13. fejezet

A terem, ahol összegyűltek a Rend tagjai, hatalmas volt. Tulajdonképpen semmi különleges nem volt benne, hisz ez csak egy búvóhely volt. Az ajtóval szemben egy méretes pódium volt látható melyen felsorakozott a tizenhat testőr, akikhez Kasszandra is csatlakozott. Nora egyből felismerte Briant és Adriant, de a többi arc ismeretlen volt számára. Miután öccsével közelebb ért a pódiumhoz egy magas, izmos férfi lépett ki a tömegből. Arca ovális volt, haja, szeme barna. Valószínűleg ő a vezető, Derek – gondolta Nora.
• Herceg, Hercegnő megtiszteltetés, hogy megismerhetjük Önöket. A nevem Derek, ez pedig a Rend, melynek tagja arra tették fel az életüket, hogy mindentől megóvják Önöket. Ettől fogva bármiben állunk a rendelkezésükre – mondta a férfi, majd fél térdre ereszkedett és lehajtotta a fejét tisztelete jeléül. Mindenki követte a példáját.
• Köszönöm, Derek – felelte Nora. – Sőt köszönöm mindnyájatoknak. Ígérem, hogy igyekszünk megfelelő uralkodói lenni a fajnak, és egy jobb, örömtelibb világot létrehozni az öcsémmel.
• Számíthatnak ránk. Mindenben – felelte Derek, majd mindenki felállt. – Most pedig, ha megengedik, bemutatnám a csapat tagjait.

A bemutatkozás viszonylag hamar lezajlott. Mint kiderült, nem mindenkinek van a csapatból képessége. A 17 fő nyolc lányból és kilenc fiúból tevődött össze. Közülük Tyler, Szeléné, Mark, Georg, David, Élektra és Adrian birtokolt különleges képességet. Tyler maga, karcsú fiú volt. Huszonöt körül lehetett. Ő a szelet tudta irányítani. Szeléné huszonkét éves volt, nevét a Hold Istennőjétől kapta. Káprázatos szépséggel rendelkezett. Hosszú, fekete haja volt, szeme pedig akár a Hold. Bárkit egy szempillantás alatt elbűvölt. Szeléné erejének egyetlen ember tudott ellenállni, az pedig nem volt más, mint a szerelme, Mark. A fiú egy különleges pajzzsal rendelkezett, amely minden mágiától megvédte, így Szelénét önmagáért szerette. Persze képessége, melyet ki is tudott terjeszteni, nem védte meg például a széltől, víztől, tűztől. Mark kinézete egy igazi harcosé volt. Magas, teste izmos, kidolgozott. Haja rövid, ugyan olyan ébenfekete, mint Szelénének. Szeme barna, és amikor mosolyog a szemgödre körül ráncok jelennek meg. Aztán a csapatból még kivételes erővel bírt Élektra. Átlagos lány volt kinézet szempontjából. Középhosszú, barna haj, barna szem. Ő a villámok, az elektromosság fölött bírt hatalommal. Neki a társa, Georg víziókat, képeket tud az ember vagy vámpír szeme elé vetíteni, bár egyszerre csak egy személyre tud fókuszálni. És végül, de nem utolsó sorban még David tehetséges. Ő tulajdonképpen egy erőforrás. Képes megnövelni az erőket. Persze ott van még Adrian, de Nora őt már ismerte, tudta, mire képes. A Rendnek a kivételes tagjain kívül még vannak emberei. Cristian, Niké, Brian, Gerard, Diana, Megaira, Kasszandra, Erisz, Cleopatra oszlopos tagjait képezték a Rendnek, ugyanúgy ahogy a többiek. És persze a remek vezető és stratéga, Derek, aki nélkül a csapat mos nem is létezne.

Miután mindenki bemutatkozott, egy szertartás következett.
• Herceg, Hercegnő, most pedig mindannyian letesszük Önöknek a hűségesküt.
A Rend minden tagja fél térdre ereszkedett, lehajtották a fejüket, és szavalni kezdtek.
„Mi, az éjszaka gyermekeinek védelmezői
Ezen a szent helyen, ebben a szent időben
Fogadjuk, hogy becsületes, tiszteletreméltó
Néhai Királyunk, Richard nemes sarjait
Védelmezni fogjuk, akár az életünk árán is.
Ha e szent esküt megszegnénk, vérünkkel fizessünk vétkünkért!”
Eric és Nora csodálkozva hallgatta a szavakat, majd még inkább meglepődtek, amikor mindenki előhúzott egy ezüstkést, majd egy aranytál köré gyűltek. Derek csinálta először, majd mindenki, egyesével megvágta a csuklóját, és vérét a tálba fogyatta, e szavakat mondva:
„A vérem megköti, a sebem bizonyítja eskümet.”
Miután mindenki végzett, a tálban összekeveredett a tizenhét vámpír vére, majd Derek megfogva az edényt Noraékhoz sétált lehajtott fejjel. Nora és Eric előtt aztán fél térdre ereszkedett, még mindig lehajtott a fejét. A tálkát magasra, a Hercegnő és a Herceg arcához emelte, és megszólalt.
• Igyatok a vérünkből, és az eskünk hitelessé válik. Ezzel ajánljuk fel védelmünket, hűségünket, erőnket.
Nora és Eric amint megérezte a vér illatát, átváltoztak. Szemfoguk megnyúlt, Nora szeme vörös, Ericé arany lett. Először Nora nyúlt a tálkáért. A szájához emelte és két korttyal megitta a felét, aztán átadta az edényt öccsének. Amint a nedű leért mindkettejük torkán hihetetlen érzés kerítette őket hatalmába. Mindkettejük hatalma megnőtt, amitől megtántorodtak. Érezték a Rend minden tagjának erejét, ami hirtelen zúdult rájuk. Az eskü szentesítve lett, és ez által a Rend ereje az övükévé is vált. Se Nora, se Eric nem kaptak egy pillanatig levegőt, majd elájultak.

