most nem tudta visszafogni, csak hagyta, hogy átjárja. Szabad utat engedett saját tüzének, majd a lángok megjelentek a tenyerén. Elbűvölve nézte a lángnyelveket, ahogy nyaldossák a kezét, de benne nem tettek kárt. A többi vámpír félve figyelte a lányt, Russel is csak mérgesen morgott, hiszen képessége most nem hatott a lányra.
Nora vörös tekintetével az uralkodót kereste, de őt egy őrökből álló sorfal takarta el. Dühösen felmorgott, majd útjára engedte a tenyerében tomboló tüzet. A lángok pusztítását halálsikolyok jelezték, a tíz őrből mindössze négy maradt életben. Azok rá akartak támadni Ericre, de a lány gyorsabb volt, így ők is a tűz martalékává váltak.
Elégedetten nézett fel a hamukupacokról, majd eltűntek a kezéről a lángok. Mérgesen morgott a fekete hajú vámpírra, aki legnagyobb meglepetésére nekiállt tapsolni.
• Ez valami lenyűgöző – arcán letörölhetetlen vigyor volt. – Nem hittem volna, hogy találkozunk olyannal, akinek van született képessége, nem pedig a Tudás Terme adta neki.
Nora értetlenül meredt rá, ötlete nem volt, hogy miről van szó. Ő soha nem gyújtott még tüzet, igazából ez volt a második alkalom.
• Apátok is ilyen különc volt – folytatta a fekete hajú vámpír. – Ő a Földet tudta manipulálni. Csak egy mozdulat, és földrengés keletkezett.
Az apja említésére a lányban újra fellángolt a bosszú tüze, ami meg is jelent a tenyerében. Gonosz vigyorral tekintett fel a vámpírra, majd felé küldte a lángcsóvákat, amelyek mielőtt célt értek volna, egyszerűen eltűntek, mintha valami elnyelte volna. A férfi csak hangosan felnevetett, majd gunyorosan folytatta.
• Azt gondolod, hogy ennyi különleges képesség között nem védem meg magam. Rám semmilyen erő nincs hatással, sem Russel mozdulatlansága, sem a te tüzed. Érinthetetlen vagyok.
Most, hogy Nora jobban figyelt, látta, hogy egy szinte láthatatlan burok öleli körbe a férfit. Emiatt nem tudta őt elégetni, és kezdeti lelkesedése el is szivárgott.
• Ezek szerint értékesebbek vagytok, mint gondoltam – arcán apró ráncok futottak össze, majd összecsapta a tenyérét, és csillogó szemmel nézett a testvérekre. – Nem fogunk téged megölni, Eric. Talán te is olyan tehetséges vagy, mint a nővéred. Te pedig, Nora, választhatsz. Hozzám kötöd az életed önként, vagy kénytelen leszek kicsit ösztönözni téged.
A lány már épp válaszra nyitotta a száját, amikor hirtelen két őr lefogta az öccsét, ezzel kényszerítve válaszra a lányt.
• Az előbb azt mondtad, hogy nem bántod – mondta félénken, remegő hangon.
• Igen, csak Te értékesebb vagy, mint Ő.
• Legyen, ahogy akarod. De miért közösködnék egy olyannal, akinek még a nevét sem tudom? És mi a garancia arra, hogy Eric életben marad?
• Az égvilágon semmi, csak az adott szavam. Tehát ennek megfelelően, én, Sirius, megfogadom, hogy az öcsédnek az életét megkímélem.
Sirius intett, és a két testőr elvezette a fiút, majd pedig mohón csillogó szemmel nézett a lányra. Nora gonosz mosolyra húzta a száját, hiszen a fejében már össze is állt a terv, hogyan játszatja ki a férfit…

Magyarázat

Esküszöm legszívesebben az ágy alá bújnék szégyenemben.
Már nagyon régen volt friss, de sajnos most se tudok kecsegtető hírekkel szolgálni.
Carrie, a nővérem szokott vállalkozni olyanra, hogy megír egy-egy fejezetet helyettem.
Így volt ez az ötödik fejezettel,és a következő fejezettel is ez lesz, csakhogy most ő nem ér rá, mivel szakdogaleadási a határideje van. Mondanám, hogy megírom én a következő fejezetet, de vannak részletek, amelyeket én nem tudok, és nem is árul el nekem, szóval ez kizárva. Marad a várakozás.
Kérlek szépen titeket legyetek türelmesek.
Már szégyenlem magam, de sajnos nem tudok mit tenni. :(
Puszil titeket: Hugi

Öröm :)

