Dupla fejezet :D

Drága Olvasótáborom! :)
Eléggé fáradt vagyok, úgyhogy ha nem haragszotok nem szaporítom a szót. Megérkezett az új fejezet, ráadásul most dupla résszel! :)
Remélem tetszeni fog, a véleményeket várom, jó olvasást! :)
Puszi: Hugi

7. Fejezet

Sirius lassú léptekkel indult meg Nora felé. A lány undora egyre nőtt, ahogy a vámpírférfi közeledett. Sirius mellé érve átkarolta a derekát. Legszívesebben rámorgott volna, de nem tehette. Vigyáznia kellett minden lépésére az öccse érdekében.
• Meglátod, jól fogod érezni magad – szólalt meg Sirius.
• Tudni akarom, hogy hol van az öcsém!
• Az sajnos nem lehetséges. Bíznod kell bennem – vigyorgott a férfi.
Nora már épp egy epésebb megjegyzést akart mondani, de az ajtón belépő őrök meggátolták benne. Azonnal megmerevedett, amikor rájött, hogy emberek érkeztek. Teste azonnal reagált. Igyekezett visszafogni magát, de az ösztönök erősebbek voltak. A vörös köd teljesen ellepte az agyát. Már rontott volna neki az őröknek, de Sirius idejében lépve szorosan átfogta derekát.
• Kifelé! – ordította a férfi az őröknek, akik azonnal elhagyták a termet.
Noranak az emberek távozása után kellett még egy kis idő, hogy lenyugodjon. Miután ez megtörtént, kibontakozott Sirius karjaiból, és háttal neki lehajtott fejjel magát hibáztatta. Nem akart rátámadni az emberekre mégis megtette. Csalódott magában.
Az önsajnálatból a vámpírférfi hangja térítette vissza a jelenbe.
• Látom megszomjaztál. Sajnálom, hogy lefogtalak, de tudod ezek az emberek túl értékesek ahhoz, hogy vacsorák legyenek. Persze a problémádat azonnal orvosoljuk. Russel! – szólította halkan egyik katonáját a férfi, aki pár másodpercen belül meg is jelent a teremben.
• Tessék, Uram!
• Kerítsd elő Benjamint azonnal!
• Máris – azzal a fiú meghajolt, és távozott.
Nora nem értett semmit a helyzetből, ezért meglepődött, amikor az ajtó ismételten kitárult, és egy nála fiatalabb fiú lépett be. Kétség sem férhetett hozzá, hogy vámpír, hiszen fakó bőre egyértelműen ezt mutatta.
Barna haja rövidre volt nyírva, szeme pár árnyalattal volt sötétebb a hajánál. Nora szemei, ha lehet még tágabbra nyíltak, amikor a fiú elé érve mélyen meghajolt, majd ugyan ezt tette Siris előtt is.
• Miben lehetek a szolgálatára, Uram? – szólalt meg bársonyos hangján a vámpír.
• Szükség lenne egy emberre, méghozzá sűrgősen.
• Értettem, Uram. Azonnal indulok.
• Köszönöm, Benjamin.
A fiú ismét meghajolt mindkettejük előtt, majd vámpírgyorsasággal távozott.
Körülbelül fél óra múlva a fiú ismételten megjelent, de nem egyedül. Egy fiút hozott magával, aki valamivel idősebb lehetett Nora-nál.
A lány reflexszerűen mélyet szippantott a levegőből, majd megvárta, amíg szemfogai megnyúlnak, és utána halk morgás hagyta el az ajkait. Nem volt ura önmagának, ösztönei kezdték átvenni az irányítást a teste, és az elméje felett. Azt is csak nagyon távolian érzékelte, hogy Benjamin és Sirius között párbeszéd zajlik, majd ezután az embert és Nora-t kettesben hagyva távoznak a teremből.