Elsőként Nora tért magához. A megnövekedett erőt még mindig érezte magában, de már nem fulladozott tőle. A szoba, melyben feküdt, ismeretlen volt számára. Tulajdonképpen minden fehérben tündökölt. A falaktól kezdve a bútorzaton át minden. Noranak olyan érzése volt, mintha kórházban lenne. Már épp kezdett úrrá lenni rajta a pánik, hogy valami nagy baj történt, amikor egy kéz fonódott a kezére.
• Nora! Végre felébredtél. Aggódtunk érted és az öcsédért – lélegzett fel Adrian, aki mindvégig a lány ágya mellett ült.
• Hol vagyok? – Találta meg a hangját a Hercegnő.
• A Rend kórházában.
• Mi történt?
• Miután ittatok a vérből, összeestetek. De az természetes volt. A vérünkkel az erőnket is megkaptátok.
• És az öcsém? Hol van?
• A másik szobában. Még nem ébredt fel, de Kasszandra mellette van.
• Átmegyek – felelte Nora.
• Nem kéne. Még csak most ébredtél fel. Gyenge vagy még.
• Adrian, ne vitatkozz velem. Átmegyek és kész.

Majd minden további vitatkozást megelőzve, Nora lassan felkelt az ágyból. Első próbálkozásnál azonban visszaesett az ágyra, de másodjára, kis segítséggel sikerült megállnia a lábán, és elindulnia. Adrian csak a másik szoba ajtajáig kísérte, aztán elment megkeresni Dianat, mivel ő volt az orvos. Nora amint belépett az ajtón Kasszandra csodálkozó tekintetével találta szembe magát.
• Hát te? Nem ágyban kellene lenned?
• Aggódtam Ericért. Hogy van?
• Azon kívül, hogy még nem kelt fel, minden rendben. Viszont nem örülök, hogy felkeltél. Pihenned kéne.
Nora rá sem hederített, hogy mit mond Kasszandra. Egyenesen az öccse ágyához sétált, és leült az ágy szélére.
• Látom, nem érdekel, amit mondok. Tudod mit? Inkább elmegyek, megkeresem Alexet. Halálra aggódja magát miattad. Mindjárt jövök.
Nora csak bólintott. Minden figyelmét az öccsére fordította. Most, hogy már a saját két szemével is meggyőződhetett arról, hogy Ericcel minden rendben, sokkal nyugodtabb volt. Bár kicsit aggódott amiatt, hogy ő még mindig nem ébredt fel, pedig sokkal erősebb volt a szervezete, mint Noraé. Gondolatait a kórterem kivágódó ajtaja szakította félbe, amin Alex jött be nagy lendülettel. Noranak felkelni is alig volt ideje, Alex máris előtte állt, és száját a lányéra tapasztotta. A Hercegnő először meglepődött, majd átkarolta a fiú nyakát, még közelebb bújt hozzá és viszonozta a csókot. Egy idő után Alex levegő után kapkodva húzódott el a lánytól, de a derekát nem engedte el. Nora belenézett Alex zöld szemeibe, melyben most aggodalom, szeretet és egy csipetnyi fájdalom tükröződött. Egyből rájött, hogy a fájdalmat mi okozza, és ez neki is csak késszúrás volt a szívében. Nem akarta így látni szerelmét, de a történteket elmondani sem volt ereje. Már épp kezdett volna bele a magyarázkodásba, amikor Alex megszólalt.
• Sajnálom. Nem akartalak így letámadni, csak rettentően aggódtam. Miután bezárkóztál a fürdőbe, és elküldtél, a szobámban mászkáltam fel s alá. Egy perc nyugtom sem volt. Folyamatosan azt vártam, hogy mikor jössz már be hozzám, de amikor már nem bírtam tovább, megint elmentem a szobádhoz. Ott nem találtalak, és ezért megijedtem. Próbáltam keresni valakit, hátha tudják, hogy merre tűntél, és Kasszandrába botlottam. Ő mondta, hogy most épp megbeszélésen vagy, szóval ne zavarjalak. Ekkor megint visszamentem a szobámba. Aztán egy idő után Kasszandra jött, hogy te és Eric a Rend kórházában vagytok, mert elájultatok. Nem akartam hinni a fülemnek, az aggodalom ismét szétáradt a testemben. Alig hallottam meg Kasszandrát, amint épp azt mondja, hogy de nincs semmi bajotok. Háromszor is el kellett neki ismételnie mire sikerült felfognom. És most, amikor szólt, hogy felkeltél, nem bírtam tovább. Muszáj volt látnom téged, a karomban tartanom.