Mérhetetlen örömmel tölt el a dolog, hogy a második blogom elérte a 10 rendszeres olvasót :D
Nem nagy szám, de én nagyon örülök neki. Ezt a blogomat a Touch of an angel után nyitottam meg, azért mert úgy gondoltam, hogy írok még egy történetet. Sajnos nem igazán tudok itt gyakran frissíteni, mert az időm nem igazán engedi, mégis már 10-en olvasnak. Rettentő boldog vagyok, és nagyon szépen köszönöm :D

Friss

Nagyon sajnálom, hogy nem frisseltem, de hamarosan megérkezik az új fejezet. Köszönöm azoknak, akik kitartottak.
Puszi nektek

5. Fejezet

Íme az új fejezet. Sajnálom, hogy olyan sokat kellett várnotok, de két blog, húsvét, tanulás, a mamám... egyszerűen sok volt. Ezt a fejezetet is nagyrészt Carrienek köszönhetitek, hiszen mi lenne velem nélküle... :)
Tényleg nagyon sokat segített, segít, szóval ezer köszönet neki.
Örülnék, ha megtisztelnétek a véleményetekkel. ( nyugodtan elküldhettek a fenébe, csak kérlek írjatok valamit :D )
Nem szaporítom tovább a szót, jó olvasást!

