2011. április 4., hétfő

Nézzetek be!

Drága olvasóim!
Carrie nemrégen hirdetett egy pályázatot, amire én is jelentkeztem, és írtam egy novellát. Ha van időtök, kérlek, nézzetek be, és szavazzatok. Mivel név nélküli, ezért úgy gondolom, hogy úgy tisztességes, ha nem mondom el, hogy melyik az enyém. Szóval olvassatok, és szavazzatok. Hátha az enyém is megtetszik... =)
Puszil titeket: Hugi

Az oldal: http://carrie-palyazat.blogspot.com/

2011. március 26., szombat

13. fejezet

A terem, ahol összegyűltek a Rend tagjai, hatalmas volt. Tulajdonképpen semmi különleges nem volt benne, hisz ez csak egy búvóhely volt. Az ajtóval szemben egy méretes pódium volt látható melyen felsorakozott a tizenhat testőr, akikhez Kasszandra is csatlakozott. Nora egyből felismerte Briant és Adriant, de a többi arc ismeretlen volt számára. Miután öccsével közelebb ért a pódiumhoz egy magas, izmos férfi lépett ki a tömegből. Arca ovális volt, haja, szeme barna. Valószínűleg ő a vezető, Derek – gondolta Nora.
• Herceg, Hercegnő megtiszteltetés, hogy megismerhetjük Önöket. A nevem Derek, ez pedig a Rend, melynek tagja arra tették fel az életüket, hogy mindentől megóvják Önöket. Ettől fogva bármiben állunk a rendelkezésükre – mondta a férfi, majd fél térdre ereszkedett és lehajtotta a fejét tisztelete jeléül. Mindenki követte a példáját.
• Köszönöm, Derek – felelte Nora. – Sőt köszönöm mindnyájatoknak. Ígérem, hogy igyekszünk megfelelő uralkodói lenni a fajnak, és egy jobb, örömtelibb világot létrehozni az öcsémmel.
• Számíthatnak ránk. Mindenben – felelte Derek, majd mindenki felállt. – Most pedig, ha megengedik, bemutatnám a csapat tagjait.

A bemutatkozás viszonylag hamar lezajlott. Mint kiderült, nem mindenkinek van a csapatból képessége. A 17 fő nyolc lányból és kilenc fiúból tevődött össze. Közülük Tyler, Szeléné, Mark, Georg, David, Élektra és Adrian birtokolt különleges képességet. Tyler maga, karcsú fiú volt. Huszonöt körül lehetett. Ő a szelet tudta irányítani. Szeléné huszonkét éves volt, nevét a Hold Istennőjétől kapta. Káprázatos szépséggel rendelkezett. Hosszú, fekete haja volt, szeme pedig akár a Hold. Bárkit egy szempillantás alatt elbűvölt. Szeléné erejének egyetlen ember tudott ellenállni, az pedig nem volt más, mint a szerelme, Mark. A fiú egy különleges pajzzsal rendelkezett, amely minden mágiától megvédte, így Szelénét önmagáért szerette. Persze képessége, melyet ki is tudott terjeszteni, nem védte meg például a széltől, víztől, tűztől. Mark kinézete egy igazi harcosé volt. Magas, teste izmos, kidolgozott. Haja rövid, ugyan olyan ébenfekete, mint Szelénének. Szeme barna, és amikor mosolyog a szemgödre körül ráncok jelennek meg. Aztán a csapatból még kivételes erővel bírt Élektra. Átlagos lány volt kinézet szempontjából. Középhosszú, barna haj, barna szem. Ő a villámok, az elektromosság fölött bírt hatalommal. Neki a társa, Georg víziókat, képeket tud az ember vagy vámpír szeme elé vetíteni, bár egyszerre csak egy személyre tud fókuszálni. És végül, de nem utolsó sorban még David tehetséges. Ő tulajdonképpen egy erőforrás. Képes megnövelni az erőket. Persze ott van még Adrian, de Nora őt már ismerte, tudta, mire képes. A Rendnek a kivételes tagjain kívül még vannak emberei. Cristian, Niké, Brian, Gerard, Diana, Megaira, Kasszandra, Erisz, Cleopatra oszlopos tagjait képezték a Rendnek, ugyanúgy ahogy a többiek. És persze a remek vezető és stratéga, Derek, aki nélkül a csapat mos nem is létezne.

Miután mindenki bemutatkozott, egy szertartás következett.
• Herceg, Hercegnő, most pedig mindannyian letesszük Önöknek a hűségesküt.
A Rend minden tagja fél térdre ereszkedett, lehajtották a fejüket, és szavalni kezdtek.
„Mi, az éjszaka gyermekeinek védelmezői
Ezen a szent helyen, ebben a szent időben
Fogadjuk, hogy becsületes, tiszteletreméltó
Néhai Királyunk, Richard nemes sarjait
Védelmezni fogjuk, akár az életünk árán is.
Ha e szent esküt megszegnénk, vérünkkel fizessünk vétkünkért!”
Eric és Nora csodálkozva hallgatta a szavakat, majd még inkább meglepődtek, amikor mindenki előhúzott egy ezüstkést, majd egy aranytál köré gyűltek. Derek csinálta először, majd mindenki, egyesével megvágta a csuklóját, és vérét a tálba fogyatta, e szavakat mondva:
„A vérem megköti, a sebem bizonyítja eskümet.”
Miután mindenki végzett, a tálban összekeveredett a tizenhét vámpír vére, majd Derek megfogva az edényt Noraékhoz sétált lehajtott fejjel. Nora és Eric előtt aztán fél térdre ereszkedett, még mindig lehajtott a fejét. A tálkát magasra, a Hercegnő és a Herceg arcához emelte, és megszólalt.
• Igyatok a vérünkből, és az eskünk hitelessé válik. Ezzel ajánljuk fel védelmünket, hűségünket, erőnket.
Nora és Eric amint megérezte a vér illatát, átváltoztak. Szemfoguk megnyúlt, Nora szeme vörös, Ericé arany lett. Először Nora nyúlt a tálkáért. A szájához emelte és két korttyal megitta a felét, aztán átadta az edényt öccsének. Amint a nedű leért mindkettejük torkán hihetetlen érzés kerítette őket hatalmába. Mindkettejük hatalma megnőtt, amitől megtántorodtak. Érezték a Rend minden tagjának erejét, ami hirtelen zúdult rájuk. Az eskü szentesítve lett, és ez által a Rend ereje az övükévé is vált. Se Nora, se Eric nem kaptak egy pillanatig levegőt, majd elájultak.

Elsőként Nora tért magához. A megnövekedett erőt még mindig érezte magában, de már nem fulladozott tőle. A szoba, melyben feküdt, ismeretlen volt számára. Tulajdonképpen minden fehérben tündökölt. A falaktól kezdve a bútorzaton át minden. Noranak olyan érzése volt, mintha kórházban lenne. Már épp kezdett úrrá lenni rajta a pánik, hogy valami nagy baj történt, amikor egy kéz fonódott a kezére.
• Nora! Végre felébredtél. Aggódtunk érted és az öcsédért – lélegzett fel Adrian, aki mindvégig a lány ágya mellett ült.
• Hol vagyok? – Találta meg a hangját a Hercegnő.
• A Rend kórházában.
• Mi történt?
• Miután ittatok a vérből, összeestetek. De az természetes volt. A vérünkkel az erőnket is megkaptátok.
• És az öcsém? Hol van?
• A másik szobában. Még nem ébredt fel, de Kasszandra mellette van.
• Átmegyek – felelte Nora.
• Nem kéne. Még csak most ébredtél fel. Gyenge vagy még.
• Adrian, ne vitatkozz velem. Átmegyek és kész.