Nora minden figyelmével a fiút tüntette ki. Lassan közeledett az előtte kuporgó fiúhoz, azonban amikor a szemeibe nézett, viselkedése teljesen megváltozott. Már nem a szomjúság töltötte ki a gondolatait, hanem a fiú szemeiben látott félelem miatt már csak meg akarta védeni. Semmi más nem számított neki, csak az, hogy a fiú biztonságban legyen.
Tett felé egy bátortalan lépést, de ez ember ekkor hátrálni kezdett, és hangosan zihált.
• Nem akarlak bántani – szólalt meg Nora fojtott hangon.
• Mi vagy te? – A fiú hangja bársonyos és dallamos volt.
• A nevem Nora – felelte a lány, direkt figyelmen kívül hagyva a fiú kérdését. – Nem akarlak bántani, ne félj.
• De … a szemed … és a fogad…
Nora ekkor döbbent rá, hogy a fiú a vámpírt látja éppen, nem pedig a viszonylag emberi külsejét.
Szemmel alig követhető gyorsasággal elfordult, és igyekezett rendezni a vonásait.
Mikor érezte, hogy szemfogai visszahúzódnak, bár ez jelen pillanatban nehézkesen ment a szomjúsága miatt, majd visszafordult a fiúhoz.
• Mi a neved?
• Alex. Alex Smith.
• Alex, mivel már mondtam, hogy nem szeretnélek bántani, ezért nagyon fontos, hogy minél távolabb maradj tőlem. Megértetted?
• De, miért?
• Mert veszélyes lennék rád – felelte Nora, majd a lehető legtávolabbi sarokba húzódva, becsukott szemmel próbált minél kevesebbet lélegezni.
• Miért vagyok itt? – törte meg a csendet Alex alig hallhatóan.
Nora a hangjában nyugalmat vélt felfedezni, ezért kinyitotta a szemét. Látta, hogy a fiú érdeklődve tekint körbe a helyiségben, testtartása már nem félelemről árulkodott.
• Ez bonyolult – felelte a lány, de bár ne tette volna.
A beszédhez friss levegőre volt szüksége. A tüdejébe beáramlott levegővel együtt a fiú illata is bekúszott, ami befészkelte magát a tudatába.
Arca fintorba torzult, és kezeit a szája elé kapta, mintha ez visszatartaná a vérszomjas szörnyet, ami benne lakozik.
Alex észrevette, hogy a lány viselkedése megváltozik, és azonnal Nora felé indult, hogy segítsen neki.
• Jól vagy?
• Ne gyere közelebb – préselte ki a fogai között a lány nagy nehézségek árán.
Érezte, hogy a szemfoga ismét megnő, és agyát elborította a vörös köd. A fiú a tiltás ellenére közeledett a lányhoz, félelmei teljesen megszűntek, csak szerette volna látni, hogy jól van – e. Mikor letérdelt mellé, Nora teljesen elvesztette a fejét, és a fiú torkának ugrott.
Könnyedén átharapta a vékony bőrt, és mohón inni kezdett. Vámpír énje tombolt az örömtől, teljesen uralma alá vonta, csak a vér mámora létezett számára.
A tudata csak akkor tisztult ki valamelyest, amikor a mellkasában lévő enyhe nyomás teljesen megszűnt. Ekkor vette tudomásul, hogy mit is tesz.
Undorodva a tettétől és saját magától, ellökte Alex ájult testét és magát átkarolva hátrébb húzódott. Szégyellte, és megvetette magát a tette miatt.
Hirtelen Alex teste megfeszült, majd dobálni kezdte magát és ordibált a fájdalomtól. Nora, ha lehetett még jobban elfehéredett. Nem elég, hogy átverte a fiút, és bántotta, most még akaratán kívül át is változtatja.
Sajnos a folyamatot már nem fordíthatta vissza, ezért Alex mellé térdelt, erősen magához vonta, miközben könnyek nélkül zokogott.
A fiú életét teljesen elrontotta, már soha nem élhet teljes értékű életet. A legkevesebb, amit megtehet érte, hogy mellette marad, amíg a testében véghez megy ez a pokoli változás, és ha igényli, akkor még tovább.