Nora olyan erősen tartotta testvérét, ahogyan csak tudta. Szüksége volt az erejére, hiszen Eric teste a fájdalomtól rázkódott. A lánynak hatalmas fájdalmat okozott a fiú sorozatos halálsikolya. Az idő múlását nem tudta megállapítani, így már csak bízott benne, hogy nem sok van hátra. Ahogyan telt az idő Eric száját egyre kevesebb sikoly hagyta el. Nora remek hallásának köszönhetően meg tudta állapítani, hogy az átalakulás hamarosan véget ér. A fiú bőre egyre fakóbb lett, testhőmérséklete is lassan változott. Eric szívverése nagyon gyors lett, a háta megfeszült, majd ernyedten hullott vissza testvére karjaiba. Nora fülelt, hogy vége van – e már az átalakulásnak. Szívverést már nem hallott, így várt, hogy az öccse mikor nyitja ki a szemét.
Eric lassan-lassan tért magához, az első, amit megpillantott a nővére volt. Nora mosolyogva nézte öccsét, aki visszamosolygott rá. A lány megállapította, hogy a fiú most még elbűvölőbb, mint volt. Arca angyali szépségű volt, mosolya bárkit letaglózna. Teste, ami eddig is izmos volt, most még szálkásabb lett, mint egy valódi ragadozó.
Eric lassan ült fel, számára a világ most teljesen más lett. Furcsán látott mindent, meg volt ijedve. Nővérét figyelte, próbálta felidézni az ismerős vonásokat, de ő csak egy gyönyörű nőt látott. Az arcát szabályosnak látta, a vonásai tökéletesek. Vaknak érezte magát, hogy ezt eddig nem látta. A lány halkan megszólalt.
- Eric, jól vagy? – nővére hangja, mint ezer csengő, olyan szépen csengett.
- Nora – a fiú meglepődött a saját hangja miatt. Nem is tudta, mihez hasonlítsa a lágy hangot. – Mi történt?
- Mire emlékszel Eric?
- Csak a hirtelen fájdalomra és, hogy összeesem.
A lány nagyon bűnösnek érezte magát, hiszen Ő keverte bele az öccsét. Miatta lett az, ami.
- Eric! El kell mondanom valamit - Nora félve pillantott fel a fiúra, majd folytatta. - Átváltoztál. Olyan vagy, mint én. Megtámadtak és meg akartak ölni, de én nem tudtalak már megmenteni. A méreg a szervezetedbe került, és elkezdődött az átalakulás. Eric, vámpír lettél.
A lány gyorsan hadarta el a dolgot, remélve, hogy a fiú mindent értett belőle. Csendesen, könnyek nélkül zokogott. Érezte, hogy egy hideg kéz megérinti a vállát, majd hátulról átöleli.
- Nora, nem a te hibád volt. Nem te tehetsz arról, ami történt.
Eric hangja megnyugtatólag hatott az idegeire. Sokáig ültek ott, egymást átölelve a csendet hallgatva. Nora azon gondolkozott, amikor a férfi lángra kapott, Eric pedig a lehetőségein. Tudta, hogy vérre van szüksége és egy nagyot sóhajtott. Ahogy a levegő átjárta a testét, a torka kaparni kezdett. Ösztönösen odakapta a kezét és kérdőn nézett nővérére.
- Igen ez a szomjúság – adta meg a választ a fel nem tett kérdésre a nővére. – Vérre van szükséged, hogy ez enyhüljön. Mivel újszülött vagy, nem tudom, hány ember vérére van szükséged.
- Emberek? – Eric szörnyülködve pattant fel. – Én nem ölök meg senkit. Nem vagyok hajlandó elvenni más életét. Inkább meghalok.
Nora keserűen felkacagott, majd szánakozva nézett az öccsére.
- Azt hiszed, ez olyan egyszerű? Azt hiszed, én magam választottam ezt? Azt hiszed, én élvezem? – Nora teljesen kikelt magából, érezte, ahogy a szemfoga kezd megnőni és ez kicsit észhez térítette.
- Megértelek, de én nem fogok embereket vadászni.
Eric teljes határozottsággal ejtette ki a szavadat és Nora tudta, hogy ha öccse valamit a fejébe vesz, abból nem enged.
- Jól van, de most akkor is vérre van szükséged. Ebben az esetben kénytelen leszel állatvért inni.
Eric nem válaszolt, csak bólintott. Hangtalanul lépkedve indultak el egymás mellett. A barlangból kilépve egy erdőbe értek, és futásnak eredtek. A testvérpár teljes összhangban mozgott. Nora is régen vadászott már, de nem akarta öccsét egyedül hagyni, így most ő is állatvért fogyasztott. Már egy jó ideje futottak, mikor Eric megtorpant. Nora kérdőn nézett rá. Erre a fiú zavarba esett, lesütötte a szemét, és nagyon halkan megszólalt.
- Én nem tudom, hogy most mit kell tennem, vagy merre menjek.
Nora csilingelően felkacagott, de erre Eric felkapta a fejét, és mérgesen nézett nővérére.
- Nagyon egyszerű. Hallgass az ösztöneidre – felelte a lány.
