12. Fejezet

Nora, Brian és Kasszandra már egy ideje az erdőt szelte, amikor Kasszandra zajt hallott. Hirtelen megtorpant, mire ugyanezt tette Brian és a Hercegnő is. A testőrlány a fegyveréért nyúlt, támadóállásba helyezkedett, majd intett Briannek is, aki értve a jelzést, ugyanazt cselekedte. Egy pár pillanatig nem történ semmi, majd hirtelen két alak ugrott elő, és támadt a két testőrre.
Noranak kellett pár másodperc mire felfogta a történteket, majd a támadókra fókuszált. Nem akart hinni a szemének.
- Eric! – kiáltotta el magát Nora, mire mindenki megállt mozdulat közben, majd az öccséhez rohant és megölelte.
- Nővérkém – suttogta Eric miközben gyengéden visszaölelte megkerült testvérét. – Úgy aggódtam érted.
- Egy ideje már biztonságban voltam.
- De akkor miért nem jelentkeztél? Halálra aggódtuk magunkat miattad – szólt bele a beszélgetésbe Alex is.
- Hé, hé! Öcsi, azért tudd, hogy kivel beszélsz. Több tiszteletet a Hercegnőnek – szólalt meg a döbbenetből felébredő Kasszandra.
- Nyugalom Kasszandra. Nem sértett meg.
- Nora, a barátaidat be sem mutatod? – érdeklődött Eric mosolyogva.
- Elnézést. Ők itt a testőreim, Kasszandra és Brian, – mondta a lány Ericnek és Alexnek, majd a két testőr felé fordult - ő pedig a barátom, Alex, és az öcsém, Eric.
Amint a testőrök Nora öccsére emelték a tekintetüket fél térdre ereszkedtek és lehajtott fejjel tisztelegtek.
- Herceg! Elnézését kérjük az előbbi incidens miatt – szólalt meg a testőrlány.
- Herceg? – fordul kérdő tekintettel a nővére felé az említett.
- Hosszú történet. Majd elmesélem.
- Hát jó. De ami a nem régen történteket illeti, azt hiszem mi is tartozunk egy bocsánatkéréssel. Azt hittük, hogy ti Sirius emberei vagytok. Szóval bocsi.
- Ugyan, Herceg! Nem az Ön…
- Hékás! Az előbb mondtam, hogy semmi gond. Felejtsük el, jó?
- Köszönjük.
- Nem kell köszönni, viszont a földről igazán felkelhetnétek…
Kasszandra és Brian engedelmesen felkeltek, majd a lány tekintete egy pillanatra összekapcsolódott a Hercegével. Melegség járta át a testét, majd forróságot érzett, amint a Herceg szája mosolyra húzódott. Aztán a perc törtrésze alatt el is múlt a forróság, amint elkapta a tekintetét és a földet kezdte fixírozni. Csak a Hercegnő hangjára emelte fel a fejét.
- Örülök, hogy ezt is meg sikerült beszélnünk, de ha nem haragszotok, én szeretném folytatni az utamat. Éhen halok – mosolyodott el Nora, mire halk kuncogás futott végig a társaságon. – Eric, Alex, velünk tatotok?
A két fiú összenézett, majd Eric válaszolt.
- Miért is ne? Már ránk is ránk fér egy vadászat.
- Akkor induljunk.
A vadászat minden gond nélkül ment. Mindenki táplálkozott, majd rábeszélte Alexet és Ericet visszaindultak a rejtekhelyre. Körülbelül az út felét sétálva tették meg Nora beavatta testvérét a Rend dolgaiba, és elmesélte, hogy hogyan történt az elrablás és mit tettek vele. Persze a megerőszakolást kihagyta, amiért kapott is egy rosszalló pillantást Kasszandrától, de nem akarta felidegesíteni sem az öccsét sem Alexet. Ezután Eric megtalálta a közös hangot Kasszandrával és Briannel, ő pedig Alex mellett folytatta az útját. Egyikük se tudott igazán mit mondani a másiknak, így az ő útjuk csendben telt, azonban amikor a rejtekhely bejáratához értek, Alex megtorpant és komoly tekintettel Nora felé fordult.