Nora majdhogynem tátott szájjal hallgatta végig Alex monológját, majd miután befejezte, teljesen elvarázsolódott. Soha nem gondolta volna, hogy lesz majd egyszer egy férfi, aki ennyire aggódik érte. Nora érezte, amint a szerelem átjárja a testét, és mosoly terül el az arcán. Aztán két keze közé fogta Alex arcát, és szenvedélyesen megcsókolta. A két fiatal annyira elmerült egymásban, hogy nem vették észre, hogy Eric felébred.
• Jaj, csak ezt ne! Fiatalok, nem lehetne ezt kettesben? Valahogy nem ezt szerettem volna látni, mikor először kinyitom a szemem. – Heccelte nővérét Eric.
• Eric! Végre felébredtél. - Fordult Nora öccséhez, persze szigorúan csak Alex karjaiban.
• Hát, hogy ha tudom, hogy ti itt mellettem épp nyálcserét folytattok, akkor kétszer is meggondolom, hogy kinyissam-e a szemem – válaszolt Eric, majd óvatosan felült az ágyban. – Amúgy hol is vagyok? Szerintem itt még nem jártam.
• Még szerencse. – Lépett be a szobába Diana. – És nem is szeretném, ha gyakori vendégek lennének a Hercegnővel. Hogy érzi magát, Uram?
• Uram? Hát ennyire öregnek látszom? Maradjunk inkább csak az Ericben.
• Engem pedig nyugodtan hívhat Noranak – kotyogott közbe a Hercegnő.
• Értettem, és köszönöm. Hát akkor, hogy érzitek magatokat, Eric és Nora?
• Jól – felelte egyszerre a testvérpár, mire Diana elmosolyodott.
• Ennek igazán örülök – felelte a doktornő, majd Eric ágyának végéhez sétált, és megnézte a kórlapot. – Úgy látom minden a legnagyobb rendben veled is, Eric. Nora, a te kórlapodat már ellenőriztem, szóval akár vissza is mehettek a szobátokba.
• Rendben, köszönjük – válaszolt Nora.
• Ha bármi van, megtaláltok – mondta Diana, majd elhagyta a szobát.
• Mi az ördög történt? És miért vagyok kórházban?
• Tulajdonképpen én sem igazán értem, de Adrian valami olyasmit magyarázott, hogy amikor megittuk a Rend tagjainak a vérét, mindenkinek az erejét is megkaptuk, és az egyszerre túl sok volt, így elájultunk.
• Aha. Szóval akkor azért ilyen furcsa most minden.
• Valószínűleg.
Hirtelen Kasszandra toppant be a szobába.
• Na, hogy van a kis beteg? Felébredt már?
• Kis beteg? Kikérem magamnak! Én egy makkegészséges fiatal, erős férfi vagyok.
• Persze, azért tért előbb magához a nővéred, ugye?
• Hé! Az biztos azért volt, mert…
• Ugyan, Eric! Ne strapáld az agyad. Egyszerűen csak fogadd el, gyengébb vagy.
• Még hogy én gyenge?! Bárkit lenyomok Szkanderben!
Alex és Nora felkacagtak, majd Nora szólalt meg.
• Na, jó. Azt hiszem, mi magatokra hagyunk, had vitatkozzatok, de azért egy jó tanács, öcsi. Óvatosan azokkal az ígéretekkel, hiszen tizenöt évesen engem sem tudtál lenyomni – kacsintott Kasszandrára, majd gyorsan kézen ragadta Alexet, és kislisszoltak a szobából.
Ezután hallottak egy puffanást, amit az ajtónak csapódó párna okozott, és egy szívből jövő női kacajt. Noranak is muszáj volt kuncognia, ahogy maga elé képzelt, milyen arcot is vághat most Eric. Annyira belemerült az imént történtekbe, hogy már csak egy hirtelen rántást érzékelt, aztán a forró, simogató érintést az ajkain. Először meglepődött, majd átadta magát a csóknak. Elsőnek Alex húzódott el.
• Nincs kedved sétálni? Telihold van és nincs hideg se.
• Nem is rossz ötlet. Menjünk – mosolyodott el Nora, majd kezeiket összekulcsolták, és elindultak ki, az éjszakába. Nora úgy érezte, hogy a dolgok változni fognak a jó irányba, és a remény halvány fénye ott világított az út végén.