Eric úgy tett. Becsukta a szemét, fülelt, majd egy mélyet szippantott a levegőből. Nem kellett sok idő és megérezte egy szarvasnak az illatát. Már éppen indult volna áldozata után, mikor furcsa, ismeretlen fájdalom nyílalt fogínyébe. A szája elé kapta a kezét, várta, hogy a vére elkezdjen folyni.
- Eric? Eric, jól vagy? – Nora ijedten nézte testvérét, hiszen reakciói kiszámíthatatlanok voltak.
- Nora, valami nagyon fáj. – A lány ekkor értette meg.
- Eric, ez a fogad. Ha vadászol, vagy ha harcolsz, az ösztöneidnek köszönhetően a szemfogad is megnő. Ez a legnagyobb fogad.
A fiú gyorsan megemésztette a hallottakat, majd a nyelvével óvatosan végigsimított a fogán. A szemfoga jelentősen megnőtt. Bólintott egy aprót a nővérének, majd újra futásnak eredtek. A torkában lévő kaparás egyre erősödött, ahogy közelebb ért az áldozatához. Teljes mértékben átadta magát az ösztöneinek, a szarvast pillanatok alatt leterítette. Kitörte az állat nyakát, hogy az ne szenvedjen, majd pedig fogait a szarvasba nyomta, és mohón elkezdte szívni a vért. Testét hihetetlen mámor járta át, érezte, ahogy az éltető nedű átjárja a testét.
Nora is egy szarvast választott magának. Kissé kelletlenül fogyasztotta el a vért, hiszen az emberihez közel sem hasonlított.
Két szarvas után jóllakottnak érezte magát, inkább az öccsét figyelte, hogy hogyan vadászik. A fiú már elfogyasztott két szarvast, most épp egy medvével járt harci táncot. Az állat hatalmas volt, de a lány tudta, hogy semmi esélye.
Élvezte a táncot, az öccse mozgása gyönyörködtette. Olyan kecsesen mozgott, mint egy puma. Eric megunta a játszadozást, és pillanatok alatt leterítette az állatot. Nora látta, hogy milyen élvezettel kortyolja a vért. Miután a fiú végzett az ivással, tekintetével a nővérét kezdte keresni. Nora elégedetten nézett bele testvére barna szemeibe. Most, hogy csillapította a szomját, még elbűvölőbb volt.
Eric kinyújtotta a kezét a lány felé, aki belecsúsztatta hideg kezét. Meglepte, hogy milyen hideg a bőrük. Sokáig sétálgattak az erdőben kényelmesen, ember tempóban. Kiértek egy tisztásra, ahol Eric törte meg a csendet.
- Nora – a lány ráemelte kék tekintetét – nem akarok embereket ölni. Már a gondolat is megrémiszt. Engem kielégített ez a táplálkozás.
- Eric, még nem voltál emberek között. Ösztönlények vagyunk, a vér mámorától nincs kontroll. – Nora lesütötte a szemét, hiszen nem akarta összetörni a fiú elképzelését. – Tudnod kell, hogy mire számíts. Ha nem iszol embervért, elgyengülsz. Szerinted én nem próbáltam?
- Tudom, Nora. De te soha nem támadtál rám, pedig igencsak feszegettem a határokat.
- Persze, hogy nem – Nora felháborodottan beszélt – Mégiscsak az öcsém vagy!
Eric hangtalanul a lány mellett termett, majd magához vonta és megölelte. A jóleső ölelésből Nora bontakozott ki először.
- Van bármi kérdésed? Mármint a vámpírléttel kapcsolatban?
- Lenne egypár. Tudom, hogy már meséltél nekem, de nem igazán tudok visszaemlékezni.
- Rendben. Nos, most, hogy vámpír vagy, sok minden megváltozott. Nincs szükséged emberi táplálékra, viszont hihetetlenül gyors vagy és erős. Gyakorlatilag sérthetetlen. A nap nem árt nekünk, csak a napfény még sápadtabbá tesz. A szemfogat már megbeszéltük, szóval az megnő. A vér mámora megváltoztatja a szemed színét, ilyenkor vörös színű. Amúgy teljesen hétköznapi vagy.
Eric megkönnyebbülten felsóhajtott.
- Most akkor mihez kezdünk? – kérdezte a fiú.
- Nem tudom Eric. Talán meg kellene tudnunk, egyáltalán hol vagyunk. Nem ismerős nekem ez az erdő.
A testvérek körbeszaglásztak, hátha valami ismerős illatot éreznek. Azonban az erdő megnyugtató aromája vette csak őket körbe. Hallani sem hallottak semmit, így inkább futásnak eredtek. Kisvártatva jellegzetesen ismerős illatokat sodort feléjük a szél, ami megállásra késztette őket. A tisztást ellepték a fekete csuklyás alakok. Eric és Nora rájuk akart támadni, de mintha valami megakadályozta volna őket benne. Hangosan morogtak, mikor az alakzatból kivált egy alacsony termetű vámpír. Levette a csuklyáját, de Nora nem mert hinni a szemének. A kisfiúnak angyali arca volt, de szemében a gonoszság tüze lángolt. Félve nézett Ericre, akinek az arcán ugyan az a döbbenet volt. Tudták mind a ketten, hogy ebből a helyzetből nem jutnak ki élve…