Az idő csigalassúsággal telt. Alex a vasmarkok között nem tudta magát dobálni, de fájdalomtól ordítozott. A lány mozdulatlanul tűrte a lelkébe maró sikolyokat, amelyek rövidesen halkulni kezdtek, majd pedig a fiú teste is kicsit megnyugodott.
Nem kellett sokat várni, hogy Alex teljesen mozdulatlanná váljon, majd pedig, hogy egy utolsót dobbanjon a szíve.
A fiú lassan nyitotta ki a szemét, Nora pedig halványan rámosolygott, bár rettenetes lelkiismeret furdalása volt.
Eddig még meg sem nézte a fiút, úgy igazán. Barna, kissé hosszú haja kócosan meredezett minden felé, régebben zöld szemei most vörösen parázslottak. Arcélei szabályosak, fogsora ragyogóan fehér. Teste kisportolt és izmos, de mégis vékony testalkat volt. Ajkai teltek, hibátlanok voltak, melyek most kissé elnyíltak a meglepetéstől.
Nora-t teljesen elbűvölte a látvány. Egész teste bizseregni kezdett, mikor rájött, hogy még mindig a karjaiban tartja a fiút, és hogy Alex őt fürkészi.
• Szia – törte meg a csendet végül Nora.
• Szia – suttogta Alex meglepődve, hiszen őt is meglepte a saját hangja. Nora-nak is feltűnt a változás, de neki határozottan tetszett. Erőteljesebb, elbűvölőbb, dallamosabb és félelmetesebb lett.
• Mi történt velem?
• Vámpír lettél – közölte nemes egyszerűséggel a lány. Úgy érezte, hogy a kertelésnek most semmi helye. A teremben vágni lehetett a csendet, majd hirtelen erőltetett kacagás verődött vissza a falakról.
• Ugyan, vámpírok nem léteznek – nevetett még mindig Alex.
• Nézz magadra! A bőröd fehérebb, mint volt, a szemfogad nagy és hegyes. A szemed vörös. Erősebb lettél, gyorsabb, mint egy igazi ragadozó. Amúgy a torkod is kapar, ugye?
Alex hirtelen a torkához kapott, majd a szájához emelte a kezét, megrémülve saját magától.
• Mit tettél velem?
• Sajnálom, nem így akartam. Én csak …
Azonban mielőtt Nora folytathatta volna a magyarázatot, váratlanul kinyílt az ajtó, és Sirius lépett be rajta két őr kíséretében. Alex ösztönösen támadóállásba helyezkedett. Nora most hálás volt azért, hogy nem emberőrök jöttek Siriussal.
• Lám, lám. Úgy látom, a táplálkozás érdekes alakult – mosolygott gúnyosan Sirius.
• Baleset történt – suttogta Nora.
• Hát persze, kedvesem. Balesetek mindig vannak. Mit csináljak veled, fiam? – sóhajtotta a férfi Alex felé fordulva.
• Kérlek, hagyd őt, Én tehetek róla, hogy … - Mielőtt folytathatta volna, Sirius csendre intette őt.
• Eszem ágában sincs megölni. Most legalább megoldódott a testőrkérdés. Ő lesz az, aki téged fog védelmezni, Nora. Te változtattad át, a tiéd. Holnap a Tudás Termébe viszem, ahol megkapja azt a képességet, ami leginkább illik hozzá. De először is, táplálkoznia kell, és el kell mondanod neki, hogy mi történt vele, mert ahogy látom, erre nem volt időtök. – Sirius a fiú felé fordult, aki gyanúsan méregette a vámpírt. – Mi a neved?
• Alex – szólalt meg az újszülött halkan.
• Gyere velem, fiam. Táplálkoznod kell. Te pedig – mutatott elkomoruló arccal Nora felé, - sajnos meg kell, hogy büntesselek. Nem kivételezhetek veled. A baleseteket mindig meg kell előzni. Legközelebb teljes munkát végezz, vagy te takarítod el a mocskot magad után.