Majd minden további vitatkozást megelőzve, Nora lassan felkelt az ágyból. Első próbálkozásnál azonban visszaesett az ágyra, de másodjára, kis segítséggel sikerült megállnia a lábán, és elindulnia. Adrian csak a másik szoba ajtajáig kísérte, aztán elment megkeresni Dianat, mivel ő volt az orvos. Nora amint belépett az ajtón Kasszandra csodálkozó tekintetével találta szembe magát.
• Hát te? Nem ágyban kellene lenned?
• Aggódtam Ericért. Hogy van?
• Azon kívül, hogy még nem kelt fel, minden rendben. Viszont nem örülök, hogy felkeltél. Pihenned kéne.
Nora rá sem hederített, hogy mit mond Kasszandra. Egyenesen az öccse ágyához sétált, és leült az ágy szélére.
• Látom, nem érdekel, amit mondok. Tudod mit? Inkább elmegyek, megkeresem Alexet. Halálra aggódja magát miattad. Mindjárt jövök.
Nora csak bólintott. Minden figyelmét az öccsére fordította. Most, hogy már a saját két szemével is meggyőződhetett arról, hogy Ericcel minden rendben, sokkal nyugodtabb volt. Bár kicsit aggódott amiatt, hogy ő még mindig nem ébredt fel, pedig sokkal erősebb volt a szervezete, mint Noraé. Gondolatait a kórterem kivágódó ajtaja szakította félbe, amin Alex jött be nagy lendülettel. Noranak felkelni is alig volt ideje, Alex máris előtte állt, és száját a lányéra tapasztotta. A Hercegnő először meglepődött, majd átkarolta a fiú nyakát, még közelebb bújt hozzá és viszonozta a csókot. Egy idő után Alex levegő után kapkodva húzódott el a lánytól, de a derekát nem engedte el. Nora belenézett Alex zöld szemeibe, melyben most aggodalom, szeretet és egy csipetnyi fájdalom tükröződött. Egyből rájött, hogy a fájdalmat mi okozza, és ez neki is csak késszúrás volt a szívében. Nem akarta így látni szerelmét, de a történteket elmondani sem volt ereje. Már épp kezdett volna bele a magyarázkodásba, amikor Alex megszólalt.
• Sajnálom. Nem akartalak így letámadni, csak rettentően aggódtam. Miután bezárkóztál a fürdőbe, és elküldtél, a szobámban mászkáltam fel s alá. Egy perc nyugtom sem volt. Folyamatosan azt vártam, hogy mikor jössz már be hozzám, de amikor már nem bírtam tovább, megint elmentem a szobádhoz. Ott nem találtalak, és ezért megijedtem. Próbáltam keresni valakit, hátha tudják, hogy merre tűntél, és Kasszandrába botlottam. Ő mondta, hogy most épp megbeszélésen vagy, szóval ne zavarjalak. Ekkor megint visszamentem a szobámba. Aztán egy idő után Kasszandra jött, hogy te és Eric a Rend kórházában vagytok, mert elájultatok. Nem akartam hinni a fülemnek, az aggodalom ismét szétáradt a testemben. Alig hallottam meg Kasszandrát, amint épp azt mondja, hogy de nincs semmi bajotok. Háromszor is el kellett neki ismételnie mire sikerült felfognom. És most, amikor szólt, hogy felkeltél, nem bírtam tovább. Muszáj volt látnom téged, a karomban tartanom.

Nora majdhogynem tátott szájjal hallgatta végig Alex monológját, majd miután befejezte, teljesen elvarázsolódott. Soha nem gondolta volna, hogy lesz majd egyszer egy férfi, aki ennyire aggódik érte. Nora érezte, amint a szerelem átjárja a testét, és mosoly terül el az arcán. Aztán két keze közé fogta Alex arcát, és szenvedélyesen megcsókolta. A két fiatal annyira elmerült egymásban, hogy nem vették észre, hogy Eric felébred.
• Jaj, csak ezt ne! Fiatalok, nem lehetne ezt kettesben? Valahogy nem ezt szerettem volna látni, mikor először kinyitom a szemem. – Heccelte nővérét Eric.
• Eric! Végre felébredtél. - Fordult Nora öccséhez, persze szigorúan csak Alex karjaiban.
• Hát, hogy ha tudom, hogy ti itt mellettem épp nyálcserét folytattok, akkor kétszer is meggondolom, hogy kinyissam-e a szemem – válaszolt Eric, majd óvatosan felült az ágyban. – Amúgy hol is vagyok? Szerintem itt még nem jártam.
• Még szerencse. – Lépett be a szobába Diana. – És nem is szeretném, ha gyakori vendégek lennének a Hercegnővel. Hogy érzi magát, Uram?
• Uram? Hát ennyire öregnek látszom? Maradjunk inkább csak az Ericben.
• Engem pedig nyugodtan hívhat Noranak – kotyogott közbe a Hercegnő.
• Értettem, és köszönöm. Hát akkor, hogy érzitek magatokat, Eric és Nora?
• Jól – felelte egyszerre a testvérpár, mire Diana elmosolyodott.
• Ennek igazán örülök – felelte a doktornő, majd Eric ágyának végéhez sétált, és megnézte a kórlapot. – Úgy látom minden a legnagyobb rendben veled is, Eric. Nora, a te kórlapodat már ellenőriztem, szóval akár vissza is mehettek a szobátokba.
• Rendben, köszönjük – válaszolt Nora.
• Ha bármi van, megtaláltok – mondta Diana, majd elhagyta a szobát.
• Mi az ördög történt? És miért vagyok kórházban?
• Tulajdonképpen én sem igazán értem, de Adrian valami olyasmit magyarázott, hogy amikor megittuk a Rend tagjainak a vérét, mindenkinek az erejét is megkaptuk, és az egyszerre túl sok volt, így elájultunk.
• Aha. Szóval akkor azért ilyen furcsa most minden.
• Valószínűleg.
Hirtelen Kasszandra toppant be a szobába.
• Na, hogy van a kis beteg? Felébredt már?
• Kis beteg? Kikérem magamnak! Én egy makkegészséges fiatal, erős férfi vagyok.
• Persze, azért tért előbb magához a nővéred, ugye?
• Hé! Az biztos azért volt, mert…
• Ugyan, Eric! Ne strapáld az agyad. Egyszerűen csak fogadd el, gyengébb vagy.
• Még hogy én gyenge?! Bárkit lenyomok Szkanderben!
Alex és Nora felkacagtak, majd Nora szólalt meg.
• Na, jó. Azt hiszem, mi magatokra hagyunk, had vitatkozzatok, de azért egy jó tanács, öcsi. Óvatosan azokkal az ígéretekkel, hiszen tizenöt évesen engem sem tudtál lenyomni – kacsintott Kasszandrára, majd gyorsan kézen ragadta Alexet, és kislisszoltak a szobából.
Ezután hallottak egy puffanást, amit az ajtónak csapódó párna okozott, és egy szívből jövő női kacajt. Noranak is muszáj volt kuncognia, ahogy maga elé képzelt, milyen arcot is vághat most Eric. Annyira belemerült az imént történtekbe, hogy már csak egy hirtelen rántást érzékelt, aztán a forró, simogató érintést az ajkain. Először meglepődött, majd átadta magát a csóknak. Elsőnek Alex húzódott el.
• Nincs kedved sétálni? Telihold van és nincs hideg se.
• Nem is rossz ötlet. Menjünk – mosolyodott el Nora, majd kezeiket összekulcsolták, és elindultak ki, az éjszakába. Nora úgy érezte, hogy a dolgok változni fognak a jó irányba, és a remény halvány fénye ott világított az út végén.