- Beszélhetnénk négyszemközt?
- Persze, menjünk a szobámba. Kasszandra, Ericnek adnál egy szobát?
- Természetesen.
- Köszönöm – felelte Nora, majd a szobája felé vette az irányt nyomában Alexszel.
A szobához érve benyitott, majd várt, míg Alex becsukta az ajtót, aztán megszólalt.
- Mit… - a mondatot nem tudta befejezni, minden nagyon hirtelen történt.
Az egyik pillanatban még háttal állt az ajtónak, a másikban pedig már Alex karjai között találta magát, amint a fiú puha ajkai az ő száját simogatják. Először megdermedt, majd pár másodperc múlva engedett testtartásán, és viszonozta a csókot. Alex a derekát ölelte, ő pedig a fiú nyaka köré fonta a karjait. A csók eleinte vad volt, majd fokozatosan lassult, lágyult, míg végül az ajkuk elvált egymástól. Nem volt szükségük levegőre, de mind a ketten csukott szemmel kapkodtak oxigénért. Mikor már kissé lecsillapodtak mind a ketten, Alex Nora szemeibe nézve, rekedten megszólalt.
- Sajnálom. Annyira sajnálom. Nem lett volna szabad elengednem téged. Meg kellett volna mondanom az igazat, de féltem. Bár lehet, hogy akkor is el akartál volna menni, de akkor erővel kellett volna visszatartanom, és ez az egész nem történt volna meg. Minden az én hibám.
- Mi az igazság? – suttogta fojtott hangon Nora.
- Tessék? – lepődött meg Alex.
- Azt mondtad, hogy meg kellett volna mondanod az igazságot, de féltél. Mi az igazság?
Alex a két keze közé fogta Nora arcát, mélyen a szemébe nézett, és komoly hangon szólalt meg.
- Az, hogy szeretlek. Már régóta így érzek, de eddig nem volt merszem elmondani. Amikor emberként megláttalak, megbabonáztál. Hozzád se mertem szólni, mert féltem, hogy csak úgy eltűnsz, ugyanakkor valami halálos kisugárzásod is volt, ami megrémisztett, és amit most már értek, hogy miért volt. Aztán amikor vámpír lettem, és ismét láttalak, mintha egy tisztább képet láttam volna rólad. Még gyönyörűbb voltál, mint emberi szemmel. Melegséget éreztem a szívemben, és bár már nem dobog többé, akárhányszor meglátlak, úgy érzem, te valahogy mégis újra beindítod. Egyszóval annyit tudok csak mondani, Nora, hogy szeretlek.
Nora látása e vallomás hatására homályos lett, majd érezte, hogy a sós cseppek végig peregnek az arcán, amit aztán Alex gyengéden letöröl.
- Én is szeretlek Alex – szólalt meg halkan Nora, majd halványan elmosolyodott, és gyengéden megcsókolta a fiút.
Pontosabban csak akarta megcsókolni, mert nagy lendülettel kivágódott a szobaajtó, és Eric robbant be rajta, hatalmas mosollyal az arcán.
- Halihó, fiatalok! Ó-ó! Már megint rosszkor jöttem?! Sebaj, de most gyorsan becsukom az ajtót, nehogy megint elrohanjon a nővérkém.
Erre a kijelentésre Alexből és Noraból is kitört a nevetés, majd Nora odament öccséhez, és megölelte.
- Bolond vagy Eric, de én így szeretlek.
- Tudom én azt.
- Amúgy minek köszönhetjük a látogatásodat?
- Csak gondoltam, megnézlek titeket. Zavarok? – kérdezte Eric egy hatalmas vigyorral az arcán.
- Nem – felelte Nora, de vele egy időben válaszolt Alex is. – Igen.
Eric felkacagott, Alex mellé sétált, és átkarolta a fiú vállát.
- Hát barátom, lebuktál. Ezt már kár tagadni.
- Hahó! Bejöhetek?
- Kasszandra! Gyere csak. Úgy is eggyel több pasi van a szobában, mint amennyivel bírok, szóval elkél a segítség – kacsintott Nora az érkező lányra, aki erre elmosolyodott.
