11. Fejezet

Adrian nézte a nyugodtan alvó Norat, miközben azon gondolkozott, hogy hogyan mondja el a lánynak a dolgokat anélkül, hogy megijesztené.
Már egy órája annak, hogy sikeresen eljöttek Sirius rejtekhelyéről. Valószínűleg őrjöngött, amikor megtudta, hogy mi a helyzet, és most az összes emberével őket keresteti, azonban a legzavaróbb mégis az volt, hogy a Herceg még mindig nem került elő, és, ha őt elkapja, nem lesznek sokkal előbbre.
Gondolatmenetét halk kopogás zavarta meg, majd Kasszandra nyitott be a szobába. Harci öltözéket viselt, ami fekete volt és bőrből készült. A derekára fegyvertartót erősített, melyben a szokásos fegyverek helyezkedtek el. Ezüstkések, ezüstkarók és egy pisztoly, melyben ezüsttöltény volt betöltve. Ez volt a Rend harci öltözete, melyet akkor viseltek, ha a Hercegnő és a Herceg után kutattak. Ezek szerint Derek ma este is kiküldi a csapatot – vonta le a következtetést Adrian.
Miután a fiú megállapította ezt a tényt, tekintetét a lányra szegezte. Kasszandra arcán harag és sértődöttség tükröződött.
- Adrian, Derek kéri, hogy menj oda hozzá.
- Valami gond van?
- Nincs.
- Nem úgy nézel ki.
- Mondom, hogy nincs semmi – förmedt Kasszandra Adrianra.
- Jól van, na. Akkor én megyek, de itt kéne maradnod, mert ha 5 percnél tovább egyedül hagyom, felébred.
- Tudom. Azért vagyok itt – morogta Kasszandra, majd Nora ágyához sétált.
Adrian összeráncolt homlokkal figyelte a lányt miközben a Hercegnő ágyához sétált, majd hirtelen minden világos lett neki. Mosoly ült ki az arcára.
- Csak nem az a baj, hogy itt kell maradnod, Kasszandra?
- És ha igen?
- Jaj, ne csináld már Kislány. Nem olyan rossz a Hercegnő természete.
- Nem az a baj. Tudod jól, hogy utálok a seggemen ülni, miközben az utcákat is járhatnám a Herceget keresve, és Sirius embereit gyilkolva.
Na, igen. Kasszandra mindig is szerette a kalandokat. Bármilyen akció került szóba az első jelentkező biztos, hogy ő volt. Szerencsére amellett, hogy imádta kockáztatni az életét, hihetetlenül jól harcolt.
- Tudod, az, hogy a Hercegnőre vigyázhatsz, igazán megtisztelő egy feladat.
- Tudom én, de úgy vágyom már egy jó kis akcióra.
A fiú felkacagott.
- Meghiszem azt, de ne aggódj. Hamarosan újra felépítjük a Birodalmat, és akkor végre megint lesz értelme a létezésünknek.
- Hát a próféta szóljon belőled Adrian. Most viszont indulj, mert Derek leszedi a fejed.
- Rendben. Ha netán felébredne a Hercegnő, ne bosszantsd fel és lehetőleg minél előbb próbáld megnyugtatni. Nem szeretném, ha visszaérve egy halom hamut találnék, netán egy halott trónörököst.
- Ígérem, viselkedek.
- Helyes. Akkor majd jövök.
- Oké. Szia.
- Szia.
Adrian távozása után Kasszandra minden figyelmét Norara fordította, majd elmélkedni kezdett. A Rend, melynek tagja volt, már évezredekkel ezelőtt alakult, az uralkodó védelmére. Eleinte rengeteg tagból állt, de miután volt ez a zűrzavar, hogy az uralkodó személye megváltozott, véget értek a toborzások, és a Rend kezdett széthullani. Aztán már csak tizenheten maradtak, akik, amikor kiderült, hogy az előző uralkodónak gyerekei születtek, akik eltűntek, elkezdték keresni a Herceget és a Hercegnőt, reménykedve, hogy leválthatják Siriust. Senki nem gondolta volna, hogy ez ilyen sokáig fog tartani.
Kasszandra gondolatmenetét az ébredező Nora szakította félbe.
Nora lassan nyitotta ki a szemeit, majd azonnal éber lett, amint rájött, hogy fogalma sincs, hol van. Rémülete csak tovább fokozódott, amikor meglátta az ágya mellett ülő idegen vámpírt. Ijedten húzódott az ágy legtávolabbi sarkába.
- Nyugalom Hercegnő – tartotta fel védekezően a kezeit a lány. – Biztonságban van. Nem akarom bántani.
- Ki… ki vagy te?