Következő fejezetről

Úgy terveztem, hogy ezen a héten kaptok egy új fejezetet, de sajnos ez nem fog összejönni. Az oka a másik blogomon (http://my-angelstory.blogspot.com/) megtalálható. Igyekszem összeszedni magam, de nem könnyű. Megértéseteket köszönöm.
Puszi mindenkinek!

4. Fejezet

Az idegen, aki betörte az ablakot, éhesen méregette Nora testvérét. Mikor a lányban ez tudatosult, vad morgás szakad fel torkából. Támadóállásba ereszkedett és nézte az idegent.
- Ki vagy, és mit akarsz? – törte meg Nora a csendet.
- Érted jöttem.
- Értem? – nézett értetlenül Nora.
- Ha te vagy Nora Davis, akkor igen.
- Én vagyok, de mit akarsz?
- Ezt nem most kéne megbeszélnünk. Velem kell jönnöd!
- Nem megyek én veled sehova, ameddig meg nem magyarázod, hogy mit akarsz!
- Na jó, nekem erre se időm, se energiám – felelte az idegen, majd egy szempillantás alatt ott teremt Noraék mellett, megfogta a lány testvérét és kicsit hátrébb ment.
- Neee! – sikította Nora és ismét támadóállásba ereszkedett.
- Ha nem teszed azt, amit mondok az öcsédnek annyi! Világos?
- Rendben, de most azonnal engedd el!
- Engem se ejtettek a fejemre szivi. A fiú is velünk jön egy darabig!
- Menjünk.
- Hölgyeké az elsőbbség – engedte előre az idegen Norat.
Nora kiugrott a törött ablakon, majd őt követte az ismeretlen és az öccse. Hallotta, hogy testvére szíve milyen gyorsan ver. Legszívesebben oda menne öccséhez és nyugtatás képen megölelné és mondaná neki, hogy nem lesz semmi baj, de sajnos ebben még önmaga sem biztos. Amíg a lakástól elértek az erdőig szépen lassan sétáltak, de az erdőben gyorsabb tempóra kapcsoltak. Már vagy negyed órája futottak, mikor elértek egy barlangot. Nem volt túl bizalomgerjesztő kinézete, ezért Nora nem is indult el befelé. A férfi is megállt mögötte.
- Na mi van szivi? Csak nem félsz?
- Nem, de szeretném, ha az öcsémet elengednéd most.
- Á-á. Ő még velünk jön.
- De arról volt szó, hogy csak egy darabig jön. Nem megyek tovább, ha ő is jön! – makacskodott Nora.
- Nora! Kérlek, tedd amit mond! – könyörgött nővérének Eric.
Amikor a lány rátekintett öccse arcára, félelmet és kétségbeesését látott rajta. Vonakodva bár, de megtette, amit a férfi akar. Nem szerette volna a testvérét még ennél nagyobb bajnak kitenni.
A barlangban Ő és az ismeretlen férfi jól láttak ellenben Ericcel. Hagyományos barlangnak nézett ki egészen egy acél ajtóig. Nora ennél ismét megtorpant.
- Még itt sem engeded el az öcsém?
- Nem. Nyomás befelé!
Az acél ajtón belépve egy hatalmas, kivilágított terem tárult eléjük. A falak reneszánsz stílusúak voltak. A falak mentén oszlopok díszelegtek, melyeknek csak díszítő szerepük volt. Az ajtóval szemben egy trónszék állt, a trónszék mögött pedig egy ajtó volt. Nora épp, hogy körbenézett, mikor a trónszék mögötti ajtó kivágódott és egy magas, feketehajú férfi, aki köpenyt viselt, beviharzott, mellette pedig két őrnek kinéző alak lépett be. A köpenyes férfi leült, míg a két őr a szék mellett állt.
- Uram! – hajtott fejet az idegen férfi az érkező előtt.
- Mit akarsz már megint Andrew?
- Hoztam Önnek valakiket.
- Csak nem…?
- De igen Uram! Ők azok.
- Andrew ez remek. Most az egyszer nem csalódtam benned. Meg is kapod a jutalmad. Mark!
- Uram? – lépett előre az egyik őr.
- Kérlek vezesd el Andrew-t a Tudás termébe és add meg neki a járandóságát.
- Máris Uram! – felelte Mark és elvezette Andrew-t.
Nora megszeppenve állt egy darabig, majd odasietett testvéréhez és óvón a karjaiba vonta őket.
Egy darabig ölelkezve voltak, de mikor a köpenyes férfi felállt a székből és elindult feléjük, Nora védekezésképp a háta mögé tolta Ericet. A morgás önkéntelenül szakadt fel torkából. A köpenyes férfi megtorpant.
- Ugyan Nora! Te sem gondolhatod komolyan, hogy rám támadsz. – mosolygott a férfi veszedelmesen.
- Honnan tudja a nevemet?
- Sok mindent tudok rólad. Rólatok. – nézett a férfi Ericre. - Ismertem a szüleiteket.
- A … szüleinket?
- Igen. Eleinte jóban voltam az apátokkal. Csak nekem nem igazán tetszett az az uralkodási mód, ahogyan ő uralkodott.