2011. február 27., vasárnap

Fogjunk össze Carrie-ért!!!

Kedves Olvasóim!

Biztos van olyan köztetek, aki nem csak az én blogomat olvassa, hanem Carrie-ét is. Ha láttátok, Carrie közzé tett egy bejegyzést, miszerint a kommenthiánynak köszönhetően meghívóssá akarja tenni a blogját. Igen ám, csakhogy azóta több információhoz jutottam. Kiderült, hogy eddig össz-vissz KETTEN (Lea és én) jeleztük Carrie felé, hogy meghívót szeretnénk kapni, és ezért Carrie úgy döntött, hogy ha nem kap még meghívókérelmeket, akkor VÉGLEG bezárja a blogot. Ez számomra (és valószínűleg Lea számára is) hihetetlenül szomorú hír. Carrie igazán tehetséges író, és szerintem nem kéne így megbántani. Arra kérek tehát minden kedves olvasómat, aki olvassa a Gyönyör és kárhozatot, öt percet szánjon már egy e-mail megírására, ha tényleg szereti azt a történetet.
Előre is köszönöm, ha megteszitek.
Puszi Mindenkinek

2011. január 8., szombat

12. Fejezet

Nora, Brian és Kasszandra már egy ideje az erdőt szelte, amikor Kasszandra zajt hallott. Hirtelen megtorpant, mire ugyanezt tette Brian és a Hercegnő is. A testőrlány a fegyveréért nyúlt, támadóállásba helyezkedett, majd intett Briannek is, aki értve a jelzést, ugyanazt cselekedte. Egy pár pillanatig nem történ semmi, majd hirtelen két alak ugrott elő, és támadt a két testőrre.
Noranak kellett pár másodperc mire felfogta a történteket, majd a támadókra fókuszált. Nem akart hinni a szemének.
- Eric! – kiáltotta el magát Nora, mire mindenki megállt mozdulat közben, majd az öccséhez rohant és megölelte.
- Nővérkém – suttogta Eric miközben gyengéden visszaölelte megkerült testvérét. – Úgy aggódtam érted.
- Egy ideje már biztonságban voltam.
- De akkor miért nem jelentkeztél? Halálra aggódtuk magunkat miattad – szólt bele a beszélgetésbe Alex is.
- Hé, hé! Öcsi, azért tudd, hogy kivel beszélsz. Több tiszteletet a Hercegnőnek – szólalt meg a döbbenetből felébredő Kasszandra.
- Nyugalom Kasszandra. Nem sértett meg.
- Nora, a barátaidat be sem mutatod? – érdeklődött Eric mosolyogva.
- Elnézést. Ők itt a testőreim, Kasszandra és Brian, – mondta a lány Ericnek és Alexnek, majd a két testőr felé fordult - ő pedig a barátom, Alex, és az öcsém, Eric.
Amint a testőrök Nora öccsére emelték a tekintetüket fél térdre ereszkedtek és lehajtott fejjel tisztelegtek.
- Herceg! Elnézését kérjük az előbbi incidens miatt – szólalt meg a testőrlány.
- Herceg? – fordul kérdő tekintettel a nővére felé az említett.
- Hosszú történet. Majd elmesélem.
- Hát jó. De ami a nem régen történteket illeti, azt hiszem mi is tartozunk egy bocsánatkéréssel. Azt hittük, hogy ti Sirius emberei vagytok. Szóval bocsi.
- Ugyan, Herceg! Nem az Ön…
- Hékás! Az előbb mondtam, hogy semmi gond. Felejtsük el, jó?
- Köszönjük.
- Nem kell köszönni, viszont a földről igazán felkelhetnétek…
Kasszandra és Brian engedelmesen felkeltek, majd a lány tekintete egy pillanatra összekapcsolódott a Hercegével. Melegség járta át a testét, majd forróságot érzett, amint a Herceg szája mosolyra húzódott. Aztán a perc törtrésze alatt el is múlt a forróság, amint elkapta a tekintetét és a földet kezdte fixírozni. Csak a Hercegnő hangjára emelte fel a fejét.
- Örülök, hogy ezt is meg sikerült beszélnünk, de ha nem haragszotok, én szeretném folytatni az utamat. Éhen halok – mosolyodott el Nora, mire halk kuncogás futott végig a társaságon. – Eric, Alex, velünk tatotok?
A két fiú összenézett, majd Eric válaszolt.
- Miért is ne? Már ránk is ránk fér egy vadászat.
- Akkor induljunk.
A vadászat minden gond nélkül ment. Mindenki táplálkozott, majd rábeszélte Alexet és Ericet visszaindultak a rejtekhelyre. Körülbelül az út felét sétálva tették meg Nora beavatta testvérét a Rend dolgaiba, és elmesélte, hogy hogyan történt az elrablás és mit tettek vele. Persze a megerőszakolást kihagyta, amiért kapott is egy rosszalló pillantást Kasszandrától, de nem akarta felidegesíteni sem az öccsét sem Alexet. Ezután Eric megtalálta a közös hangot Kasszandrával és Briannel, ő pedig Alex mellett folytatta az útját. Egyikük se tudott igazán mit mondani a másiknak, így az ő útjuk csendben telt, azonban amikor a rejtekhely bejáratához értek, Alex megtorpant és komoly tekintettel Nora felé fordult.
- Beszélhetnénk négyszemközt?
- Persze, menjünk a szobámba. Kasszandra, Ericnek adnál egy szobát?
- Természetesen.
- Köszönöm – felelte Nora, majd a szobája felé vette az irányt nyomában Alexszel.
A szobához érve benyitott, majd várt, míg Alex becsukta az ajtót, aztán megszólalt.
- Mit… - a mondatot nem tudta befejezni, minden nagyon hirtelen történt.
Az egyik pillanatban még háttal állt az ajtónak, a másikban pedig már Alex karjai között találta magát, amint a fiú puha ajkai az ő száját simogatják. Először megdermedt, majd pár másodperc múlva engedett testtartásán, és viszonozta a csókot. Alex a derekát ölelte, ő pedig a fiú nyaka köré fonta a karjait. A csók eleinte vad volt, majd fokozatosan lassult, lágyult, míg végül az ajkuk elvált egymástól. Nem volt szükségük levegőre, de mind a ketten csukott szemmel kapkodtak oxigénért. Mikor már kissé lecsillapodtak mind a ketten, Alex Nora szemeibe nézve, rekedten megszólalt.
- Sajnálom. Annyira sajnálom. Nem lett volna szabad elengednem téged. Meg kellett volna mondanom az igazat, de féltem. Bár lehet, hogy akkor is el akartál volna menni, de akkor erővel kellett volna visszatartanom, és ez az egész nem történt volna meg. Minden az én hibám.
- Mi az igazság? – suttogta fojtott hangon Nora.
- Tessék? – lepődött meg Alex.
- Azt mondtad, hogy meg kellett volna mondanod az igazságot, de féltél. Mi az igazság?
Alex a két keze közé fogta Nora arcát, mélyen a szemébe nézett, és komoly hangon szólalt meg.
- Az, hogy szeretlek. Már régóta így érzek, de eddig nem volt merszem elmondani. Amikor emberként megláttalak, megbabonáztál. Hozzád se mertem szólni, mert féltem, hogy csak úgy eltűnsz, ugyanakkor valami halálos kisugárzásod is volt, ami megrémisztett, és amit most már értek, hogy miért volt. Aztán amikor vámpír lettem, és ismét láttalak, mintha egy tisztább képet láttam volna rólad. Még gyönyörűbb voltál, mint emberi szemmel. Melegséget éreztem a szívemben, és bár már nem dobog többé, akárhányszor meglátlak, úgy érzem, te valahogy mégis újra beindítod. Egyszóval annyit tudok csak mondani, Nora, hogy szeretlek.
Nora látása e vallomás hatására homályos lett, majd érezte, hogy a sós cseppek végig peregnek az arcán, amit aztán Alex gyengéden letöröl.
- Én is szeretlek Alex – szólalt meg halkan Nora, majd halványan elmosolyodott, és gyengéden megcsókolta a fiút.
Pontosabban csak akarta megcsókolni, mert nagy lendülettel kivágódott a szobaajtó, és Eric robbant be rajta, hatalmas mosollyal az arcán.