- A nevem Kasszandra, és testőr vagyok. Pontosabban csak voltam. Most már inkább csak egy katonának mondanám magam.
Nora homlokráncolva nézett körbe.
- Hol vagyok, és hogy kerültem ide?
- Nem emlékszel semmire?
Nora egy darabig maga elé meredt, majd mint akibe villám csapott, megmerevedett. Eszébe jutott az öccse és Alex. A beszélgetése Alexszel, az, hogy eljött a barlangból, és Siriusék elkapták.
Egész testét átjárta a düh, ahogy eszébe jutott az is, hogy mit tett vele Josh.
Érezte, hogy elborítja a tűz, és két tűzgolyó jelenik meg a kezében. Vörös köd telepedett az agyára a harag miatt.
- Hercegnő, kérem… - hallott meg távolról egy kétségbeesett hangot, és elméje azonnal kitisztult.
Valamivel higgadtabban felmérte, hogy hol van. Nyugodtan engedett a merev testtartásán, ahogy rájött, hogy nincs veszélyben.
Azonban amint a düh és az ijedség elpárolgott, azonnal jelentkezett a megalázottság érzése. Undorodott saját magától is minden férfitól. Könny lepte el a szemét, ahogy tudatára ébredt, hogy a legbecsesebb kincsét egy arra nem méltó férfi erőszakkal vette el.
- Hercegnő – szólalt meg hirtelen Kasszandra. – Minden rendben?
- Nem – suttogta maga elé Nora. – Szeretnék lezuhanyozni.
- Rendben. A fürdőszoba arra van, a polcon talál tiszta törölközőt, és amire visszaér, szerzek magának tiszta ruhát.
- Köszönöm.
Kasszandra egy fejbiccentéssel válaszolt, majd elhagyta a szobát.
Nora amint egyedül maradt elindult a fürdő felé. Ledobta magáról a ruháit, és belépett a tus alá. Ahogy a langyos víz érintkezett a bőrével összerezzent, majd jóleső érzés lett úrrá rajta. Behunyta a szemét, és élvezte a víz lágy érintését.
Legalább negyed órát áztatta magát, és már épp törölközött, amikor mozgolódást hallott a szobában. A törölközőt a teste köré csavarta, és a szobába lépett.
- Hamar vissza… - akadt meg Nora mondta közben, és megdermedt.
A szoba ajtajában nem Kasszandra állt, hanem az a férfi, aki megmentette. Ha jól emlékezett Adriannak hívják.
Mind a ketten csak bámultak egymásra, Adrian még lélegezni sem mert. Tudta, hogy illetlenség, amit tesz, de nem tudta levenni a tekintetét a Hercegnőről. Egyszerűen megbabonázta karcsú alakja, gyönyörű arca, és a tény, hogy csak egy törölköző volt a testén.
Próbálta figyelmét másfelé fordítani, de iszonyúan nehezére esett. Végül megköszörülte a torkát, és megszólalt.
- Hercegnő… - de alig, hogy belekezdett, Nora szemei kitágultak, ajkai elnyíltak, és kapkodni kezdte a levegőt.
- Hercegnő – próbálkozott ismét Adrian egy kissé ijedtebben az előbbi reakció miatt, majd egy lépést tett a lány felé, de bár ne tette volna.
Nora most már könnyes szemében tisztán kivehető volt a félelem, és ahogy a fal felé hátrált karját maga köré fonta, és remegett.
- Ne… - suttogta Nora, majd a fal mentén a földre ereszkedett, térdét felhúzta az álláig. – Ne…
Adrian teljesen kétségbeesett. Nem látta még ilyen megtörtnek a Hercegnőt, és maga sem értette, hogy miért, de meg akarta vigasztalni, biztonságban akarta tudni. Megindult hát a lány felé, de amikor meg akarta érinteni Norat, több dolog is történt.
Nora felsikított, hogy „Ne!”, még jobban zokogni kezdett, és a szoba ajtaja kivágódott, amin Kasszandra rontott be.
- Mi az ördög folyik itt? Adrian mit csináltál? – kérdezte enyhe dühvel Kasszandra.
- Én…én semmit – zavarodott össze Adrian. – Nem tudom mi a baj.
Hirtelen Nora könnyáztatta tekintetét Kasszandrára emelte, akit teljesen megdöbbentette a Hercegnő szemében látott fájdalom.
- Kérlek…kérlek, küld el – suttogta Nora, és Kasszandra megértette.
Nem tudta, hogy pontosan mi a baja a Hercegnőnek, de abban biztos volt, hogy Adrian váltotta ki, tehát a legjobb, ha ő most távozik a szobából.
Szemét nem vette le a Hercegnőről, úgy szólt Adrianhoz.
- Adrian, menj ki a szobából!