Sirius Alex társaságában elhagyta a szobát, a két testőr megindult felé. A lányon félelem lett úrrá, mert mozdulatlanná vált a teste. Dühösen kapkodta a tekintetét, mikor az ajtóban megjelent az önelégülten vigyorgó Russel.

8. Fejezet

Nora-nak fogalma sem volt, hogy fogva tartói hova viszik, és milyen büntetést kap. Eleinte a testét rázta a félelem és az aggódás, de mikor megérzett egy jellegzetes illatot, melyet semmivel nem tudott összehasonlítani, iszonyatos düh uralkodott el rajta. Eric illata, ahogy közeledtek, egyre jobban kúszott az orrába. Nora már izzott a haragtól. Kezeiben ismét megjelentek a tűzgolyók, de Russel képessége miatt nem tudta használni, így érezte, amint a két gömb eltűnik és helyette az egész lénye égni kezd. Ezt mind csukott szemmel tapasztalta, és amikor kinyitotta szemeit meglepetten nézte, hogy fogva tartói tág szemekkel, rémülten figyelik, Russellel együtt. Nem értette, hogy miért, de mikor végig pillantott magán, látta, hogy az egész testét körbe öleli a tűz. Ő maga volt a tűz.
Russelt a látvány annyira megijesztette, hogy elfelejtette mozdulatlanul tartani Nora-t, és ennek meg is lett a következménye.
Nora a tenyerébe összpontosítva a tüzet ismét lánggolyókat formált, és habozás nélkül Russelre dobta az egyiket, aki egy sikoly kíséretében hamuvá vált.
Nora dühe olyan mértékű volt, hogy még két vámpírt megölt, viszont a negyediknek megkegyelmezett, mert még szüksége lehet rá.
A vámpír szemében félelmet látott, és emiatt kicsit bűntudata támadt. Nem akart ő senkit bántani vagy megfélemlíteni.
• Állj fel! – szólt rá. – Mi a neved?
• Josh.
• Rendben Josh. Csak hogy tudd, nem áll szándékomban bántani téged. Azt akarom, hogy vezess az öcsémhez, és akkor élve megúszod. Azonban, ha bármiféle trükkel próbálkozol, véged. Remélem megértettél.
• Meg – bólintott félénken a vámpír.
• Csodálatos. Akkor induljunk.
Josh elindult abba az irányba, amerre eddig is tartottak.
Nem kellett sok idő es egy fa ajtóhoz érkeztek. Belülről áradt a legerősebben Eric illata.
Amint az ajtó kinyílt, Josh hirtelen ráugrott hátulról Nora-ra, és a földre szorítva őt harcolni kezdtek. A helyiségben tartózkodó vámpírok fele Josh segítségére sietett, a másik fele, azonban Erichez rohant, aki hamar felfogta, hogy mi történik, és igyekezett nővérének segíteni.
Az őrök fölényben voltak, és nagyon úgy nézett ki, hogy Nora és Eric életének vége, de ekkor a lánynak sikerült kicsusszannia az őt szorító karokból, és öccse segítségére sietett.
Mikor Eric már mellette állt, tűzgolyók jelentek meg a tenyereiben ajkait pedig gonosz mosolyra húzta. A vörös szemeivel, hosszú, hegyes szemfogaival, ördögi vigyorával és a tűzgömbökkel határozottan egy veszélyes vámpír képét festette.
Ezt ellenfelei is látták, hiszen automatikusan hátrálni kezdtek a bejárat felé.
Nora már éppen használni akarta az egyik tűzgolyót, amikor egy erélyes hang feltartóztatta.
• Mi folyik itt?
Sirius döbbenten lépett a szobába.
• Mi a fenét műveltek, - nézett mérgesen az őrökre, majd a testvérpárra. – és hol van Russel?
• Megöltem – vallotta be egyszerűen egy halvány mosollyal Nora.
Sirius azonban mérhetetlenül dühös lett, hiszen Russel volt a kedvenc és legjobb katonája. Gondolkozás nélkül Nora-ra vetette magát, a falhoz szorította, kezét a torkára fonta, fogait kivillantotta.
