9. fejezet

A Davis testvérpár és Alex mindent maguk mögött hagyva rohantak a rengetegben. Nem tudták, hogy tulajdonképpen hova is tartanak, de nem érdekelte őket.
Már legalább egy napja meg sem álltak, de Nora, mivel ő vezette a fiúkat, még nem érezte biztonságban magukat.
Hiába tudta, hogy legyőzhetetlen képessége van, és most már a jelek szerint az öccse is kapott valami képességet, nem akart kockáztatni.
Csak és kizárólag akkor álltak meg, amikor táplálkozniuk kellett. Alex és Eric minden gond nélkül fogyasztotta el állati táplálékát, Nora pedig fanyalgott, de hát nem tudott mit tenni.
Veszélyes lett volna most beállítani egy faluba vagy városba, hiszen abból kiindulva, hogy Siriusnak emberi testőrei vannak, kitudja, hogy ki a szövetségese, kit tart rettegésben. Bár az emberőrökön nem mutatkozott a félelem jele.
Egyik nap Nora és a fiúk éppen vacsorájukat fogyasztották egy kisebb tisztás mellett, mikor Nora léptek zajára rezzent össze.
A fejét egyből a hang irányába kapta, és mozdulatlanná dermedt.
Nem kellett sok idő, hogy megérezze a feléjük közeledő vámpírok szagát.
• Futás, jönnek! – ordította azonnal a fiúknak, akik semmit se kérdeztek, csak futásnak eredtek.
Nora pedig egy hirtelen ötlettől vezérelve, erejét felhasználva, tüzet szított az erdőben egy egyenes vonalban, ezzel elzárva üldözőik útját, majd testvére, és Alex után futott.
Hiába volt csend a hátuk mögött, ami azt jelentette, hogy Nora módszere hatásos volt, nem mertek megállni. Az egyetlen hely, ahol mégis „pihenésre” szánták el magukat, egy kisebb barlang volt.
Nora a biztonság kedvéért egyszer még körbe futotta a környéket, majd csatlakozott a fiúkhoz, akik már nagyban beszélgettek, és a körülményekhez képest jól érezték magukat.
• Á, nővérkém, csak hogy megérkeztél – üdvözölte Eric Norat. – Alexszel már nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy hogyan is történtek a dolgok, amíg én távol voltam tőled. A lényeget nagy vonalakban elmondtam már neki, szóval neked csak mesélned kéne.
Nora egy sóhaj kíséretében csatlakozott a két fiú társaságához. Tisztában volt vele, hogy ezt a beszélgetést nem úszhatja meg, de szerette volna egy kicsit eltolni.
Helyet foglalt a földön, törökülésben, majd a mondandójához látott.
• Azon a napon, amikor Sirius elkapott minket, nem vadásztunk. Eleinte nem is voltam elfoglalva a szomjammal, hiszen a te életed forgott kockán, Eric. azonban, miután elvittek, majdnem megtámadtam egy őrt, kimutatva szomjúságomat, melyet Sirius azonnal észrevett. Mutatva kedvességét, és önzetlenségét azonnal el is küldte az egyik szolgáját táplálékért a számomra, és itt kerültél be a képbe te, Alex. Amikor megláttalak, valami furcsa érzés kerített a hatalmába, amely képes volt elnyomni a szomjúságomat. Soha nem éreztem még ilyet – halkult le Nora hangja, és tekintetét zavartan a földre szegezte, de nem tartotta ott sokáig, hiszen nem akarta a fiúk figyelmét magára vonni. Folytatta a mesélést. – Próbáltam távolt tartani magam tőled, hiszen vámpír vagyok, de amikor odajöttél hozzám, mert azt hitted valami bajom van, teljesen elvesztem. És persze megtörtént a baj. Irtózatosan utálom magam, már csak azért is, hogy ilyenné tettelek, - mutatott végig magán – de sokkal rosszabbul lennék, ha megöltelek volna. Aztán Alex átváltozása után nem sokkal belépett a szobába Sirius, aki eleinte meglepett arcot vágott, majd elmosolyodott, és közölte velem, hogy teremtettem magamnak egy testőrt, de büntetést ettől függetlenül kapok, ugyanis nem a teremtés volt a cél. Ekkor teljesen bepánikoltam, és el is szabadult a pokol. Innentől már ti is ismeritek a történetet.