- De…
- Semmi de! Csak hagyd el a szobát.
- És Nora?
- Nem tudsz most segíteni neki. A jelenléted felzaklatja. Kérlek!
- De…
- Az istenért Adrian! A Hercegnő szenved. Takarodj már ki a szobából! – kelt ki magából Kasszandra.
Már a Hercegnő tekintetében lévő fájdalmat is alig bírta elviselni. Szerencsére Adrian nem kérdezett többet, hanem elment, bár látta, hogy nem ért semmit.
Amint becsukódott az ajtó, Kasszandra a Hercegnő mellé rohant.
Nora minden szó nélkül a lány nyakába vetette magát, és szabad utat engedett a könnyeinek.
Egyikőjük sem figyelte az idő múlását. Kasszandra igyekezett támaszt nyújtani Nora pedig minden ellenkezés nélkül elfogadta. Szüksége is volt rá.
Mikor már úgy érezte, hogy megnyugodott, felpillantott és rekedten megszólalt.
- Sajnálom és köszönöm.
- Ugyan Hercegnő. Örülök, ha segíthettem.
- Kérlek, nem lehetne, hogy tegezz?
- Az nem lenne helyén való.
- De én szeretném, ha tegeznél.
- Rendben. Ha te így szeretnéd.
- Így!
- Jó – bólintott Kasszandra.
- Köszönöm.
- Megnyugodtál már?
- Fogjuk rá.
- El szeretnéd mondani?
Nora maga elé meredt, és nem felelt. Gombóc nőtt a torkában. Tisztában volt azzal, hogy valakinek egyszer úgy is el kell mondania, de vajon készen áll rá?
Már tisztában volt a válasszal. Maga sem értette, hogy miért, de megbízott Kasszandrában. Mély levegőt vett, és elkezdte mesélni a történteket.
Kasszandra szörnyülködve hallgatta végig a történteket. Mire Nora a mesélés végére ért erős késztetést érzett, hogy most rögtön megkeresse azt a Josh nevezetű vámpírt, és megölje. Egyrészt a Hercegnő iránt tanúsított tiszteletlen viselkedés miatt volt ilyen dühös, másrészt pedig a női mivoltából alakuló együttérzés miatt. Ugyan vele még nem történt ilyesmi, de volt már, hogy egy férfi megütötte.
- Annyira sajnálom Nora – szólalt meg végül Kasszandra.
Nora csak bólintani tudott.
- Esküszöm neked, hogy az életem árán is előkerítem azt a szemetet, és megölöm!
- Ne kockáztasd miattam az életed.
Kasszandra felkacagott.
- Nora, ezért élek.
- De Josh nagyon veszélyes. Főleg a mögötte álló emberekkel. Nagyon sokan vannak.
- Hidd el, én is tudok nagyon félelmetes lenni, és persze azért mi sem vagyunk kevesen.
- Hogy? Ti többen is vagytok? Azt hittem, hogy csak te és Adrian.
- Dehogy! A Rendnek, amihez Adrian és én is tartozunk, több tagja is van. Igaz, hogy mára megfogyatkoztunk, de a most tizenhét főből álló csapat nagyon összetartó.
- Tizenhét?! És neked az kevés?
- Hát a korábbi hetven főhöz képest ez igen is kevés.
- Uramisten! És hova lettek a többiek?
- Édesapád halála után és Sirius uralkodásának kezdetén néhányan elmentek élni az életüket a nagyvilágba. Körül-belül ötvenöten maradtunk, és szolgáltuk Siriust. Eleinte nem bizonyult ilyen szívtelennek, de amikor elkezdte kimutatni a foga fehérjét, néhányan fellázadtunk. Nem tudtuk legyőzni Siriust, néhányan meg is haltak közülük és mi tizenheten jobbnak láttuk, ha eljövünk, és meghúzzuk magunkat. Aztán hírt kaptunk, hogy csodával határos módon Richard királynak született egy lánya és egy fia, akik tulajdonképpen a trón jogos utódai. Azonnal a keresésetekre indultunk. Úgy gondoltuk, vagyis reméltük, hogy hamarosan a nyomotokra bukkanunk és akkor végre vége ennek a szörnyű időszaknak, de nem így lett. A hosszú idő alatt sajnos Sirius is nagyon megerősödött, szóval hiába találtunk meg titeket, túl kevesen vagyunk az uralom átvételéhez.
- És ez ellen mit lehetne tenni?
- Fogalmam sincs. A legjobb az lenne, ha újra elkezdhetnénk a toborzásokat, de sajnos eléggé időszűkében állunk. Minél előbb cselekednünk kellene, mert minden egyes nappal Sirius csak erősebbé válik.