- Halihó, fiatalok! Ó-ó! Már megint rosszkor jöttem?! Sebaj, de most gyorsan becsukom az ajtót, nehogy megint elrohanjon a nővérkém.
Erre a kijelentésre Alexből és Noraból is kitört a nevetés, majd Nora odament öccséhez, és megölelte.
- Bolond vagy Eric, de én így szeretlek.
- Tudom én azt.
- Amúgy minek köszönhetjük a látogatásodat?
- Csak gondoltam, megnézlek titeket. Zavarok? – kérdezte Eric egy hatalmas vigyorral az arcán.
- Nem – felelte Nora, de vele egy időben válaszolt Alex is. – Igen.
Eric felkacagott, Alex mellé sétált, és átkarolta a fiú vállát.
- Hát barátom, lebuktál. Ezt már kár tagadni.
- Hahó! Bejöhetek?
- Kasszandra! Gyere csak. Úgy is eggyel több pasi van a szobában, mint amennyivel bírok, szóval elkél a segítség – kacsintott Nora az érkező lányra, aki erre elmosolyodott.
- Á, megjött a világ legszebb jégkirálynője – kiáltott fel Eric még mindig jókedvűen.
- Nora, kérlek, neveld meg az öcsédet, vagy én teszem meg, de abban nem lesz kegyelem – mosolygott vészjóslóan Kasszandra.
Nora felkacagott.
- Majd igyekszem valamit cselekedni az ügy érdekében, de ahogy látom, elég jól kijöttök…
- Az túlzás, hogy kijövünk. Elég pimasz egy testvéred van.
- Még hogy én pimasz?! Kikérem magamnak.
- Te jobb, ha nem kérsz ki magadnak semmit – fenyegette meg vicces hangnemben Kasszandra Ericet.
- Eric, szerintem jobb, ha most csendben maradsz – vigyorgott Nora. - Amúgy miben segíthetek Kasszandra? Miért jöttél?
- Csak azt szerettem volna megkérdezni, hogy Alexnek ne mutassam-e meg a szobáját most?
- Azt megköszönném. Biztos szeretne lezuhanyozni, és az se lenne rossz, ha valami tiszta ruhát tudnál neki szerezni. Ugye Alex?
- Igen.
- Rendben. Akkor gyere. Majd később még lehet, hogy benézek.
- Oké – felelte Nora Kasszandrának, Alex pedig elindult a testőrlány után, de mielőtt kilépett volna a szobából, gyorsan megcsókolta Norat, és a fülébe suttogott.
- Amilyen hamar csak lehet, jövök. Szeretlek.
- Várlak – válaszolta mosolyogva Nora, majd még egy utolsó puszit adott a fiú szájára, és hagyta elmenni.
Eztán Nora az öccse felé fordult, aki még mindig teli szájjal vigyorgott.
- Mi van? – unta meg a lány öccse arcát.
- Semmi, semmi. Csak örülök nektek. Látnod kellett volna az utóbbi időben Alexet. Kész idegroncs volt, mert semerre nem találtunk. Még táplálkozni sem akart, de rábeszéltem. Na, de most akkor mi is van köztetek pontosan?
- Hát…nem tudom. Az én részemről már nevezhetjük kapcsolatnak, és szerintem Alex felől is. Az biztos, hogy szeretem, és ő viszont szeret. Na, de most kicsit hanyagoljunk engem. Mi van veled? Csak nem tetszik Kasszandra? – vigyorodott el most Nora.
- Nora, a nővérem vagy. Nem kell neked mindent tudni – mondta Eric, majd kuncogva ment ki a szobából.
Eric távozása után Nora még egy pár másodpercig magában kuncogott, majd az ágyához sétált és elterült rajta. Lehunyta a szemét és elmélkedni kezdett.
Az élete azon a bizonyos éjszakán teljesen megváltozott. Ennél jobban már semmi sem kavarhatta volna fel. Azonban alapjába véve sok mindent köszönhet annak a „balesetnek”. Hiszen ha nem történik meg az, ami megtörtént, akkor valószínűleg még a mai napig nem tudna semmit az igazi származásról, és még mindig ugyan az az esetlen lány lenne, akit semmibe vesznek a férfiak.
Viszont a jó dolgok mellett kapott rosszakat is. Nem hiányzott neki egy háború, melybe belecsöppent. Mert akárki akármit mond, ez már az volt. Vagy legalább is az előszele. A háta közepére nem kívánta ezt az egészet, de jobban belegondolt, és egy belső hang a tudtára adta, hogy neki itt a helye. A csatamezőn. Tisztában volt azzal, hogy nem egy áldozatot fog követelni ez az egész, de vállalnia kellett az áldozatot. Valószínűleg nem egy vámpír számított rá, és nem hagyhatta őket cserben. Meg kell szerveznie, és meg is fogja szervezni azt a csapatot, ami majd Sirius ellen vonul. És győzni fognak. Mást el sem tudott képzelni.
Miután szilárd elhatározásra jutott, gondolatmenete irányt változtatott.
Körülbelül két, két és fél hónap telt el azóta, hogy átváltoztatták, szóval már betöltötte a huszadik életévét. Bár most már nem számított. Fogalma sem volt, hogy honnan jutott most ez eszébe. Bár kicsit jobban belegondolva elszomorította a tény, hogy nem fog öregedni, így gyermekei sem lehetnek, és unokái sem.
Amikor kicsi volt, mindig arról álmodozott, hogy idős korában, őszülő hajjal a kisháza verandáján fog ülni a férjével, és boldog mosollyal az arcukon figyelik, amint az unokáik a lemenő nap fényében, nevetgélve fogócskáznak. Sajnos ez az álomkép egy harapásnyi idő alatt szertefoszlott. Már csak azt sajnálta, hogy nem kaparinthatja a kezei közé azt a szemetet, aki ezt a gyönyörű álmot szertefoszlatta.
Gondolatmenetét egy az arcára simuló kéz zavarta meg. Annyira az emlékekbe merül, hogy nem vette észre a szobába belépő alakot, és az érintésre ijedtében nagyot ugrott.
- Nyugi, csak én vagyok – kuncogott Alex, majd Nora fölé hajolt, és gyengéden szájon csókolta.
- Megijesztettél – suttogta Nora a fiú ajkaiba.
- Vettem észre. Amúgy min gondolkoztál ennyire?
- Ezen is, azon is. Nem fontos – felelte a lány, majd felült, Alexet maga mellé invitálta, aztán az ölébe telepedett.
Alex elmosolyodott, majd átkarolta a lányt.
- Azt hittem, megfulladtál – kuncogott most fel Nora.
- És te még a fáradtságot sem vetted, hogy el gyere, és megnézz? – kérdezte Alex tettetett felháborodással.
- Ne aggódj, előbb-utóbb érdeklődtem volna irántad – mondta Nora a fiú ajkaiba.
Alex pedig csak egy helyeslő mormogással válaszolt, majd viszonozta a csókot. Eleinte egy gyengéd, szerelmes csóknak indult, de egyre szenvedélyesebb, vadabb lett. Annyira belemerültek egymásba, hogy Nora már csak azt vette észre, hogy az érzéki sóhajtások közepette Alex keze a felsője alá kalandozik. Erre megmerevedett. Kellett pár pillanat, mire ismét mozogni tudott, majd vámpír gyorsasággal távolodott el a fiútól.
- Sa…sajnálom, de nekem ez nem megy. Ezt nem akarom – remegett meg Nora hangja, majd se szó, se beszéd a fürdőbe rohant, és magára zárta az ajtót.
Aztán az ajtó mentén a földre csúszott, felhúzta a térdeit, és zokogott. Közben Alexben is tudatosultak az események, és már az ajtónál is állt.
- Nora! Nora, sajnálom, ha megbántottalak. Nem akartam tolakodó lenni.
Semmi válasz, Nora tovább zokogott.
- Nora! Hallasz? Kérlek, gyere ki. Beszéljük meg.
Hiába. Nora nem tudott a fiú szemébe nézni. A történtek a felszínre törtek, és undorodott magától. Úgy érezte, hogy koszos.
- Nora, megijesztesz. Kérlek, nyisd ki az ajtót. Látni szeretnélek.
- Menj el Alex. Könyörgöm, most menj el.
- De…
- Kérlek! Egyedül akarok lenni.
- Rendben. De, ha bármi van…
- Ígérem, szólok, de most menj. Kérlek…
Semmi válasz, majd a szobaajtó halk kattanása. Ekkor Nora felzokogott. Legszívesebben ordított volna, de nem akart mindenki odacsődíteni.