• Ami sok, az már sok. Te se úszhatsz meg mindent büntetlenül – hörögte a dühtől.
Szabad kezét már ütésre emelte, amikor Eric kiáltása állította meg mozdulat közben.
• Ne! – kiáltotta a fiú, majd zihálni és remegni kezdett.
Pár másodperc múlva pedig testét körbeölelték a hullámok, majd a tenyerében összpontosult épp úgy, mint Nora-nak. Siriust annyira meglepte ez a dolog, hogy elfelejtette felhúzni a védőpajzsát, így Ericnek könnyű célpontot nyújtott.
A vízsugárnak akkora ereje volt, hogy egyenesen a szemközti falnak csapta Siriust, melytől fél percig kábult volt, de ez az idő éppen elég volt, hogy Eric és Nora elmenekülhessen, bár a fiúnak kellett észhez térítenie nővérét.
• Nora, fuss!
Vámpírsebességüknek köszönhetően hamar a bejárat előtt találták magukat, ám ekkor Nora-nak eszébe jutott Alex. Nem hagyhatja itt, hiszen csak rossz dolgok várnának rá, és Nora még tartozik neki egy magyarázattal.
Eric már az ajtón kívül volt, és értetlenül meredt testvérére.
• Nora, gyere már! Mindjárt itt vannak.
• Nem lehet...
Csak ennyit tudott odanyögni öccsének, és már rohant is vissza a fiúért. Felelősséget érzett érte. Muszáj volt legalább megpróbálnia.
Öccse kiáltását elengedte a füle mellet, és igyekezett emlékezetében felidézni Alex illatát.
Szerencséjére ez hamar sikerült is, és még keresnie sem kellett, hiszen Alex épp Nora felé tartott. A gond csak az volt, hogy egy csapat vámpír kíséretében tette ezt.
Hamar szembe találta magát ellenségeivel, de félelem nem volt benne. Semmi mást nem akart csak Alex-et kiszabadítani.
Szemeivel a fiút kereste, és amikor megtalálta, elméjének segítségével két tüzes gömb jelent meg tenyereiben. Nem tétovázott, azonnal a vámpírőröknek rontott. Nem volt sok reménye a győzelemre, de ő igyekezett.
Kemény harc volt. A tűz nagy segítség volt számára, de azért így is kapott egy-két harapást.
Végül csak sikerült elérne a fiút.
• Alex, gyere – nyújtotta felé a kezét. – Bízz bennem! Segíthetek neked.
Nora próbálta meggyőzni a fiút, de az nagyon rémült volt.
Lassan azért elfogadta a felé nyújtott női kezet, az pedig azonnal megmarkolta, és a kijárat felé húzta.
Éppen hogy ki tudtak jutni, és meg tudtak lógni az őrök elől, de sikerült.
Mikor már a szabad levegőn voltak nem lassítottak a tempón. Nora öccse illatát kezdte el követni, mely egy kisebb barlanghoz vezetett.
Amint Eric meglátta nővérét a nyakába borult, szorosan magához ölelte, majd eltolta és ordítani kezdett vele.
• A francba Nora! Hol a pokolban voltál?! Elment az eszed? Majd megőrültem, mert nem tudtam, hogy mi van veled. Többet ilyet ne csinálj! Megértetted?
Nora csilingelően felkacagott, majd bólintott.
• Rendben, és sajnálom. Viszont most indulnunk kéne, mert ránk találhatnak. Amúgy ő itt Alex. Elég hosszú történet, szóval majd máskor mesélek.
• Okés. Helló haver! A nevem Eric. Nora öccse vagyok – fordult végül Alexhez Eric.
Alex csak bólintott. Látszott rajta, hogy semmit nem ért, de a magyarázkodás ideje még nem jött el. Most egyelőre az volt a fontos, hogy mind a hárman a lehető legmesszebb jussanak ettől a helytől, így északnak indulva mind a hárman futásnak eredtek.