- Viszont, ha én is besegítek, akkor nagyon nagy előnyre tehettek szert. Csak Josh-t kell kiiktatni.
- Nem Nora. Ilyenre ne is gondolj. Te vagy a jövőnk. Kizárt, hogy te, vagy az öcséd életét kockáztassuk. Veszélyes.
- Épp ez az Kasszandra. Csak gondolj bele. Biztos, hogy Sirius is úgy gondolja, hogy minket nem áldoztok fel, így mi lehetnénk a meglepetés – lelkesült fel Nora.
- Nem. Akkor sem. Kizárt, hogy ebbe Derek belemenjen.
- De… - Nora további szónoklatát egy halk kopogás zavarta meg.
- Tessék – szólt ki Kasszandra, majd az ajtón Adrian dugta be a fejét.
- Bejöhetek?
- Persze, gyere. Mi már úgy is megbeszéltünk mindent – nézett jelentőségteljesen Norara, majd ismét Adrianra emelte a tekintetét. – Úgy is van mit megbeszlénetek.
Adrian csak bólintott Kasszandra pedig elindult az ajtó felé, de mielőtt még kitette volna a lábát odasuttogott Adriannak.
- Itt leszek a közelben, ha kellek, szólj. És kérlek, válogasd meg a szavaidat.
Adrian bólintott, de nem vette le a tekintetét Noraról. Megvárta, míg Kasszandra elhagyja a szobát, és csak utána indult meg a Hercegnő felé.
Az ágy mellé érve, melyen a Hercegnő ült, halkan megkérdezte.
- Leülhetek?
- Persze – felelte a lány és közben ő is Adriant nézte.
- Jól vagy? – szólalt meg ismét Adrian.
- Igen, köszönöm.
- És tulajdonképpen mi történt? Mert ez az egészet nem értem.
- Ne haragudj, de nem szeretnék róla beszélni. Amúgy is fáradt vagyok, ezért szeretnék egyedül lenni.
- Rendben. Ha bármire szükséged lenne, én a közelben leszek. Jut eszembe, holnap találkozol a csapat többi tagjával is. Ez Derek utasítása, jobban mondva kérése.
Nora bólintott. Nem igazán vágyott a társaságra, de nem kereshetett kibúvót.
Adrian távozását az ajtó halk kattanása jelezte, és Nora teste ellazult. Ő se értette, de valamiért feszült lett a fiú társaságában.
Igazából nem tudott magával mit kezdeni egyedül, csak Adrian társaságára nem vágyott.
Miután úgy gondolta, hogy a fiú már nincs a szoba közelében, elindult, hogy megkeresse Kasszandrát. A folyosón haladva, két-három sarok után meg is találta a lányt. Épp egy korabeli sráccal beszélgetett. Szinte egyszerre találkozott a három szempár, és amint az ismeretlen fiú észrevette Norat fél térdre ereszkedett és lehajtotta a fejét.
- Hercegnő!
Nora ledermedt. Nem volt még hozzászokva ehhez a bánásmódhoz.
- Kérem, álljon fel. Zavarba hoz.
A fiú Norara emelte a tekintetét, bólintott, majd felállt.
- Nora, mit keresel te itt?
- Beszélni szerettem volna veled.
- Hallgatlak.
- Nem tudom, hogy mennyi ideje vagyok itt, de lassan táplálkoznom kellene.
- Elnézést, elfelejtettem. Ne haragudj. Máris orvosoljuk a problémát. Brian! Hozz a Hercegnőnek a tartalékból. Most!
- Rendben. Hercegnő – hajolt meg még egyszer Brian, majd elsietett volna, de Nora megállította.
- Várj! – szólt, majd Kasszandrára nézett. – Nem lehetne, hogy kimegyek vadászni? Friss vérre van szükségem, és még akár az állatvér is jó lesz csak ne azt a zacskós trutymót kelljen meginnom.
- Nem Nora. Az teljesen kizárt, hogy te elmenj a rejtekhelyről.
- Én elkísérem – szólt közbe Brian. – Úgy is ennem kell nekem is.
- De Derek…
- Derek nem fog szólni, de ha ennyire félsz, gyere velünk te is.
- Hát…
- Kérlek, Kasszandra. Szükségem van vérre. Na meg egy kis friss levegőre.
- Rendben. De sietünk. És Brian, biztos, ami biztos, fegyverkezz fel! Öt perc múlva itt. Nora, te velem jössz.
- Oké – szólt egyszerre Nora és Brian, majd mindhárman elindultak.
Öt perc múlva indulásra készen találkoztak a megbeszélt helyen, majd Nora legnagyobb örömére bevetették magukat a sötét erdő sűrűjébe. Egyikük se gondolta volna, hogy valakik nem messze pont ezt a pillanatot várták.