- Maga miről beszél?
- Szóval ti semmit nem tudtok? Remek. Akkor tartsunk mesedélutánt. Az egész úgy hetven éve kezdődött. Apátok volt az uralkodó nálunk, vámpíroknál, ugyanis ő is vámpír volt. Én pedig a tanácsadója voltam. Megbízott bennem és mindig hallgatott is rám. Szerencsétlen. Olyan egyszerű volt manipulálni. Azonban hatvan év után minden megváltozott. Apátok beleszeretett egy embernőbe. Az anyátokba. Próbáltam lebeszélni róla, de menthetetlen volt. Hét éven keresztül loholt anyátok után. Anyátok is állítólag szerette. Persze az a bolond Richard, az apátok, mindent bevallott rólunk anyátoknak. Még a kastélyba is elvitte. Persze én ezt nem néztem jó szemmel, de Richard nem törődött velem. Meg is lett a baj. Te, Nora. Anyátok teherbe esett. Persze Richard eleinte nem akarta a babát mert anyátokat féltette, de Maria erőszakos volt és minden áron meg akart tartani. Sikeresen kihordott és meg is szült. Hatalmas meglepetést okozott, hogy ember lettél. Aztán születésed után egy évvel Richard megkérte Maria kezét. Ő persze igent mondott. Fél év múlva meglett tartva a lakodalom. A szüleitek boldogok voltak és ennek köszönhetően Richard elég elnéző kezdett lenni a vámpírokkal. Én természetesen elleneztem, amit tesz, de már nem hallgatott rám. Rettentő dühös lettem, de nem aggódtam, mivel, ha az uralkodóval történik valami, akkor a tanácsadója veszi át a helyét, így elterveztem egy véletlen balesetet. Már minden részlet ki volt dolgozva, amikor megtudtam, hogy ha apátokkal történik valami, akkor te, Nora veszed át a helyét. Persze ekkor módosítottam a terveimet és téged akartalak megölni, de apád rettentően védett. Nem jutottam közel hozzád. Az idő közben folyamatosan telt, és Maria ismét terhes lett. A gyerek természetesen szintén megszületett és ember lett. Ez voltál Te, Eric. Itt már mérhetetlen düh uralkodott rajtam és eldöntöttem, hogy a tervemet, ami apátok megölése volt, mindenképpen véghezviszem. Meg is történt a „baleset”. Azonban ti rejtélyes módon eltüntetek, de anyátokat megtaláltam és megöltem. Tizenhét éve kereslek titeket. Aznap, amikor valaki megtámadott a parkban, az Andrew volt. Megbíztam, hogy öljön meg, ugyanis most én vagyok az uralkodó, de csak addig ameddig te vagy az öcséd elő nem kerültök. Persze az a tökfej Andrew elbaltázta a megölésedet, és vámpírrá változtatott. Eleinte nagyon dühös voltam, de rájöttem, hogy hogyan is fordíthatnám a javamra a dolgokat.
Nora és Eric meglepetten hallgatta a történetet. Nem igazán akartak hinni a férfinek, de az tény volt, hogy Noranak soha nem beszélt az anyja az apjáról. Már amennyire emlékszik az anyja által mesélt dolgokra.
- Persze minden jóban van valami rossz. – szólalt meg a köpenyes férfi. – Sajna az öcséd nem fér bele a képpbe.
- Ezt hogy érti? – értetlenkedett Nora.
- Így. Bob!
- Igenis Uram!
Az események felpörögtek. Bob szemfényvesztő gyorsasággal Eric mellett termett és a nyakába harapott. Eric száját egy fájdalmas sikoly hagyta el. Nora a meglepettségtől először nem is tudta, hogy mit tegyen, de viszonylag hamar észbe kapott. Mikor meghallotta testvére sikolyát hatalmas düh uralkodott el rajta. Mikor megérezte testvére vérét, a szokásos folyamat elindult, de most nem érdekelte a vér. Haragtól izzó szemeit Bobra emelte és azt kívánta, hogy Bob égjen el, ugyanis tudta, hogy a vámpírokat csak a tűzzel lehet megölni. Amint kigondolta Nora a dolgot, az azon nyomban be is következett. Bob csak úgy lángra kapott. Persze a teremben nem volt más csak a köpenyes férfi, Eric és Nora. Most már csak ők. A történtek után persze a köpenyes férfinek is inába szállta a bátorsága és amilyen gyorsan csak tudott hangtalanul eliszkolt. Persze Nora nem ment utána, mivel a testvérének nagyobb szüksége volt most rá. Sajnos a vámpírrá válástól már nem tudja megmenteni, így csak a támogatását tudja most nyújtani. Odatérdelt fájdalomtól üvöltő testvére mellé, az ölébe vonta és nyugtatni próbálta. Senki és semmi más nem létezett most a számára csak a testvére.