Hirtelen ötlettől vezérelve az összes ruháját ledobálta magáról, és beállt a zuhany alá. Megengedte a vizet, majd szappannal elkezdte sikálni a bőrét. Dörzsölte, dörzsölte és dörzsölte, miközben a sírás nem hagyott alább, de úgy érezte a kosz nem hagyja el a bőrfelületét. Aztán a szobaajtó kinyílt, és dörömbölés hallatszott a fürdőajtón.
- Nora, nyisd ki az ajtót! – kiabált be Eric.
- Nora, aggódunk érted. Kérlek, legalább engem engedj be – szólt Kasszandra is, azonban Nora nem válaszolt.
Tovább sikálta a bőrét, de úgy érezte, semmi eredmény.
- Nora, az istenért! Engedj már be minket – ordított Eric.
Rettentő dühös volt, de érezni lehetett az aggodalmat a hangján.
- Az nem segít, ha ordítasz vele – szólalt meg Kasszandra.
- Miért van jobb ötleted?
- Igen, van.
- Hallgatlak.
- Menjetek ki a szobából. Egy lányra talán most jobban hallgat.
- Még mit nem. Én addig el nem hagyom ezt a szobát, ameddig nem láttam a nővéremet, hogy épségben van.
- Márpedig addig nem fog kijönni, amíg itt álltok.
- Te tudod mi a baja?!
- Nem – hazudta Kasszandra, pedig majdnem biztos volt benne.
Abból, amit Alex elmondott, arra az egy következtetésre jutott csak, és ha igaza van, akkor minél előbb be kell jutni a Hercegnőhöz és megnyugtatnia. De a dolgot semmi kép nem mondhatja el a Hercegnek, hisz nagyon úgy tűnik, hogy ő semmiről nem tud.
- Akkor maradunk!
- Eric, ne akard, hogy kivitesselek, de megteszem, ha nem hagysz más módot.
Eric farkasszemet nézett a lánnyal. Nem akarta itt hagyni a nővérét. Aggódott érte. Félt, hogy valami hülyeséget csinálhatott magával, ezért nagyon szerette volna látni.
- Eric, talán igaza van Kasszandrának. Talán rá most jobban hallgat a nővéred – szólalt meg halkan Alex.
- De…
- Hidd el, én is aggódom érte, de látod, hogy így semmire sem megyünk. Gyere. Hadd próbálkozzon Kasszandra.
Eric végül hallgatott Alexre, és mind a ketten elhagyták a helyiséget.
Kasszandra pedig tovább folytatta a fürdőbe való bejutás próbálkozását.
- Nora! Nora, hallasz? Kérlek, engedj be.
Semmi válasz.
- Nora, ha nem engedsz be, betöröm az ajtót. Tudod, hogy megteszem.
Nora senkit nem akart látni. Most semmi mást nem akart, mint lemosni magáról az a sok mocskot.
- Rendben Nora, te akartad. Háromig számolok, és betöröm az ajtót. Egy…kettő…három.
Az ajtó hatalmas csattanással adta meg magát a testőrlány erejének. Nora a hangra összerezzent, majd a csempe mentén leereszkedett, térdét felhúzta, és zokogott. Kasszandra minden szó nélkül odament hozzá, elzárta a vizet, felsegítette, törölközőbe csavarta, és átkísérte a szobába. Mivel látta a Hercegnőn, hogy most teljesen le van fagyva, óvatosan megtörölgette, majd keresett neki ruhát, és felöltöztette. Ezután leültette az ágyra, melléült, és átkarolta. Nem kérdezett semmit, csak támaszt nyújtott neki.
Egy idő után Nora sírása abba maradt, megtörölgette a szemét, és Kasszandrára nézett.
- Sajnálom – szólalt meg rekedt hangon.
- Ugyan mit? – mosolygott Kasszandra.
- Hát ezt az egészet. Már másodszor borulok ki a jelenlétedbe.
- Jaj, Nora. Tudod, hogy megértelek. Nem kell bocsánatot kérned. De azért kíváncsi lennék, hogy mi történt.
- Hát… éppen Alexszel voltam, és minden egész jó volt. Csókolóztunk, boldog voltam. Aztán megéreztem, hogy a pólóm alá nyúl, és akkor minden eszembe jutott. Semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, hogy koszos vagyok, és mindenképp meg kell tisztítanom magam mielőtt Alex hozzám ér, de sehogyan nem tudtam lemosni magamról a koszt. Egyszerűen szörnyű volt.
- De Nora, nem vagy koszos! Ez hülyeség. Felejtsd el!
- De…
- Nem Nora. Semmi de. Ami történt, megtörtént. Nem tudod meg nem történtté tenni, vele kell élned, de esküszöm, hogy Josh meg fog fizetni érte. Azonban mást nem tudsz te se, én se, és senki se tenni.
- De én így nem tudok Alexszel lenni. Ő nem ezt érdemli.
- Alex azt nem érdemli meg, hogy hazudj neki. Szereted?
- Igen.
- Nem akarod elveszíteni?
- Nem.
- Akkor mond el neki. Meg fogja érteni, és nem fog sürgetni, ha igazán szeret, hidd el.
- És, ha elutasít? Ha így már nem kellek neki?
Kasszandra felkacagott.
- Olyan buta vagy, Nora. Semmi baj nincs veled. Most azonban behívom Alexet. Már nagyon aggódik érted. Az öcséddel együtt.
- Akkor inkább most Ericcel beszélek.
- Nem! Először Alexszel beszélj.
- Majd! Most Ericcel beszélek! – keményedett meg Nora hangja, amit Kasszandra is észrevett, és nem ellenkezett. Előbújt Noraból a Hercegnő.
- Rendben. Máris szólok neki – felelt Kasszandra, majd kiment a szobából, megkereste Ericet, és beküldte a Hercegnőhöz.
Eric szinte futva igyekezett nővéréhez, úgy aggódott.
- Nővérkém – rontott be a szobába, majd maga után becsukta az ajtót, Norahoz sétált, és átölelte. – Úgy aggódtam. Mi történt?
- Hát…hosszú. De már jól vagyok, szóval nem érdekes.
- Mi az, hogy nem érdekes?! Egy frászt nem érdekes.
- Eric, könyörgöm. Nem szeretnék róla beszélni.
- Rendben, nem zaklatlak, de akkor miért akartál velem beszélni?
- Igazság szerinte csak meg akartalak nyugtatni, hogy nincs semmi baj.
- Aha. Hát az részben sikerült.
- Részben?! Jaj, öcsi, ennyire ne aggódj már. Tényleg jól vagyok.
- De igen is, aggódom, mert valamit nem mondasz el. Érzem. Na, mindegy. Nem faggatlak. Ha ezt a témát hanyagolni akarod, akkor inkább azt mond el, hogy mi van Alexszel és veled?
Nora elhúzta a száját. A lehető legjobb témára tapintott rá Eric.
- Hát…megvagyunk.
Eric elvigyorodott.
- Azért részletezhetnéd és.
- Hé! Nem fogom a magánéletemet kiteregetni előtted – mosolyodott el Nora is.
- De miért? Az öcséd vagyok.
- Pont azért. De, ha már itt tartunk, mi van veled?
- Velem? – vágott ártatlan, elképedt arcot Eric.
- Igen. Úgy látom, érdeklődsz Kasszandra iránt.
- Hát nem tagadom, szemre való egy lány – vigyorgott Eric -, de a közelébe férkőzni…lehetetlen.
- Jaj, öcsi. Tipikus pasi vagy. Egy lányért meg kell harcolni. Nem várhatod el, hogy mindenki a lábad elé boruljon.
- Dehogynem! Hiszen királyi sarj vagyok – húzta ki magát Eric.
- Nem úgy értettem, te lökött – kacagott fel Nora, majd csatalakozott hozzá Eric is a nevetésben.
- Jól van, jól van. Értettem ám.
Miután egyikük se mondott semmi érdekeset a szerelmi életéről elmerültek a régi emlékekben. Régen nem beszélgettek ennyit, és jó volt feleleveníteni a régmúltat. A beszélgetésnek köszönhetően Nora is megnyugodott.
A beszélgetésüket csak a hajnal zavarta meg. És persze az ajtón felhangzó halk kopogás.
- Tessék – szólt ki Nora, majd az ajtón Kasszandra dugta be a fejét.
- Sziasztok. Ne haragudjatok a zavarásért, de Nora, Derek találkozni akar veled. Be akarja mutatni a Rend többi tagját. És persze neked is Eric.
- Már is megyünk – mondta Nora, azzal felpattant az ágyról, és Ericcel, valamint Kasszandrával elindultak megismerni a jövőbeli testőröket.