- Á, megjött a világ legszebb jégkirálynője – kiáltott fel Eric még mindig jókedvűen.
- Nora, kérlek, neveld meg az öcsédet, vagy én teszem meg, de abban nem lesz kegyelem – mosolygott vészjóslóan Kasszandra.
Nora felkacagott.
- Majd igyekszem valamit cselekedni az ügy érdekében, de ahogy látom, elég jól kijöttök…
- Az túlzás, hogy kijövünk. Elég pimasz egy testvéred van.
- Még hogy én pimasz?! Kikérem magamnak.
- Te jobb, ha nem kérsz ki magadnak semmit – fenyegette meg vicces hangnemben Kasszandra Ericet.
- Eric, szerintem jobb, ha most csendben maradsz – vigyorgott Nora. - Amúgy miben segíthetek Kasszandra? Miért jöttél?
- Csak azt szerettem volna megkérdezni, hogy Alexnek ne mutassam-e meg a szobáját most?
- Azt megköszönném. Biztos szeretne lezuhanyozni, és az se lenne rossz, ha valami tiszta ruhát tudnál neki szerezni. Ugye Alex?
- Igen.
- Rendben. Akkor gyere. Majd később még lehet, hogy benézek.
- Oké – felelte Nora Kasszandrának, Alex pedig elindult a testőrlány után, de mielőtt kilépett volna a szobából, gyorsan megcsókolta Norat, és a fülébe suttogott.
- Amilyen hamar csak lehet, jövök. Szeretlek.
- Várlak – válaszolta mosolyogva Nora, majd még egy utolsó puszit adott a fiú szájára, és hagyta elmenni.
Eztán Nora az öccse felé fordult, aki még mindig teli szájjal vigyorgott.
- Mi van? – unta meg a lány öccse arcát.
- Semmi, semmi. Csak örülök nektek. Látnod kellett volna az utóbbi időben Alexet. Kész idegroncs volt, mert semerre nem találtunk. Még táplálkozni sem akart, de rábeszéltem. Na, de most akkor mi is van köztetek pontosan?
- Hát…nem tudom. Az én részemről már nevezhetjük kapcsolatnak, és szerintem Alex felől is. Az biztos, hogy szeretem, és ő viszont szeret. Na, de most kicsit hanyagoljunk engem. Mi van veled? Csak nem tetszik Kasszandra? – vigyorodott el most Nora.
- Nora, a nővérem vagy. Nem kell neked mindent tudni – mondta Eric, majd kuncogva ment ki a szobából.
Eric távozása után Nora még egy pár másodpercig magában kuncogott, majd az ágyához sétált és elterült rajta. Lehunyta a szemét és elmélkedni kezdett.
Az élete azon a bizonyos éjszakán teljesen megváltozott. Ennél jobban már semmi sem kavarhatta volna fel. Azonban alapjába véve sok mindent köszönhet annak a „balesetnek”. Hiszen ha nem történik meg az, ami megtörtént, akkor valószínűleg még a mai napig nem tudna semmit az igazi származásról, és még mindig ugyan az az esetlen lány lenne, akit semmibe vesznek a férfiak.
Viszont a jó dolgok mellett kapott rosszakat is. Nem hiányzott neki egy háború, melybe belecsöppent. Mert akárki akármit mond, ez már az volt. Vagy legalább is az előszele. A háta közepére nem kívánta ezt az egészet, de jobban belegondolt, és egy belső hang a tudtára adta, hogy neki itt a helye. A csatamezőn. Tisztában volt azzal, hogy nem egy áldozatot fog követelni ez az egész, de vállalnia kellett az áldozatot. Valószínűleg nem egy vámpír számított rá, és nem hagyhatta őket cserben. Meg kell szerveznie, és meg is fogja szervezni azt a csapatot, ami majd Sirius ellen vonul. És győzni fognak. Mást el sem tudott képzelni.
Miután szilárd elhatározásra jutott, gondolatmenete irányt változtatott.