Köszönöm szépen Le Dia's Bronntanasnak, hogy gondolt rám és jelölt. Rettentően boldog vagyok tőle. Nagyon jól esett...
És amit tennem kell:
1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte!
2. A logót ki kell tennem a blogomba!
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam!
4. Írni kell magamról 7 dolgot!
5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blog társamnak!
6. Be kell linkelnem őket.
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.
8. Nem küldhetem olyannak, akinek a blogja volt már tüntetve!

Aki nekem küldte: http://lmdss.blogspot.com/

Akinek én küldök :
http://fairytalebybenina.blogspot.com/
http://edwardandbellastory.blogspot.com/
http://anagyo-lizzie.blogspot.com/
http://thestarsofmysky.blogspot.com/
http://feketeangyalsaga.blogspot.com/
http://doo88twilightfic.blogspot.com/
http://rachelhellonewyork.blogspot.com/

7 dolog magamról:
1. Kedvenc könyvem a Twilight - saga, azóta olvasok rendszeresen!
2. Imádok muffint sütni.
3. Pénzügy - számvitel szakon tanulok :)
4. A sok matek után az írás számomra a tökéletes kikapcsolódás.
5. Tea - mániában szenvedek.
6. Imádom a mesék betétdalait hallgatni és énekelni.
7. Kedvenc focicsapatom a Real Madrid és a Spanyol válogatott :)