2010. december 27., hétfő

11. Fejezet

Adrian nézte a nyugodtan alvó Norat, miközben azon gondolkozott, hogy hogyan mondja el a lánynak a dolgokat anélkül, hogy megijesztené.
Már egy órája annak, hogy sikeresen eljöttek Sirius rejtekhelyéről. Valószínűleg őrjöngött, amikor megtudta, hogy mi a helyzet, és most az összes emberével őket keresteti, azonban a legzavaróbb mégis az volt, hogy a Herceg még mindig nem került elő, és, ha őt elkapja, nem lesznek sokkal előbbre.
Gondolatmenetét halk kopogás zavarta meg, majd Kasszandra nyitott be a szobába. Harci öltözéket viselt, ami fekete volt és bőrből készült. A derekára fegyvertartót erősített, melyben a szokásos fegyverek helyezkedtek el. Ezüstkések, ezüstkarók és egy pisztoly, melyben ezüsttöltény volt betöltve. Ez volt a Rend harci öltözete, melyet akkor viseltek, ha a Hercegnő és a Herceg után kutattak. Ezek szerint Derek ma este is kiküldi a csapatot – vonta le a következtetést Adrian.
Miután a fiú megállapította ezt a tényt, tekintetét a lányra szegezte. Kasszandra arcán harag és sértődöttség tükröződött.
- Adrian, Derek kéri, hogy menj oda hozzá.
- Valami gond van?
- Nincs.
- Nem úgy nézel ki.
- Mondom, hogy nincs semmi – förmedt Kasszandra Adrianra.
- Jól van, na. Akkor én megyek, de itt kéne maradnod, mert ha 5 percnél tovább egyedül hagyom, felébred.
- Tudom. Azért vagyok itt – morogta Kasszandra, majd Nora ágyához sétált.
Adrian összeráncolt homlokkal figyelte a lányt miközben a Hercegnő ágyához sétált, majd hirtelen minden világos lett neki. Mosoly ült ki az arcára.
- Csak nem az a baj, hogy itt kell maradnod, Kasszandra?
- És ha igen?
- Jaj, ne csináld már Kislány. Nem olyan rossz a Hercegnő természete.
- Nem az a baj. Tudod jól, hogy utálok a seggemen ülni, miközben az utcákat is járhatnám a Herceget keresve, és Sirius embereit gyilkolva.
Na, igen. Kasszandra mindig is szerette a kalandokat. Bármilyen akció került szóba az első jelentkező biztos, hogy ő volt. Szerencsére amellett, hogy imádta kockáztatni az életét, hihetetlenül jól harcolt.
- Tudod, az, hogy a Hercegnőre vigyázhatsz, igazán megtisztelő egy feladat.
- Tudom én, de úgy vágyom már egy jó kis akcióra.
A fiú felkacagott.
- Meghiszem azt, de ne aggódj. Hamarosan újra felépítjük a Birodalmat, és akkor végre megint lesz értelme a létezésünknek.
- Hát a próféta szóljon belőled Adrian. Most viszont indulj, mert Derek leszedi a fejed.
- Rendben. Ha netán felébredne a Hercegnő, ne bosszantsd fel és lehetőleg minél előbb próbáld megnyugtatni. Nem szeretném, ha visszaérve egy halom hamut találnék, netán egy halott trónörököst.
- Ígérem, viselkedek.
- Helyes. Akkor majd jövök.
- Oké. Szia.
- Szia.
Adrian távozása után Kasszandra minden figyelmét Norara fordította, majd elmélkedni kezdett. A Rend, melynek tagja volt, már évezredekkel ezelőtt alakult, az uralkodó védelmére. Eleinte rengeteg tagból állt, de miután volt ez a zűrzavar, hogy az uralkodó személye megváltozott, véget értek a toborzások, és a Rend kezdett széthullani. Aztán már csak tizenheten maradtak, akik, amikor kiderült, hogy az előző uralkodónak gyerekei születtek, akik eltűntek, elkezdték keresni a Herceget és a Hercegnőt, reménykedve, hogy leválthatják Siriust. Senki nem gondolta volna, hogy ez ilyen sokáig fog tartani.
Kasszandra gondolatmenetét az ébredező Nora szakította félbe.
Nora lassan nyitotta ki a szemeit, majd azonnal éber lett, amint rájött, hogy fogalma sincs, hol van. Rémülete csak tovább fokozódott, amikor meglátta az ágya mellett ülő idegen vámpírt. Ijedten húzódott az ágy legtávolabbi sarkába.
- Nyugalom Hercegnő – tartotta fel védekezően a kezeit a lány. – Biztonságban van. Nem akarom bántani.
- Ki… ki vagy te?
- A nevem Kasszandra, és testőr vagyok. Pontosabban csak voltam. Most már inkább csak egy katonának mondanám magam.
Nora homlokráncolva nézett körbe.
- Hol vagyok, és hogy kerültem ide?
- Nem emlékszel semmire?
Nora egy darabig maga elé meredt, majd mint akibe villám csapott, megmerevedett. Eszébe jutott az öccse és Alex. A beszélgetése Alexszel, az, hogy eljött a barlangból, és Siriusék elkapták.
Egész testét átjárta a düh, ahogy eszébe jutott az is, hogy mit tett vele Josh.
Érezte, hogy elborítja a tűz, és két tűzgolyó jelenik meg a kezében. Vörös köd telepedett az agyára a harag miatt.
- Hercegnő, kérem… - hallott meg távolról egy kétségbeesett hangot, és elméje azonnal kitisztult.
Valamivel higgadtabban felmérte, hogy hol van. Nyugodtan engedett a merev testtartásán, ahogy rájött, hogy nincs veszélyben.
Azonban amint a düh és az ijedség elpárolgott, azonnal jelentkezett a megalázottság érzése. Undorodott saját magától is minden férfitól. Könny lepte el a szemét, ahogy tudatára ébredt, hogy a legbecsesebb kincsét egy arra nem méltó férfi erőszakkal vette el.
- Hercegnő – szólalt meg hirtelen Kasszandra. – Minden rendben?
- Nem – suttogta maga elé Nora. – Szeretnék lezuhanyozni.
- Rendben. A fürdőszoba arra van, a polcon talál tiszta törölközőt, és amire visszaér, szerzek magának tiszta ruhát.
- Köszönöm.
Kasszandra egy fejbiccentéssel válaszolt, majd elhagyta a szobát.
Nora amint egyedül maradt elindult a fürdő felé. Ledobta magáról a ruháit, és belépett a tus alá. Ahogy a langyos víz érintkezett a bőrével összerezzent, majd jóleső érzés lett úrrá rajta. Behunyta a szemét, és élvezte a víz lágy érintését.