Miután a lány elhallgatott, némaságba burkolózott az egész barlang.
Végül a csendet Eric törte meg.• Akkor most hogyan tovább?
• Nem tudom. Egyenlőre itt kell maradnunk, mivel Siriusék keresnek minket, bár egy helyen sem tanácsos egy hétnél tovább maradni. Az pedig, hogy velünk mi lesz, egyszerű kérdés. Mivel az öcsém vagy, mellettem maradsz, amíg ez az egész ügy le nem záródik. Nem akarlak elveszíteni. Alex pedig már nagyfiú, eltudja dönteni, hogy mit akar. Természetesen velünk maradhat, de csak és kizárólag saját felelősségre, hiszen nem garantálhatom, hogy a holnapot megérjük.
• Természetesen veletek maradok – határozta el magát az említett.
Nora csak egy bólintással, míg Eric egy hatalmas vigyorral nyugtázta a hallottakat. Megbeszélték, hogy a napokban, míg a barlangnál tartózkodnak, két óránként felváltva futnak egy kört a barlang körül a biztonság kedvéért.
Alex elmondta, hogy Sirius elvitte őt a Tudás termébe, hogy felruházza egy képességgel. Övé lett a befolyásolás hatalma, aminek segítségével bárkit irányítani tudott. Eric vállalta a kísérleti nyúl szerepét, így a lány és a fiú élvezettel tesztelhették rajta a képességet.
Most, hogy tudták mire képes Alex, Nora egy kicsit megkönnyebbült. Azt nem tudták, hogy hány vámpír irányítására képes, vagy az emberekre milyen hatással van, mégis felcsillant a szívükben a remény, hogy mégse kell örökké bujkálniuk.
Aznap is éppen őrjáratra indult Nora, mikor az öccse a semmiből ott termett előtte, és komoly tekintettel meredt nővérére.
• Beszélhetnénk?
• Nem ér rá később, Eric? Őrjáratoznom kell.
• Szeretnék minél előbb tisztán látni. Elmegyek veled.
• Ha akarod – vonta meg a vállát Nora, hiszen tudta, hogy ha az öccse valamit akar, azt véghez is viszi.
A lány kikerülte testvérét, elindult, majd hallotta, hogy Eric csatlakozik hozzá.
Egy darabig egymás mellett futottak csendben, majd egyszer csak Eric megszólalt.
• Már napok óta gondolkozom rajta, hogy mi lehet ez, de nem tudom – monda a fiú, majd Nora felé fordította a jobb kézfejét, amin egy gyűrű díszelgett.
Látszott rajta, hogy családi örökség, hiszen nagy és régi volt.
Nora kővé dermedt, amint rájött, mit is lát.
Az ékszer egy plakettet ábrázolt, amit egyik oldalról egy sárkány, a másikról egy oroszlán fogott közre, a tetején pedig egy korona volt látható.
Pontosan megegyezett a minta a lány nyakában lógó amulett képével.
Ez a kép nem volt más, mint a királyi -, azaz a Davis család címere.
• Ez a családi címerünk – felelte szűkszavúan a lány, majd sarkon fordult, és tovább indult.
• Nora! – állította meg ismét a lányt Eric. – Várj már. Hogy érted azt, hogy ez a családi címerünk? Azt nem csak a gazdagok engedhették meg maguknak régebben?
A kérdezett csak bólintott.
• Akkor nem értem.
• Mit nem értesz? – fakadt ki végül Nora.