3. Fejezet

Már hajnalodott, de Nora még nem akart haza menni, pedig muszáj, ha nem akar lebukni. A napfény nem árt neki, de lebuktatja. Az eső már régen elállt, tehát nagy a valószínűsége, hogy sütni fog a nap. Gyorsaságának köszönhetően hamar hazaért. Kerülőt se kellett tennie a barlang felé, hiszen semmije nincs ott. A lakásában rettentő kupleráj volt. Nora kicsit el is szörnyedt rajta. Azonban az időt nem vesztegetve nekilátott a takarításnak. Ideje mint a tenger. Most, hogy vámpír lett nem mehet sehova, hiszen veszélyes másokra nézve. Takarítás közben bekapcsolta a zenelejátszót és jó hangosra feltekerte. a hangerőt. Éppen nagyban port törölt, mikor kopogtak. Kinézett, és látta, hogy két rendőr, a gondnok és az öccse áll kint. Meglepődött, de aztán hirtelen eszébe jutott, hogy mi történhetett. Valószínűleg az egyik lakó tett bejelentést, mert azt hitte, hogy betörő, hiszen már jó ideje elment Nora. Kicsit félve nyitotta ki az ajtót, hiszen mégis csak emberek, vér folyik az ereikben. Habár jóllakott volt, akkor is félt.
- Jó napot! Miben segíthetek? – mondandóját barátságos mosollyal nyugtázta.
- Jó napot Miss Davis! Elnézést a zavarásért, csak zajt hallottak a szomszédok a lakásából és nem tudták ki járhat itt. Önt már régóta nem látták, így nem tudhatták, hogy itthon van. – szabadkozott a gondnok, zavarában azt sem tudta, hogy mit mondjon.
- Semmi gond. Én … üzleti úton voltam. Tudom, hogy sokáig voltam távol, szólnom kellett volna, de olyan hirtelen jött az egész. – félve beszélt, minden egyes szót nehezen ejtett ki, hogy minél kevesebb levegőt kelljen belélegeznie.
- Akkor részemről az ügy lezárva – szólt a rendőr – kérem legközelebb értesítse a gondnokot, ha hosszabb időre elutazik. Viszontlátásra!
- Viszlát! És köszönöm, hogy ilyen gyorsan intézkedtek. – Nora ismét csábosan mosolygott, hiszen örült, hogy elmennek. Csak Eric maradt ott. – Eric, gyere be, beszélnünk kellene, szerintem.
Eric félve lépett be a lakásba, hiszen Nora még mindig nem volt teljesen kiszámítható.
- Eric, én tudom, hogy nem igazán érted ezt az egészet – kezdett bele Nora – de tudnod kell, hogy téged soha nem tudnálak bántani. Sehogyan sem. Te vagy az egyetlen, akiben bízni tudok, és hidd el, én is kellőképp össze vagyok zavarodva még mindig.
- Nora, tudom, hogy szeretsz és én is téged, de nem tudok mit kezdeni a ténnyel, hogy mi vagy. Nem tudom elfogadni, hogy életeket kell elvenned, hogy életben maradhass. Bízom benned, csak a benned lakozó szörnyben nem tudok.
- Hidd el, én szeretném a legjobban, hogy minden olyan legyen mint régen. Nem csak neked nehéz. Szerinted én mit érzek? – fakadt ki Nora. Ha tudott volna könnyezni, már zokogna, de így csak csendesen zihált. – Szerinted nekem olyan könnyű, hogy csak ölök és kész?
- Nora, én nem akartalak megbántani. Csak nem hiszem el, hogy nincs más mód.
- Mégis mi? Hmmm? Tőrt szúrsz a szívembe? Rózsafűzért hordasz magadnál? Elátkozol? Vagy ezüstöt használsz?
- Édes Istenem, a nővérem vagy. Nem tudnálak megölni, még ha kérnél is rá.
Eric tehetetlenül és meggyötörten rogyott le a kanapéra. Testvére ott állt még mindig, mint valami szobor. A fiú nem igazán tudta felfogni, hogy mitévő legyen. Az ösztönei azt súgták, hogy meneküljön. Ez a nő nem a nővére, hanem egy szörnyeteg. Ugyanakkor az emberi fele viszont ragaszkodott a nővéréhez. Nem tudta elhinni, hogy ez a gyönyörű jelenség képes gyilkolni. Hatalmas harc dúlt a lelkében.
- Eric, sajnálom, amit az előbb mondta… - kezdett bele Nora.
- Ne szabadkozz, kérlek, én sajnálom. – vágott közbe Eric. – Bele haltam volna, ha el kell veszítenem téged. Kaptunk egy új lehetőséget a sorstól, hogy együtt legyünk. Nem akarok elpazarolni egyetlen percet sem.
- Eric, köszönöm, hogy vagy nekem. – Nora leült testvére mellé és megölelte. Nem tartott sokáig az ölelés, de érezték mind a ketten, hogy javulhatnak a dolgok.
- Nora, mit tudsz magadról? Hogy viselkedik a tested? Hányan lehetnek? Ki tette ezt veled?
Eric még folytatta volna tovább a kérdéseket, de Nora elgyötört arca beléfojtotta a szót.
- Hidd el, nem tudom. Csak haza akartam jönni, de megtámadott valaki. Az életemet akarta venni, de megzavarták. Otthagyott engem és ez lett belőlem.
- Az arcára sem emlékszel?
- Dehogy Eric, nagyon meg voltam ijedve. Azt hittem fel sem kelek. Lehet jobb lett volna…
- Ne beszélj butaságokat, találunk megoldást. – Eric pozitív szemlélete miatt Noranak is kicsit jobb kedve lett. – Találkoztál már fajtádbelivel?
- Nem Eric, rajtam kívül, illetve a támadómon kívül nem tudok senkiről.
- És a szervezeted? Csak vérrel táplálkozol? – Nora értetlen arcot vágott – Tudom, hogy hülye kérdés, de minél többet tudni akarok. Árt a napfény? Az ezüst? Be tudnál menni egy templomba? A szemfogad mindig nagy?
- Huh, jó sok kérdés. – nevetett fel Nora most először őszintén. – Sajnos nem tudok neked mindegyikre választ adni. A testem megváltozott, amint látod. Kaptam egy vonzó külsőt az előző jelentéktelen helyett. Azonban a lelkem szörnyű, hiszen vámpír vagyok.
- Nora, kérlek … Amúgy miért kellett ez a külső?
- Gondolom, a tökéletes vadászat érdekében. Mindenkire hatást gyakorolok. Nőkre és férfiakra egyaránt. Vonzódnak hozzám, nem is kell rájuk vadászni.
- Ez elég … hogy is mondjam, keményen hangzik – csodálkozott Eric, de tudta, hogy nővérének igaza van. Ő is vonzónak találta, és ha nem lennének testvérek, valószínűleg örömmel menne a halálba, ha egy ilyen teremtés kérné.
- Tudom, hogy keményen hangzik, de nem fogok neked hazudni. A napfény pedig nem árt nekem. A bőröm egyszerűen olyan akkor, mintha egy vékony hártya lenne, olyan ijesztően fehér. De majd megmutatom. A táplálkozás … hát, csak vérre van szükségem. Még alvásra sincs.
- Komolyan? Nem alszol egy percet sem? És nem vagy fáradt? - Eric csodálkozó tekintettel nézett rám.
- Nem – mosolyodott el Nora Eric arcán – tegnap egész este futottam. Az kikapcsol, segít lenyugodni.
- Az igen … ezért kicsit irigyellek is. – mosolygott büszkén Eric.
- Még kérdezted a fogam. Csak a vér illata ingerel, ilyenkor beindulnak az ösztönök és megnő a fogam a táplálkozáshoz.
Eric csendben dolgozta fel az információkat, addig Nora főzött neki egy teát. A lány addig szintén mérlegelte az előbb elhangzottakat. Memóriája miatt minden egyes szóra és mozdulatra emlékezett. Megértette öccse támadó felfogását, hiszen mégis csak ő egy gyilkos. Nincs mit szépíteni a dolgon. Azt azonban nem vallhatta be Ericnek, hogy csak az emberi vér elégíti ki. Az állatok vére nem csillapítja teljesen szomját, ha azon élne, nem lehetne a társadalom tagja. Gondolataiból Eric szavai zökkentették ki.
- Nora, én segítek neked. Azon leszek, hogy amennyire lehet, visszakaphasd a régi életedet. Meg fogunk tudni a vámpírságról mindent. Ígérem neked! – jelentette ki határozottan a fiú.
Nora elégedetten nézett testvérére. Tudta, hogy ebben a szörnyű helyzetben igazi segítőtársa akadt, akivel őszinte lehet teljes mértékben.
- Köszönöm Eric, hogy segítesz. – hálálkodott Nora.
Csendben álltak egymás mellett, mikor Nora fura szagot érzett. Ismerős volt, de nem tudta, hogy honnan. Azonban ahogy az illat erősödött, úgy eszmélt rá, hogy baj van. Arckifejezése megváltozott, szemfoga megnőtt, hiszen tudta, hogy nem csak az ő élete lehet veszélyben, hanem az öccse élete is.
Ösztönösen maga mögé lökte testvérét, mikor a szoba csendjét a széttörő ablak zaja törte meg.