Legalább negyed órát áztatta magát, és már épp törölközött, amikor mozgolódást hallott a szobában. A törölközőt a teste köré csavarta, és a szobába lépett.
- Hamar vissza… - akadt meg Nora mondta közben, és megdermedt.
A szoba ajtajában nem Kasszandra állt, hanem az a férfi, aki megmentette. Ha jól emlékezett Adriannak hívják.
Mind a ketten csak bámultak egymásra, Adrian még lélegezni sem mert. Tudta, hogy illetlenség, amit tesz, de nem tudta levenni a tekintetét a Hercegnőről. Egyszerűen megbabonázta karcsú alakja, gyönyörű arca, és a tény, hogy csak egy törölköző volt a testén.
Próbálta figyelmét másfelé fordítani, de iszonyúan nehezére esett. Végül megköszörülte a torkát, és megszólalt.
- Hercegnő… - de alig, hogy belekezdett, Nora szemei kitágultak, ajkai elnyíltak, és kapkodni kezdte a levegőt.
- Hercegnő – próbálkozott ismét Adrian egy kissé ijedtebben az előbbi reakció miatt, majd egy lépést tett a lány felé, de bár ne tette volna.
Nora most már könnyes szemében tisztán kivehető volt a félelem, és ahogy a fal felé hátrált karját maga köré fonta, és remegett.
- Ne… - suttogta Nora, majd a fal mentén a földre ereszkedett, térdét felhúzta az álláig. – Ne…
Adrian teljesen kétségbeesett. Nem látta még ilyen megtörtnek a Hercegnőt, és maga sem értette, hogy miért, de meg akarta vigasztalni, biztonságban akarta tudni. Megindult hát a lány felé, de amikor meg akarta érinteni Norat, több dolog is történt.
Nora felsikított, hogy „Ne!”, még jobban zokogni kezdett, és a szoba ajtaja kivágódott, amin Kasszandra rontott be.
- Mi az ördög folyik itt? Adrian mit csináltál? – kérdezte enyhe dühvel Kasszandra.
- Én…én semmit – zavarodott össze Adrian. – Nem tudom mi a baj.
Hirtelen Nora könnyáztatta tekintetét Kasszandrára emelte, akit teljesen megdöbbentette a Hercegnő szemében látott fájdalom.
- Kérlek…kérlek, küld el – suttogta Nora, és Kasszandra megértette.
Nem tudta, hogy pontosan mi a baja a Hercegnőnek, de abban biztos volt, hogy Adrian váltotta ki, tehát a legjobb, ha ő most távozik a szobából.
Szemét nem vette le a Hercegnőről, úgy szólt Adrianhoz.
- Adrian, menj ki a szobából!
- De…
- Semmi de! Csak hagyd el a szobát.
- És Nora?
- Nem tudsz most segíteni neki. A jelenléted felzaklatja. Kérlek!
- De…
- Az istenért Adrian! A Hercegnő szenved. Takarodj már ki a szobából! – kelt ki magából Kasszandra.
Már a Hercegnő tekintetében lévő fájdalmat is alig bírta elviselni. Szerencsére Adrian nem kérdezett többet, hanem elment, bár látta, hogy nem ért semmit.
Amint becsukódott az ajtó, Kasszandra a Hercegnő mellé rohant.
Nora minden szó nélkül a lány nyakába vetette magát, és szabad utat engedett a könnyeinek.
Egyikőjük sem figyelte az idő múlását. Kasszandra igyekezett támaszt nyújtani Nora pedig minden ellenkezés nélkül elfogadta. Szüksége is volt rá.
Mikor már úgy érezte, hogy megnyugodott, felpillantott és rekedten megszólalt.
- Sajnálom és köszönöm.
- Ugyan Hercegnő. Örülök, ha segíthettem.
- Kérlek, nem lehetne, hogy tegezz?
- Az nem lenne helyén való.
- De én szeretném, ha tegeznél.
- Rendben. Ha te így szeretnéd.
- Így!
- Jó – bólintott Kasszandra.
- Köszönöm.
- Megnyugodtál már?
- Fogjuk rá.
- El szeretnéd mondani?
Nora maga elé meredt, és nem felelt. Gombóc nőtt a torkában. Tisztában volt azzal, hogy valakinek egyszer úgy is el kell mondania, de vajon készen áll rá?
Már tisztában volt a válasszal. Maga sem értette, hogy miért, de megbízott Kasszandrában. Mély levegőt vett, és elkezdte mesélni a történteket.
Kasszandra szörnyülködve hallgatta végig a történteket. Mire Nora a mesélés végére ért erős késztetést érzett, hogy most rögtön megkeresse azt a Josh nevezetű vámpírt, és megölje. Egyrészt a Hercegnő iránt tanúsított tiszteletlen viselkedés miatt volt ilyen dühös, másrészt pedig a női mivoltából alakuló együttérzés miatt. Ugyan vele még nem történt ilyesmi, de volt már, hogy egy férfi megütötte.
- Annyira sajnálom Nora – szólalt meg végül Kasszandra.
Nora csak bólintani tudott.
- Esküszöm neked, hogy az életem árán is előkerítem azt a szemetet, és megölöm!
- Ne kockáztasd miattam az életed.
Kasszandra felkacagott.
- Nora, ezért élek.
- De Josh nagyon veszélyes. Főleg a mögötte álló emberekkel. Nagyon sokan vannak.
- Hidd el, én is tudok nagyon félelmetes lenni, és persze azért mi sem vagyunk kevesen.
- Hogy? Ti többen is vagytok? Azt hittem, hogy csak te és Adrian.
- Dehogy! A Rendnek, amihez Adrian és én is tartozunk, több tagja is van. Igaz, hogy mára megfogyatkoztunk, de a most tizenhét főből álló csapat nagyon összetartó.
- Tizenhét?! És neked az kevés?
- Hát a korábbi hetven főhöz képest ez igen is kevés.
- Uramisten! És hova lettek a többiek?
- Édesapád halála után és Sirius uralkodásának kezdetén néhányan elmentek élni az életüket a nagyvilágba. Körül-belül ötvenöten maradtunk, és szolgáltuk Siriust. Eleinte nem bizonyult ilyen szívtelennek, de amikor elkezdte kimutatni a foga fehérjét, néhányan fellázadtunk. Nem tudtuk legyőzni Siriust, néhányan meg is haltak közülük és mi tizenheten jobbnak láttuk, ha eljövünk, és meghúzzuk magunkat. Aztán hírt kaptunk, hogy csodával határos módon Richard királynak született egy lánya és egy fia, akik tulajdonképpen a trón jogos utódai. Azonnal a keresésetekre indultunk. Úgy gondoltuk, vagyis reméltük, hogy hamarosan a nyomotokra bukkanunk és akkor végre vége ennek a szörnyű időszaknak, de nem így lett. A hosszú idő alatt sajnos Sirius is nagyon megerősödött, szóval hiába találtunk meg titeket, túl kevesen vagyunk az uralom átvételéhez.