• Ezt a címer dolgot. Hogyan lehet nekünk címerünk, mikor mindig is árvák voltunk?!
• Hogy-hogy hogyan? Eric, nem emlékszel Sirius szavaira? Mesélt a szüleinkről.
Ericnek még a lélegzete is leakadt.
• Valami, mintha rémlene, de mégse tudom, hogy mi.
Nora mély lélegzetet vett, és mondta, amit tudott.
• Sirius azt állította, hogy apánk vámpír volt, ráadásul uralkodó a fajtája közt. Apa állítólag mindig is erőskezű uralkodó volt, de mikor megismerte anyát, aki ember volt, és megszülettünk mi, engedékenyebbé vált. Sirius ölte meg mindkettejüket, bár az elsődleges célpontos mi voltunk, mert a trónon az uralkodót a tanácsadója követi, ha nincs utód. Már pedig vámpíroknál hogy is lehetne ugyebár, de aztán jöttünk mi. Sirius dühös lett, mert veszélybe került a hatalma, de mivel hozzánk nem tudott közel férkőzni a szüleink miatt, elintézte először őket. Pontosabban csak apát, mert mi rejtélyes módon eltűntünk anyával együtt. Egyből a keresésünkre eredt, és minket, anyának köszönhetően nem is talált meg mostanáig. Sajnos anya csak az élete árán tudott minket megvédeni. Aznap, mikor a bárban vártam valakire, és te haza küldtél, a parkban megtámadtak, és akkor változtam át. Igazság szerint azon az éjjelen nekem meg kellett volna halnom, de mivel a támadómat megzavarta valaki, átváltoztam. A te átváltozásod pedig azon az estén történt, amikor Sirius elmondta a családunk történetét. Akkor mutatkozott meg a képességem is. Tulajdonképpen annak köszönhető, hogy még élsz. Sajnálom, hogy nem tudtam előbb közbe avatkozni, de legalább még itt vagy.
Nora a mesélés befejeztével némán és szomorúan maga elé meredt, míg Eric a hallottakat próbálta feldolgozni. Kellett egy kis idő, míg minden információ a helyére került.
• Szóval a lényeg, hogy Sirius ölte meg az igazi szüleinket, és a trón minket illet. Igaz? – elmélkedett Eric.
• Igen.
• Akkor vissza fogjuk szerezni!
A fiú arca elszántságot tükrözött, amin végre Nora is elmosolyodott.
• Hidd el, én is azon vagyok – vallotta be a lány. – Csak kellene valami terv.
• Majd kitalálunk valamit. De ahhoz Alex is kell.
• Sajnos ő is kell. Nem szívesen sodrom veszélybe.
• Azt elhiszem – mosolygott sejtelmesen Eric. – Elmegyek vadászni, szóval légy szíves szólj Alexnek, és ha vissza értem, akkor beszélhetünk.
• Oké. Akkor a barlangnál találkozunk.
Eric egy bólintással tudomásul vette nővére szavait, majd a fák közé vetette magát, Nora pedig elindult, hogy befejezze a járőrözést, majd beszéljen Alexszel. Szerencsére minden rendben volt, idegen vámpírra utaló nyomot nem talált, így nyugodtan ment vissza a barlanghoz.
Azonban mikor visszaért, döbbenten megmerevedett a bejáratban.
A barlang közepén egy kisebb tábortűz égett, körülötte pedig három farönk volt elhelyezve. Az egyik rönkön Alex ült, ruhájából és a hajából csöpögött a víz.
• Veled meg mi történt? – találta meg Nora a hangját.
• Szia Nora. Hamar visszaértél. Mire gondolsz?
• Miért vagy tiszta víz?
• Ja, hogy az! Találtam nem messze egy kisebb vízesést, és úgy gondoltam megmártózom egyet – felelte, közben a kezével hátra fésülte a haját, ami felkeltette Nora figyelmét.