Körülbelül két, két és fél hónap telt el azóta, hogy átváltoztatták, szóval már betöltötte a huszadik életévét. Bár most már nem számított. Fogalma sem volt, hogy honnan jutott most ez eszébe. Bár kicsit jobban belegondolva elszomorította a tény, hogy nem fog öregedni, így gyermekei sem lehetnek, és unokái sem.
Amikor kicsi volt, mindig arról álmodozott, hogy idős korában, őszülő hajjal a kisháza verandáján fog ülni a férjével, és boldog mosollyal az arcukon figyelik, amint az unokáik a lemenő nap fényében, nevetgélve fogócskáznak. Sajnos ez az álomkép egy harapásnyi idő alatt szertefoszlott. Már csak azt sajnálta, hogy nem kaparinthatja a kezei közé azt a szemetet, aki ezt a gyönyörű álmot szertefoszlatta.
Gondolatmenetét egy az arcára simuló kéz zavarta meg. Annyira az emlékekbe merül, hogy nem vette észre a szobába belépő alakot, és az érintésre ijedtében nagyot ugrott.
- Nyugi, csak én vagyok – kuncogott Alex, majd Nora fölé hajolt, és gyengéden szájon csókolta.
- Megijesztettél – suttogta Nora a fiú ajkaiba.
- Vettem észre. Amúgy min gondolkoztál ennyire?
- Ezen is, azon is. Nem fontos – felelte a lány, majd felült, Alexet maga mellé invitálta, aztán az ölébe telepedett.
Alex elmosolyodott, majd átkarolta a lányt.
- Azt hittem, megfulladtál – kuncogott most fel Nora.
- És te még a fáradtságot sem vetted, hogy el gyere, és megnézz? – kérdezte Alex tettetett felháborodással.
- Ne aggódj, előbb-utóbb érdeklődtem volna irántad – mondta Nora a fiú ajkaiba.
Alex pedig csak egy helyeslő mormogással válaszolt, majd viszonozta a csókot. Eleinte egy gyengéd, szerelmes csóknak indult, de egyre szenvedélyesebb, vadabb lett. Annyira belemerültek egymásba, hogy Nora már csak azt vette észre, hogy az érzéki sóhajtások közepette Alex keze a felsője alá kalandozik. Erre megmerevedett. Kellett pár pillanat, mire ismét mozogni tudott, majd vámpír gyorsasággal távolodott el a fiútól.
- Sa…sajnálom, de nekem ez nem megy. Ezt nem akarom – remegett meg Nora hangja, majd se szó, se beszéd a fürdőbe rohant, és magára zárta az ajtót.
Aztán az ajtó mentén a földre csúszott, felhúzta a térdeit, és zokogott. Közben Alexben is tudatosultak az események, és már az ajtónál is állt.
- Nora! Nora, sajnálom, ha megbántottalak. Nem akartam tolakodó lenni.
Semmi válasz, Nora tovább zokogott.
- Nora! Hallasz? Kérlek, gyere ki. Beszéljük meg.
Hiába. Nora nem tudott a fiú szemébe nézni. A történtek a felszínre törtek, és undorodott magától. Úgy érezte, hogy koszos.
- Nora, megijesztesz. Kérlek, nyisd ki az ajtót. Látni szeretnélek.
- Menj el Alex. Könyörgöm, most menj el.
- De…
- Kérlek! Egyedül akarok lenni.
- Rendben. De, ha bármi van…
- Ígérem, szólok, de most menj. Kérlek…
Semmi válasz, majd a szobaajtó halk kattanása. Ekkor Nora felzokogott. Legszívesebben ordított volna, de nem akart mindenki odacsődíteni.
Hirtelen ötlettől vezérelve az összes ruháját ledobálta magáról, és beállt a zuhany alá. Megengedte a vizet, majd szappannal elkezdte sikálni a bőrét. Dörzsölte, dörzsölte és dörzsölte, miközben a sírás nem hagyott alább, de úgy érezte a kosz nem hagyja el a bőrfelületét. Aztán a szobaajtó kinyílt, és dörömbölés hallatszott a fürdőajtón.
- Nora, nyisd ki az ajtót! – kiabált be Eric.
- Nora, aggódunk érted. Kérlek, legalább engem engedj be – szólt Kasszandra is, azonban Nora nem válaszolt.
Tovább sikálta a bőrét, de úgy érezte, semmi eredmény.
- Nora, az istenért! Engedj már be minket – ordított Eric.
Rettentő dühös volt, de érezni lehetett az aggodalmat a hangján.
- Az nem segít, ha ordítasz vele – szólalt meg Kasszandra.
- Miért van jobb ötleted?
- Igen, van.
- Hallgatlak.
- Menjetek ki a szobából. Egy lányra talán most jobban hallgat.
- Még mit nem. Én addig el nem hagyom ezt a szobát, ameddig nem láttam a nővéremet, hogy épségben van.
- Márpedig addig nem fog kijönni, amíg itt álltok.
- Te tudod mi a baja?!
- Nem – hazudta Kasszandra, pedig majdnem biztos volt benne.
Abból, amit Alex elmondott, arra az egy következtetésre jutott csak, és ha igaza van, akkor minél előbb be kell jutni a Hercegnőhöz és megnyugtatnia. De a dolgot semmi kép nem mondhatja el a Hercegnek, hisz nagyon úgy tűnik, hogy ő semmiről nem tud.
- Akkor maradunk!
- Eric, ne akard, hogy kivitesselek, de megteszem, ha nem hagysz más módot.
Eric farkasszemet nézett a lánnyal. Nem akarta itt hagyni a nővérét. Aggódott érte. Félt, hogy valami hülyeséget csinálhatott magával, ezért nagyon szerette volna látni.
- Eric, talán igaza van Kasszandrának. Talán rá most jobban hallgat a nővéred – szólalt meg halkan Alex.
- De…
- Hidd el, én is aggódom érte, de látod, hogy így semmire sem megyünk. Gyere. Hadd próbálkozzon Kasszandra.
Eric végül hallgatott Alexre, és mind a ketten elhagyták a helyiséget.
Kasszandra pedig tovább folytatta a fürdőbe való bejutás próbálkozását.
- Nora! Nora, hallasz? Kérlek, engedj be.
Semmi válasz.
- Nora, ha nem engedsz be, betöröm az ajtót. Tudod, hogy megteszem.
Nora senkit nem akart látni. Most semmi mást nem akart, mint lemosni magáról az a sok mocskot.
- Rendben Nora, te akartad. Háromig számolok, és betöröm az ajtót. Egy…kettő…három.
Az ajtó hatalmas csattanással adta meg magát a testőrlány erejének. Nora a hangra összerezzent, majd a csempe mentén leereszkedett, térdét felhúzta, és zokogott. Kasszandra minden szó nélkül odament hozzá, elzárta a vizet, felsegítette, törölközőbe csavarta, és átkísérte a szobába. Mivel látta a Hercegnőn, hogy most teljesen le van fagyva, óvatosan megtörölgette, majd keresett neki ruhát, és felöltöztette. Ezután leültette az ágyra, melléült, és átkarolta. Nem kérdezett semmit, csak támaszt nyújtott neki.
Egy idő után Nora sírása abba maradt, megtörölgette a szemét, és Kasszandrára nézett.
- Sajnálom – szólalt meg rekedt hangon.
- Ugyan mit? – mosolygott Kasszandra.
- Hát ezt az egészet. Már másodszor borulok ki a jelenlétedbe.
- Jaj, Nora. Tudod, hogy megértelek. Nem kell bocsánatot kérned. De azért kíváncsi lennék, hogy mi történt.
- Hát… éppen Alexszel voltam, és minden egész jó volt. Csókolóztunk, boldog voltam. Aztán megéreztem, hogy a pólóm alá nyúl, és akkor minden eszembe jutott. Semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, hogy koszos vagyok, és mindenképp meg kell tisztítanom magam mielőtt Alex hozzám ér, de sehogyan nem tudtam lemosni magamról a koszt. Egyszerűen szörnyű volt.
- De Nora, nem vagy koszos! Ez hülyeség. Felejtsd el!
- De…
- Nem Nora. Semmi de. Ami történt, megtörtént. Nem tudod meg nem történtté tenni, vele kell élned, de esküszöm, hogy Josh meg fog fizetni érte. Azonban mást nem tudsz te se, én se, és senki se tenni.
- De én így nem tudok Alexszel lenni. Ő nem ezt érdemli.
- Alex azt nem érdemli meg, hogy hazudj neki. Szereted?
- Igen.
- Nem akarod elveszíteni?
- Nem.
- Akkor mond el neki. Meg fogja érteni, és nem fog sürgetni, ha igazán szeret, hidd el.
- És, ha elutasít? Ha így már nem kellek neki?
Kasszandra felkacagott.
- Olyan buta vagy, Nora. Semmi baj nincs veled. Most azonban behívom Alexet. Már nagyon aggódik érted. Az öcséddel együtt.
- Akkor inkább most Ericcel beszélek.
- Nem! Először Alexszel beszélj.
- Majd! Most Ericcel beszélek! – keményedett meg Nora hangja, amit Kasszandra is észrevett, és nem ellenkezett. Előbújt Noraból a Hercegnő.
- Rendben. Máris szólok neki – felelt Kasszandra, majd kiment a szobából, megkereste Ericet, és beküldte a Hercegnőhöz.
Eric szinte futva igyekezett nővéréhez, úgy aggódott.
- Nővérkém – rontott be a szobába, majd maga után becsukta az ajtót, Norahoz sétált, és átölelte. – Úgy aggódtam. Mi történt?
- Hát…hosszú. De már jól vagyok, szóval nem érdekes.
- Mi az, hogy nem érdekes?! Egy frászt nem érdekes.
- Eric, könyörgöm. Nem szeretnék róla beszélni.
- Rendben, nem zaklatlak, de akkor miért akartál velem beszélni?
- Igazság szerinte csak meg akartalak nyugtatni, hogy nincs semmi baj.
- Aha. Hát az részben sikerült.
- Részben?! Jaj, öcsi, ennyire ne aggódj már. Tényleg jól vagyok.
- De igen is, aggódom, mert valamit nem mondasz el. Érzem. Na, mindegy. Nem faggatlak. Ha ezt a témát hanyagolni akarod, akkor inkább azt mond el, hogy mi van Alexszel és veled?
Nora elhúzta a száját. A lehető legjobb témára tapintott rá Eric.
- Hát…megvagyunk.
Eric elvigyorodott.
- Azért részletezhetnéd és.
- Hé! Nem fogom a magánéletemet kiteregetni előtted – mosolyodott el Nora is.
- De miért? Az öcséd vagyok.
- Pont azért. De, ha már itt tartunk, mi van veled?
- Velem? – vágott ártatlan, elképedt arcot Eric.
- Igen. Úgy látom, érdeklődsz Kasszandra iránt.
- Hát nem tagadom, szemre való egy lány – vigyorgott Eric -, de a közelébe férkőzni…lehetetlen.
- Jaj, öcsi. Tipikus pasi vagy. Egy lányért meg kell harcolni. Nem várhatod el, hogy mindenki a lábad elé boruljon.
- Dehogynem! Hiszen királyi sarj vagyok – húzta ki magát Eric.
- Nem úgy értettem, te lökött – kacagott fel Nora, majd csatalakozott hozzá Eric is a nevetésben.
- Jól van, jól van. Értettem ám.
Miután egyikük se mondott semmi érdekeset a szerelmi életéről elmerültek a régi emlékekben. Régen nem beszélgettek ennyit, és jó volt feleleveníteni a régmúltat. A beszélgetésnek köszönhetően Nora is megnyugodott.
A beszélgetésüket csak a hajnal zavarta meg. És persze az ajtón felhangzó halk kopogás.
- Tessék – szólt ki Nora, majd az ajtón Kasszandra dugta be a fejét.
- Sziasztok. Ne haragudjatok a zavarásért, de Nora, Derek találkozni akar veled. Be akarja mutatni a Rend többi tagját. És persze neked is Eric.
- Már is megyünk – mondta Nora, azzal felpattant az ágyról, és Ericcel, valamint Kasszandrával elindultak megismerni a jövőbeli testőröket.