- És ez ellen mit lehetne tenni?
- Fogalmam sincs. A legjobb az lenne, ha újra elkezdhetnénk a toborzásokat, de sajnos eléggé időszűkében állunk. Minél előbb cselekednünk kellene, mert minden egyes nappal Sirius csak erősebbé válik.
- Viszont, ha én is besegítek, akkor nagyon nagy előnyre tehettek szert. Csak Josh-t kell kiiktatni.
- Nem Nora. Ilyenre ne is gondolj. Te vagy a jövőnk. Kizárt, hogy te, vagy az öcséd életét kockáztassuk. Veszélyes.
- Épp ez az Kasszandra. Csak gondolj bele. Biztos, hogy Sirius is úgy gondolja, hogy minket nem áldoztok fel, így mi lehetnénk a meglepetés – lelkesült fel Nora.
- Nem. Akkor sem. Kizárt, hogy ebbe Derek belemenjen.
- De… - Nora további szónoklatát egy halk kopogás zavarta meg.
- Tessék – szólt ki Kasszandra, majd az ajtón Adrian dugta be a fejét.
- Bejöhetek?
- Persze, gyere. Mi már úgy is megbeszéltünk mindent – nézett jelentőségteljesen Norara, majd ismét Adrianra emelte a tekintetét. – Úgy is van mit megbeszlénetek.
Adrian csak bólintott Kasszandra pedig elindult az ajtó felé, de mielőtt még kitette volna a lábát odasuttogott Adriannak.
- Itt leszek a közelben, ha kellek, szólj. És kérlek, válogasd meg a szavaidat.
Adrian bólintott, de nem vette le a tekintetét Noraról. Megvárta, míg Kasszandra elhagyja a szobát, és csak utána indult meg a Hercegnő felé.
Az ágy mellé érve, melyen a Hercegnő ült, halkan megkérdezte.
- Leülhetek?
- Persze – felelte a lány és közben ő is Adriant nézte.
- Jól vagy? – szólalt meg ismét Adrian.
- Igen, köszönöm.
- És tulajdonképpen mi történt? Mert ez az egészet nem értem.
- Ne haragudj, de nem szeretnék róla beszélni. Amúgy is fáradt vagyok, ezért szeretnék egyedül lenni.
- Rendben. Ha bármire szükséged lenne, én a közelben leszek. Jut eszembe, holnap találkozol a csapat többi tagjával is. Ez Derek utasítása, jobban mondva kérése.
Nora bólintott. Nem igazán vágyott a társaságra, de nem kereshetett kibúvót.
Adrian távozását az ajtó halk kattanása jelezte, és Nora teste ellazult. Ő se értette, de valamiért feszült lett a fiú társaságában.
Igazából nem tudott magával mit kezdeni egyedül, csak Adrian társaságára nem vágyott.
Miután úgy gondolta, hogy a fiú már nincs a szoba közelében, elindult, hogy megkeresse Kasszandrát. A folyosón haladva, két-három sarok után meg is találta a lányt. Épp egy korabeli sráccal beszélgetett. Szinte egyszerre találkozott a három szempár, és amint az ismeretlen fiú észrevette Norat fél térdre ereszkedett és lehajtotta a fejét.
- Hercegnő!
Nora ledermedt. Nem volt még hozzászokva ehhez a bánásmódhoz.
- Kérem, álljon fel. Zavarba hoz.
A fiú Norara emelte a tekintetét, bólintott, majd felállt.
- Nora, mit keresel te itt?
- Beszélni szerettem volna veled.
- Hallgatlak.
- Nem tudom, hogy mennyi ideje vagyok itt, de lassan táplálkoznom kellene.
- Elnézést, elfelejtettem. Ne haragudj. Máris orvosoljuk a problémát. Brian! Hozz a Hercegnőnek a tartalékból. Most!
- Rendben. Hercegnő – hajolt meg még egyszer Brian, majd elsietett volna, de Nora megállította.
- Várj! – szólt, majd Kasszandrára nézett. – Nem lehetne, hogy kimegyek vadászni? Friss vérre van szükségem, és még akár az állatvér is jó lesz csak ne azt a zacskós trutymót kelljen meginnom.
- Nem Nora. Az teljesen kizárt, hogy te elmenj a rejtekhelyről.
- Én elkísérem – szólt közbe Brian. – Úgy is ennem kell nekem is.
- De Derek…
- Derek nem fog szólni, de ha ennyire félsz, gyere velünk te is.
- Hát…
- Kérlek, Kasszandra. Szükségem van vérre. Na meg egy kis friss levegőre.
- Rendben. De sietünk. És Brian, biztos, ami biztos, fegyverkezz fel! Öt perc múlva itt. Nora, te velem jössz.
- Oké – szólt egyszerre Nora és Brian, majd mindhárman elindultak.
Öt perc múlva indulásra készen találkoztak a megbeszélt helyen, majd Nora legnagyobb örömére bevetették magukat a sötét erdő sűrűjébe. Egyikük se gondolta volna, hogy valakik nem messze pont ezt a pillanatot várták.

2010. december 18., szombat

Ízelítő a 11. fejezetből

"...Nora amint egyedül maradt elindult a fürdő felé. Ledobta magáról a ruháit, és belépett a tus alá. Ahogy a langyos víz érintkezett a bőrével összerezzent, majd jóleső érzés lett úrrá rajta. Behunyta a szemét, és élvezte a víz lágy érintését.
Legalább negyed órát áztatta magát, és már épp törölközött, amikor mozgolódást hallott a szobában. A törölközőt a teste köré csavarta, és a szobába lépett.
- Hamar vissza… - akadt meg Nora mondta közben, és megdermedt.
A szoba ajtajában nem Kasszandra állt, hanem az a férfi, aki megmentette. Ha jól emlékezett Adriannak hívják.
..."

2010. december 6., hétfő

Mikulás :)

Ezzel a kis képpel és idézettel szeretnék minden kedves olvasómnak nagyon Boldog Mikulást kívánni!!! :)


"- Te, Mikulás! - szólt nagyot ásítva, miután szárnyra keltek egy újabb város felé. - Mondd, te kitől kapsz ajándékot!?
- Az én ajándékom a gyermekek mosolya..."
/Zeke László/