Mint aki transzba esett, úgy figyelte Alex kócos, vizes tincseit, majd tekintete egyre lejjebb kalandozott. Lélegezni is elfelejtett, bár neki nem volt szüksége levegőre.
A kontrolt viszont akkor veszítette el teljesen, mikor Alex pólója rátapadt a testére, és így kirajzolódtak az izmok.
Nora lábai önkéntelenül indultak meg a fiú felé, majd közvetlenül előtte megállt.
Kezét lassan felemelve kisimított egy tincset Alex arcából.
• Nora, mit… - a lány ujját Alex szájára téve belé fojtotta a szót, majd közelíteni kezdett.
Erre a mozzanatra Alex a kezeit óvatosan Nora dereka köré fonta, majd enyhén maga felé kezdte húzni. Mind a ketten elvesztek egymásban, és elveszítették a kontroljukat.
Azonban mielőtt ajkuk összeért volna, Eric toppant be.
• Megjöttem.
Nora és Alex ijedten rebbentek szét.
• Hupsz. Zavarok? – vigyorgott az érkezett.
• Nem! – vágta rá egyből Alex és Nora egyszerre.
A lány rettentő zavarban volt, hiszen tudta, hogy Alex nem szereti. Az egyetlen, amit érezhet iránta, az gyűlölet, hiszen elvette az életét, de már csak a gondolat, hogy Alex megvet, elképesztően fájt neki.
• Bocsánat – mondta hirtelen fojtott hangon, majd kiviharzott a barlangból.
Hallotta, hogy Alex és Eric utána kiabálnak, de nem állt meg és nem fordult hátra. Csak futott, futott, és futott.
Eközben a barlangban Eric próbálta visszatartani Alexet, aki Nora után akart menni, de Eric jól tudta, hogy nővérének most időre van szüksége.
• Haver, nyugi! Majd visszajön. Tulajdonképpen mi történt?
• Nekem se minden tiszta. Amikor megjött, egyik pillanatról a másikra teljesen megváltozott. Nem tudtam követni már az elején, hát még később. Már ő maga elveszi az eszem, de az, hogy majdnem megcsókolt, megőrjített. Nem értem, hogy miért rohant el. Eric, mit csináljak? Ennyire még soha nem voltam tanácstalan egy lánnyal. Tudom, hogy azt mondtad, hogy vigyáznom kell Noraval, mert túl sok fiú törte már össze a szívét, és eddig nem is mutattam felé, hogy valamit is érzek iránta, de nem bírom. Akárhányszor csak meglátom, úgy érzem egy kötél húz felé. Eric, kérlek légy okos helyettem.
• Őszintén haver, nem tudom, hogy mit tegyél. Bonyolult lélek a nővérem, az egyszer fix.
• Utána megyek!
• Na, azt biztos ne.
• De… mi van, ha történik vele valami?
• Alex, nyugi van. Nora tud magára vigyázni. Amikor még picik voltunk, na és persze emberek…
• Fogd be, Eric!
• Nora! – kiáltott fel a két fiú egyszerre.
Alex hangja megkönnyebbülten csengett, míg Ericé meglepetten.
• Csakhogy végre előkerültél. Már épp utánad akartunk indulni – terelte a témát Eric, hisz Nora mindig is erősebb volt nála, nem akarta, hogy megint kapjon tőle. Bár most talán valamelyest egyenlő felek voltak.
• Persze, persze. Magunkra hagynál minket Eric? – kérte Nora öccsét miközben tekintetét le nem vette a háttérbe húzódó, lehajtott fejű Alexről.
Legszívesebben odament volna hozzá, és átölelte volna, de nem tehette. Megvolt az elhatározása, amihez tartania kellett magát, és amit hamarosan a másik féllel is meg fog osztani. Csak remélni merte, hogy döntését Alex is elfogadja, majd.

A Davis család címere: